Előbb az országgyűlési választáson, ahol is elveszett szavazók ide vagy oda, a Fidesz–KDNP újra kétharmadot szerzett.

Így ősz tájékán, látva a dolgok menetét, nem biztos, hogy egy kétharmad minden helyzetben szuperhasznos, mert az rendben van, hogy cipóvá vertük a baloldalt, mégpedig úgy, hogy felállni sem képes, viszont nincs a koalíciónak ellenfele. Mert azt nem lehet mondani, hogy egy narkós, egy minden hájjal megkent szélhámos, aki csak azért nincs vád alatt, mert úgymond elévültek a disznóságai, vagy kotnyél kisasszony, aki ugyanazt a szöveget mondja fel minden fényképezés előtt, komoly ellenfelek lennének.

Az európai uniós választásnak annyiban volt tétje, amennyiben megtapasztaltuk, ki képviseli Magyarország érdekeit komolyan, és kik azok, akik Magyarországot egy túrótortáért eladnák, feltéve, ha a túró nem magyar tejből készült.

Ráadásnak itt az önkormányzati választás, aminél a közember szabadon ereszti a hangját, és óbégat, hogy mibe kerül nekünk ez a marhaság, úgyis az történik, amit Orbánék akarnak, hogy Budapesten ott marad-e Tarlós vagy sem, mit számít nekünk itt, Sutyeszfalván, ahol se metró, se rendes járda. Nehéz elhitetni az emberekkel, hogy talán az önkormányzati választás az egyik leghasznosabb, legfontosabb történés a köz javára. Négy évig lehet bánkódni, veszekedni, sajnálkozni vagy éppen örvendezni, ki mindenkit választottunk, illetve nem választottunk meg.

Az idei kampány felért egy csinn-bumm cirkuszi díszelőadással. Előbb jött Falus doktor, fején a vizes dézsával, majd Bokros doktor részint csomagja árnyékával, részint azzal a 12 milliárddal, amivel anno ki kellett stafírozni bankját, a Budapest Bankot, amelynek elnök-vezérigazgatója volt. Az állam a 12 milliárdon túl is alaposan megtámogatta a pénzintézetet, Bokrost pedig 16 millióval engedte el. A pénzügyi analfabéta portréja. Voltak még önjelölt fő- és alpolgármesterek, akik el sem indultak, mert felfüggesztett büntetésük van, akik azzal dicsekedtek, hogy úgy tudnak lopni, mint senki más, olyanok, akik minden alkalommal elindulnak a vesztesek teljes nyugalmával, de addig is beszélnek róluk, és utcájukban látják szép színes plakátjukat.

Ilyenkor varázslatos gyorsasággal tömik be a kátyúkat, avatnak középületeket, osztogatnak golyóstollakat, van, ahol a választás örömére az évben egyszer lemossák a járdát. Abban lehet reménykedni, hogy az önkormányzati választás megerősíti az embereket abban, hogy sok minden múlik rajtuk. Hogy kerületük, falujuk, városuk polgármestere nem linkelő nepotista, akit a saját maga és családja boldogulásán kívül csak az érdekel, hogy „azokkal” fenn jóban legyen.

Alaposan fontoljuk meg, kire bízzuk magunkat! Olyanra ne, akinek kiszalad a száján, hogy Tarlós Istvánt el kell takarítani a fővárosból, és pontokba szedve sorjáztatják a „bűneit”. Tarlós Istvánt nem az ellenfelei minősítik, hanem azok a választók, akik felülnek a villamosra meg a metróra, és megtapasztalják, hogy a Demszky által tönkretett város végre élni kezd. Tarlós négy év alatt többet tett Budapestért, mint annak „vőlegénye” akinek csak annyira futotta, hogy mindent eladjon, amiért fizettek.

Nagy a tétje a vasárnapi mérkőzésnek, mert ha alacsony a részvétel, az a kormány erejét gyengíti, ha viszont bejönnek a közvélemény-kutatások jóslatai, akkor hajrá.