„Bár a szó elszáll, de amíg repül, figyeld, hol jár,
Mert mit mondasz, az életre kel, holnap más útra terel, mit ma nem teszel.”
(Punnany Massif: Máshogy telik)

Romantikus idézetek, éttermek, szállodák ajánlatai, fórumok, virtuális képeslapok, nyálas dalok, illetve mindenféle ötletek meg praktikák arról, hogy vajon mi szükséges a tökéletes, a felejthetetlen, az exsztraszuperspeciális ünnepléshez.

Ehhez képest mi tavaly elfelejtettük az évfordulónkat. Helyesebben, már épp lemenőben volt a nap, amikor gratuláló sms érkezett az anyósomtól a jeles alkalomból. Nosza, összekoccintottuk az amúgyis előttünk álló borospoharainkat és ittunk egy kortyot az amúgyis a pohárban lévő borunkból. Megint eltelt egy év, egy boldog év, nyugtáztuk mosolyogva, majd folytatódott a beszélgetés. Nekünk jó volt ez így. Viszont Alex édesanyja nem hagyta annyiban, és idén már egy héttel korábban küldött üzenetet. Mi meg, gyorsan észbe kapva, azonnal átfogalmaztuk a – mit ád Isten – épp aznapra szóló Sziget jegyeinket házasságiévfordulós programjeggyé. És elmentünk megnézni az amúgy is betervezett Stone Roses-t és Punnany Massifot. A Roses közös kedvenc, de különösen a férjemnél régi-régi favorit, még látta őket épp a felbomlás előtt Londonban, most pedig újratöltve Budapesten. A Punnany viszont az újabbak közül való, már ami az én újzenei underground mániáimat illeti. Szeretem a pimasz, tartalmas, finoman humoros, dallamos hiphopot. Noha a pécsi fiúk már majd’ tíz éve tolják, én, bevallom, csak az utóbbi két évben vagyok velük, azóta, hogy elnyomták a Cseh Tamás-Bereményi Géza féle „Csönded vagyok” újrafogalmazását az Akusztikban a Petőfin.

Szóval megnéztük őket a Szigeten. Az én vájtfülű, Roses-fan angol férjem, aki maximálisan egyetért velem abban, hogy ezek az évfordulózások túl vannak értékelve, ott állt mellettem, sörrel a kezében, házasságkötésünk után napra pontosan öt évvel, és követelőzött, hogy most azonnal fordítsam neki a Punnany szövegeket, mert ezek a srácok tényleg jók, tudni akarja, miről szövegelnek. Nem volt egyszerű, de zanzásítva előadtam neki a punnanizmusokat, aztán jókat rötyögtünk azon, hogy valójában mit is jelent az, hogy „punnany massif” (javaslom, hogy nézzetek utána). Hát, így ünnepeltünk. Tornacipőben, porban, sörrel a kézben, a magyar hiphop társaságában.

„veled együtt, ketten élünk meg meleget-fagyot,
kellünk egymásnak, a hold is a nap nélkül némán ragyog.”
(Punnany Massif: Csönded vagyok)

D.Tóth Kriszta - shopline.hu