Morus Tamás műve az össztársadalmi jó és közös akarat ábrázolásával lényegében az 1500-as évek elejének Angliáját, VIII. Henrik uralkodását kritizálta. Rossz vége lett. Neki éppúgy, mint annak a korszaknak. Viszont utópiákkal, pontosabban negatív utópiákkal azóta is találkozunk. Félretéve a nyelvi vitákat (van belőlük bőven), hogy tudniillik az ilyesmit antiutópiának kell-e nevezni, vagy disztópiának, esetleg ellenutópiának, nos, ezt a kérdést mellőzve, nagyon érdekes megfigyelni, hogy napjainkban miképp is változnak a jövőnkre vonatkozó írói lázálmok.

A múlt századi ellenutópiák alapvetően politikai jövendölések voltak. A szerzők borzalmas légkörű társadalmakat vizionáltak, totális diktatúrákat, ahol a tömegek megfélemlítve, elnyomva, akaratuktól megfosztva remegik végig az életüket. A sztálini rendszert Jevgenyij Zamjatyin például már 1921-ben megjövendölte. Műve, a „Mi” később George Orwell 1984 című antiutópiájának is az alapjául szolgált.

Manapság viszont az ismét egyre nagyobb számban születő disztópiák nem a politikai jövővel foglalkoznak, hanem a digitális világ rettenetével. Hová is tartunk? Mi lesz annak a virtuális őrületnek a vége, ahol egyre többen mobiltelefonnal a kezükben mennek már WC-re is?

2100-ban, ha minden a mai tempóban halad, 11 milliárdan laknak majd a Földön. Az antiutópiák szerint a szerencsés kevesek üveg felhőkarcolókban fognak élni, olyan lakásokban, ahol az ideális hőfokra retinaszkennerek szenzorjai állítják be a szobafűtést. A gazdagok ágyaiba DNS-olvasókat építenek majd (legalábbis a legújabb regények víziói szerint), és ezek csilingelnek, ha a rákos sejteket kordában tartó TP53-as gén működése leáll.

A többség közben borzalmas nyomornegyedekben fog tengődni, a mai Lagos, Delhi vagy éppen Rio de Janeiro gettóinak replikáiban. A harmadik világ szegénysége nem eltűnni fog a Földről, hanem a világ nagy része alapvetően harmadikká válik majd, lesüllyed a ma még távolinak tűnő szegény országok szintjére. Már csak a túlnépesedés miatt is. Túl sokan leszünk (bár én ezt már nem fogom megérni), nagy Csendes-óceáni Szemétövről írnak majd az újságok, hatalmas ózonlyukról. Sokan már nem edzeni fognak, ha mozogniuk kell, hanem arra is tablettát szednek, a hadseregek pedig szónikus hangágyúkkal lövik egymást és a városlakókat, szétmorzsolva az emberek belső szerveit és csontjait.

Szétszakad tehát a világ, az utópiákban mindenképp, de hát szakad már most is. A gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbek lesznek. Ehhez a vízióhoz nem is kell sok képzelőerő, hiszen a gazdagok már most is egyre kevesebben vannak, a szegények pedig egyre többen. A világ 85 leggazdagabb emberének a tulajdona 2013-ban annyi volt, mint a földkerekség szegényebb felének, az alsó három és fél milliárdnak az összvagyona.

A nagyon kevesek technikaluxusát körülvevő veszélyes utópianyomorra nem is biztos, hogy 2100-ig kell várni, mint ahogy a sztálini diktatúra is gyorsan követte a „Mi” 1921-es megszületését.

Frei Tamás -metropol.hu

Kapcsolódó írások:

• ]]>Denis Diderot 300 éve született]]>
• ]]>Újra bestseller az 1984]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>