Bizonyára sokan emlékeznek Önök közül a Pogány Madonna című örökbecsű Bujtor-Kern filmre, amelyben szegény Bánhidi Laci bácsi schwarzban árulta a pálinkát és Matyó babák árulásával álcázta a tiltott tevékenységét.

Hatalmas jelenet volt ez a filmben, de ennek ellenére, vagy talán éppen ezért nekünk szombaton le kellett volna győznünk a Mezőkövesdet, matyó baba ide, matyó baba oda. A győzelem azonban ezúttal is elmaradt.

Az elmúlt hetek mélyrepüléséhez képest most végig támadtuk ugyan a mérkőzést, számos helyzetet alakítottunk ki, sőt még csodák csodájára büntetőt is kaptunk, nem is akárkitől, Solymositól, de sajnos mi még ezt sem tudtuk kihasználni. Így törvényszerűen jött a foci aranyszabálya, vezetést szereztek a vendégek a semmiből.

Ezt követően teljesen beszorítottuk a vendégeket a saját kapujuk elé, de a legjobb helyzeteket is elpuskáztuk, míg a csereként beállt Diallo egy nagyon szép fejessel egalizálta a hátrányunkat.

Bőven lett volna még időnk a vezető gól megszerzésére is, de egész egyszerűen ezen a napon meg voltunk átkozva. Igen láttam előrelépést a Puskás Akadémia, a Honvéd, és a Kaposvár találkozókhoz viszonyítva, de ez sajnos még édes kevés, nem hogy a dobogóhoz, de még a középmezőny első régióihoz is.

Nagyon reménykedem benne, hogy a keddi Magyar Kupa mérkőzésünk (Szekszárd elleni 10:0 –ás siker!) - ki fog immár végérvényesen mozdítani minket ebből az apátiából, különben bele sem merek gondolni mekkora vereséget, mér majd ránk az erőtől és önbizalomtól duzzadó DVTK hétvégén…

De el is hessegetem az ez irányú negatív gondolataimat…

és továbbra is bizakodom…

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs