A közelmúltban egy Pest megyei faluban, Örkényben lelőttek egy férfit a rendőrök, miután az rájuk támadt; hivatalos kivizsgálás híján pedig megindultak a találgatások és számos médium részéről a koncepciózus valóságképzés. Amit tudunk: a börtön elől bujkáló, egyedül élő férfit, P.-t örkényi lakhelyéről próbálták előállítani. Miután a felszólításnak nem tett eleget, a rendőrök leverték a régi tanyaépület lakatját, és behatoltak a házba, mire a férfi baltával támadt rájuk. A rendőrök kimenekültek a házból, ő pedig – baltával vagy a nélkül – elfutott, néhány száz méter menekülés után utolérték, a férfi szembefordult velük, majd eldördült a halálos lövés. A rendőrség szerint a férfi a magánál tartott baltával egy fa mögül támadt rájuk, ezért jogszerűen, önvédelemből lőtték le. P. rokonai szerint viszont nem volt nála a balta, ők kivégzésről és leszámolásról beszélnek.

A 444 internetes újság helyszíni ]]>riportot]]> is készített az ügy kapcsán, ahol a történet tálalásában egyértelműen a rokonok és a Roma Sajtóközpont narratívájával azonosulnak: a cikkben következetesen Palinak becézik a férfit, a bokros területet, ahol a rendőrök lelőtték, „a gyilkosság helyszíneként” írják le, a fotókon pedig az áldozat szegényes életkörülményei révén próbálják az erre hajlamos olvasóval elhitetni, hogy a szegénység önmagában igazolhatja, hogy valaki baltával essen a rendőröknek. Szinte minden bekezdésben hangsúlyozzák „Palinak” a rokonok szerinti békés természetét és az áldozat cigány származását. Vele szemben formálják meg a megszólaltatott rokonok által önkényeskedőnek és sejtetően cigánygyűlölőnek leírt rendőr karakterét, aki „többször kivívta már a helyi cigányok haragját túlkapásaival”, például igazoltatásokkal.

A cikk ajánlóképe is beszédes: az áldozat kamaszkori fényképe, barázdált arcú, gyászoló édesanya, háttérben feldereng a szegényes cigánysor és a drámai cím, Egy lövés dördült Örkényben. Borítékolható hatás. Ismerős lehet valahonnan a mechanizmus: bár akkor még semmilyen vizsgálat nem támasztotta alá, a fergusoni és azt követő, fekete áldozatokkal járó incidensekben is hasonlóképpen járt el a 444. Az áldozat gyermeki ártatlanságot sugárzó, évekkel korábbi fényképe, a gyászoló rokonok fájdalma és a „rasszista rendőrök” hármas felosztásával harsogták címlapokon át álláspontjukat, a rendőrök mellett szóló érveket, bizonyítékokat pedig bagatellizálták.

Így tesznek most is: az áldozat mindig „fekete fiú”, „tinédzser”, „roma fiatalember”, most épp becenevén „Pali”. Az ilyen hírekben a rokonok mindig „közlik”, „rámutatnak” és „elmondják” – nem a véleményüket, hanem a tényeket, ezzel szemben a rendőröknek csak „verziójuk” van, amit „állítanak”.

Ezzel a baltával faragott nyelvi trükkel egyik oldalról a 444 kritika nélkül elfogadja a nyilvánvalóan mélyen érintett rokonok felfokozott hangulatú, egymást túllicitáló bekiabálásait – általában azok közül is a legmerészebbet téve magáévá –, másrészt eleve kétkedve fogadja, hitelteleníti a rendőrök beszámolóját. Tehát a 444 interpretációja szerint az egyenruhások összezárnak az ügyben „sáros” társuk védelmében, egyébként meg csak mellébeszélnek. A túlfűtött rokonság megszólalásai viszont szentírásnak tekintendők, így ha ők például Örkényben azt mondják, hogy az érintett rendőr seriffet játszott és fajgyűlölő volt, az minden bizonnyal úgy is volt. A képlet egyszerű: ha az áldozat színes bőrű vagy roma, akkor a rendőr csakis rasszista indítékból lőhette le. Más magyarázat nincs, nem is lehet.

Amilyen előszeretettel hivatkozik a 444 fekete vagy roma áldozatok esetén a származásra, olyan mélyen hallgatja el, ha egy bűnügy másik oldalán szerepelnek; sőt, ]]>Késsel öl a magyar]]> címmel adtak közre egy bűnügyi statisztikát. A címadással diszkréten elbújtatták a leglényegesebb információt: „sok a saját lakásában meggyilkolt idős áldozat”. Bár a cikk eredeti url-je szerint az elsőre adott cím az lett volna, hogy „A gyilkosságok áldozatai többnyire otthonukban megtámadott idős emberek”, innen talán túl egyszerű lett volna a védtelen öregeket mészároló ároktői romákra vagy a szintén idősek meggyilkolására és kifosztására specializálódott G. Viktorék bandájára asszociálni. Ez ellentétes lett volna azzal a vezérelvvel, miszerint a bűnügyek szereplőinek származása csak akkor érdekes, ha az áldozat roma, és ezzel illusztrálható valamely nyakatekert logika szerint a rendőrség, a kormány vagy úgy általában a többségi társadalom állítólagos rasszizmusa.

Ez a megoldás, vagyis a tényekről elmondott vélemény helyett a tények kerékbetörése, majd provokatív, sugalmazó című közlése valószínűleg tudatos lépés volt. Szólhatott az álomvilágukban osztozó törzsközönségükhöz, emellett sikerrel háboríthatta fel a valóságot közelebbről ismerő alkalmi olvasókat – a lényeg a kattintásszám, az indok mellékes.

Arról ugyanakkor a 444-nek sem szabadna megfeledkeznie, hogy az a fajta előre ítélkezés, amely örkényi riportjukat is jellemzi, csúnya felsülésekhez vezetett már. Emlékezzünk csak vissza a tíz évvel ezelőtt történt úgynevezett Mortimer-ügyre, amikor az erre a becenévre hallgató Gyurcsa Mihály hagyományőrző jelmezekbe öltözött társaival a buszon összeszólalkozott a 15 éves Patai Józseffel és társaival, majd karddal megszúrta a roma származású, kiskorú Patait. Az ügyből azonnal „rasszista támadást” kreált a balliberális média, bőven azelőtt, hogy akár az áldozat kihallgatható állapotba került volna; Patai Józsefet Józsikaként futtatták a médiában, az elkövetőt lerasszistázták, a rendőröket cinkossággal vádolták, még egy antirasszista tüntetést is összerántottak. Képzelhető hát csalódottságuk, amikor kiderült, hogy a támadó, Mortimer is roma származású – érdekesség, hogy „Józsika” viszont azóta súlyos testi sértés miatt ült itthon, mostanában pedig ]]>az angol rendőrség keresi.]]> Bár a rasszista indítékot kiáltó orgánumok ekkor bosszúsan elhallgattak, a bevett mintán azóta sem változtattak, akár hisznek a „kirekesztő magyar társadalom” doktrínájában, akár csak politikai haszonszerzésből húzzák elő mindig a rasszistakártyát.

Azt, hogy ezek közül az orgánumok közül a 444 speciális kapcsolatot ápol-e a valósággal, vagy szándékosan manipulál, esetleg a kettő együtt, az olvasóra bízom. A manipuláció egyszerű módszere ez a megjátszott szelektív figyelem; ha álláspontunk a józan ész első tesztjén elbukna, akkor szemünket-fülünket befogva mutogatunk teljesen irreleváns statisztikákra, ha viszont álláspontunkat nem támasztják alá kikezdhetetlen tények, jelentések, számok, akkor jöhetnek az érzelmekre ható, egyoldalú riportok. Mint például az örkényi.

Szerencsére a 444 nem marad egyedül a szélsőséges hírtálalásban: gyakorlatilag jin és jang módjára egészítik ki egymást egy másik szereplővel, a Kuruc.infóval. Ahhoz, hogy ez napnál világosabb legyen, nem szükséges végigpörgetnünk mindkét oldal romákkal kapcsolatos írásait, elég csak egy pillantást vetni a – hangsúlyozzuk, pártatlan fél által még ki nem vizsgált – örkényi esetre, amellyel kapcsolatban a 444 palis, érzelgős, számos tényt negligáló riportja mellett a Kuruc.infó Baltával támadt az őt később leterítő rendőrre a körözött cigánybűnöző címmel cikkezett. A narratíva persze ellentétes, de az eszközök ugyanazok. A 444 és a Kuruc.infó pedig annyiban különbözik egymástól, mint az Északi- meg a Déli-sark. Messze vannak egymástól, de a klíma ugyanaz.

mno.hu - Veczán Zoltán