{...} az MSZP és a Gyurcsány-párt által favorizált indulót másodiknak (Veszprémi tájkép, csata előtt, Magyar Hírlap, 2015. február 10.).

Fordítva történt, még szerencse, hogy nem fogadtam nagy összegben helyre (a hármas befutó bejött a Jobbikkal). Mentségemre szolgáljon, hogy ahhoz a kampányhoz fogható pártpolitikai konspirációval történt országgyűlési helyfoglalásra nemigen volt példa az 1990-es tavaszi, első szabad megméretés óta. Sokat fejlődött a választási kultúránk negyed évszázad alatt – akkor tizenkét országos listát állított párt és 1614 egyéni képviselőjelölt versenyzett, most kilenc párt és mindössze tizenkét személy állt sorompóba –, sajnos azonban napjainkig sem ért véget a választópolgárok hitegetése, átverése a kalandor, megélhetési pályázók részéről.

Ki hitte volna, hogy a tavalyi választás újabb baloldali kudarca után már saját indulót sem állítanak rajthoz a kétfelé szakadt szocialisták, akár együtt vagy külön-külön, legalább a híveik szerint elvárható tisztes helytállás reményében? Ez már a vég kezdete, mondhatnánk erre, márpedig ez történt. Mesterházy Attila egykori veszprémi diák létére, Gyurcsány pártja alkalmas személy hiányában jobbnak látta, ha előre kifarol a reménytelen versengésből; az általuk cserbenhagyott baloldali szavazók pedig jobb híján egy ki tudja honnan távvezérelt drónra adták a voksukat a Fidesz közismert helyi városvezető-szakember jelöltjével szemben. Félő, hogy nem sokáig örülhetnek különös győzelmüknek a rá szavazók: amikor majd a Parlament leghátsó ülőhelyén tartózkodó UFO-képviselőjüktől kérik és remélik a Veszprémben és környékén felmerülő bajok orvoslását, az ígéretei után azt is megtudhatják, mennyit nyom a latban a valódi súlya.

Sajnos, a jobboldali érzelmű polgároknak is ki kellett inni a keserű poharat, még csak nem is a balra szavazók miatt. Valami ősi magyar, keménydacos indulatból azok maradtak távol a veszprémi és környező falvakbeli voksolástól, akik a két előző választáskor a Fideszre szavaztak. Messziről nézve, de (magam is megyei lakos lévén) ismerve a helyi ügyeket, egyáltalán nem érthető a protestálásuk. Nem volt logikus, és főleg nem igazságos. Hirtelen felindulásból történt, vagy az átmeneti rossz (politikai) közérzet miatt a – főleg érzelmi alapú – távolmaradásuk a szavazóurnától? Mindegy is, a döntés következményeit ők is érezni fogják.

Erre a lelki defektre van orvosság. Tudjuk, hogy a hála nem politikai kategória, de azért nem árt időnként, egy ráérő negyedóra alatt legalább végiggondolni az 1990 óta eltelt negyed évszázad hazai politikai történetét, a változásait, különös tekintettel a Fiatal Demokraták Szövetségének történelmi léptékű, Európában egyedülálló teljesítményére. Mérlegre kell tenni a kétszer kétharmados kormányzási és alkotmányozó többség megszerzését a – kétségkívül ügyetlen, elkapkodott, hibás – döntések ellenében, és főként a szinte semmit sem alkotott balliberális rezsimek „eredményeivel” szemben. Érdemes kikapcsolni a fröcsögő ellenzéki tévé- és rádiócsatornákat, a tendenciózus, manipuláló baloldali megmondóműsorokat, az alattomosan romboló, hazug politikai sajtót, és körülnézni az országban elért eredményeken – ezek jó hatással vannak a polgári gondolkodású emberek közérzetére, választási aktivitására.

Február 10-én megkapta a Fidesz is a maga büntetését a második helyre történt lecsúszással; méltatlan eredménnyel a párt történelmi és jelenkori érdemeihez képest. Az elemzők és a manipulált közvélemény szerint a Fidesz–KDNP kormányának a tavalyi választások óta meglépett egy s más művei és intézkedései – a Szabadság téri „megszállási” emlékmű, az „internetadó”, az autópálya-használati díjrendszer módosítása, az áruházak vasárnapi zárva tartása és egyebek – idézték elő a lakosság egy jelentős hányadában legalább is az elbizonytalanodást, illetve a távolmaradást a voksolástól. Azokon azonban már túl vagyunk, és nehogy már a tíz évvel ezelőtt is folyt brókercsalást a Fidesz számlájára tolják!

Április 12-én vasárnap kerül sor újabb időközi választásra Tapolcán. Annak a – január 8-án elhunyt – Lasztovicza Jenő képviselőnek a helyére kell a parlamentbe küldeni egy másik politikust, aki a 2010 októberében Kolontáron történt gátszakadást követően tüstént a helyszínen termett, védőruhába öltözött, és éjjel-nappal együtt dolgozott a vörösiszap-katasztrófa okozta emberi és anyagi veszteségek enyhítésén.

Már csak ezért is felháborító és mélyen elgondolkodtató, hogy a polgári oldal szocialista ellenlábasa, Pad Ferenc – jól jegyezzük meg ezt a nevet! – annak az ajkai Mal Zrt.-nek az egyik vezető tisztségviselője, amely cég a tíz ember halálával és több tucat sebesülttel járó iszapömlés első számú felelőse. Pad úr/elvtárs a cég egyik igazgatói állása mellett betölti az alumíniumipari dolgozók helyi szakszervezetének vezető posztját, természetesen havi fizetésért (ki látott ilyet?), emellett még a felügyelőbizottság tagja és az MSZP-s városi önkormányzat képviselője is, mindösszesen bruttó nyolcszáznegyvenezer forint havi jövedelemmel. A ráérő idejét betöltendő, most egy újabb, jól fizető állást nézett ki magának az univerzális ember, a Kossuth Lajos téri gótikus épületben. Üdvös lenne, ha az ajkai, kolontári, devecseri, halimbai, nyírádi és tapolcai és az összes többi település választópolgárai is úgy gondolnák: legyen elég ebből az álláshalmozásból, nincs fölösleges pad Pad számára a Parlamentben.

A politikai és emberi ízléstelenség netovábbja, hogy egyáltalán felmerülhetett Gyurcsány Ferenc személyes megjelenése Ajkán a választási kampányban. Az ötlet ugyan „logikusnak” tűnik, hiszen a volt szocialista, ma már dékás politikus és pártvezető, egyben bukott kormányfő és a dunántúli alumíniumipar egyik legnagyobb tulajdonnal rendelkező tőkés-pénzembere, de úgy hírlik, hogy helybeli baloldal sem ragaszkodik hozzá. Érdekes, hogy a Jobbik ugyancsak a választókerülethez tartozó munkás- és bányászvárosokban – Ajkán, Padragkúton, Devecserben, Tapolcán – számíthat a legtöbb a szavazatra. Így volt ez a két világháború közötti időkben is: a munkából, bérből élők egy részének fele a marxista szocialistákhoz, a másik fele a nemzeti szocialisták felé húzott.

Tapolcán az 2014. őszi önkormányzati választáson nem is váratlan sikert aratott a Jobbik színeiben elindult jelölt: a szavazók lecserélték vele az addigi fideszes polgármestert. A százegy esztendeje épült, jó karban levő városi kórház volt a „bűnbak”, amelyet az emberek szerettek és megszoktak, és amelyet a múlt években kormányzati döntéssel visszafejlesztettek. Szakrendelések megszűnte miatt a betegek egy részének az ajkai, veszprémi vagy a keszthelyi kórházba kell járniuk, miközben a kiváló orvosokkal és személyzettel rendelkező helybeli intézmény is alkalmas lenne rá – pár éve egy balesetben szerzett fejsebemet kiválóan ellátta a kórház közkedvelt sebész főorvosa –, a szükséges fejlesztésekkel. A hibás döntés pozitív korrekciója már meg is történt is a kormány részéről: a jelenlegi ciklusban 2,3 milliárd forintot költenek az intézményi betegellátás korszerűsítésére, beleértve az új mentőállomást.

Okult a Fidesz a veszprémi malőrből. Az ott szinte teljesen magára hagyott jelöltjükkel szemben már eddig is erősen megtámogatták a Tapolcán és környékén (összesen hatvan településen) a parlamenti helyért induló, Fidesz–KDNP-s Fenyvesi Zoltánt. Megjelent, és személyen is a kórház ügye mellé állt Zombor Gábor egészségügyi államtitkár, kampánylátogatást tett a városban Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Kövér László házelnök, Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke és Lázár János miniszter, aki jelezte, hogy a kampány hajrájában Orbán Viktor miniszterelnök is ellátogathat Tapolcára.

A többi a választópolgárok dolga. Ne felejtsék el azonban, hogy milyen helyi, és országos „értékű” parlamenti képviselőt választottak maguknak a Veszprémben és környékén a baloldalra szavazók, illetve azok, akik otthon maradtak. Más kárából tanul az okos.

Ludwig Emil – magyarhirlap.hu