Ma 2022 május 29. Magdolna napja van. Holnap Janka, Zsanett napja lesz.
havasszof-0-675x443.jpg

Akit a bölcsességről neveztek el

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Meglehetős felzúdulást keltett a napokban, hogy a nép egészségének szocialista őre, Havas Szófia meglehetősen dehonesztáló módon nyilatkozott az ’56-os eseményekről.

„A véleményt a maga fegyvereivel kell megtámadni: eszmékre nem lehet puskákkal lövöldözni.”

Antoine de Rivarol

És a tetejébe tette mindezt – hogy rátegyen még egy lapáttal – az orosz TV-ben. Pikáns elegy ez így együtt, ’56 hatvanadik évfordulóján.

A jó Szófiát – bár neve görögül bölcsességet jelent – eddig sem az eszéért szerettük és gondolhatjuk, hogy egy megkeseredett, vénülő kommunista agymenésével van dolgunk csupán. Van azonban ennek a dolognak egy sokkal mélyebb rétege is, melyről talán érdemes szót ejteni. Ez a mélyebb réteg pedig nem más mint az, hogy kikkel élünk együtt, így a 21. század hajnalán.

Mindnek előtt tudomásul kell venni, hogy mindenféle változásoknak vannak vesztesei és nyertesei, bármit papolnak is a win-win helyzetről. És minél nagyobbak a változások annál többen. Márpedig a magyar 20. század meglehetősen változatosra sikeredett, hogy finoman fogalmazzak, így aztán igen sokan élték át a társadalmi hullámvasutat, voltak olyanok akik többször is. Így azután semmi meglepő nincs abban, hogy a résztvevők különbözőképpen ítélik meg a történelmet.

Nyilván másképpen éli át az eseményeket az üldöző és az üldözött, a hóhér és az áldozat.

A huszadik század eseményei – bárhogyan igyekezzenek is egyesek – mindenki számára a családtörténet részei, a közvetlen felmenőinkkel estek meg, mi több, velük magukkal. Éppen ezért merő ábránd, hogy valamiféle „objektív” képet lennénk képesek kialakítani róluk. Hogy például a „nép” mit gondol Mátyás királyról azt többnyire az iskolai történelemoktatás határozza meg. Mármint azok gondolatait, akik egyáltalán tudják, hogy ki volt a nevezetes uralkodó. Úgy tapasztalom, meglepően kevesen vannak egyébként. Azt azonban, hogy mit gondolunk ’56-ról, az dönti el, hogy mi történt velünk, vagy a családunkkal akkoriban. Így hát, akikkel nem történt semmi, azok nem is gondolnak róla semmit.

Ezért van aztán a rengeteg zavaros bizonytalanság ’56 kapcsán. Itt van például rögtön a forradalom/ellenforradalom minősítés kérdése. A ’45-óta töretlen marxizáló történelemtanítási hagyomány okán – ami a rendszerváltozás egyik legnagyobb szégyene – az „ellenforradalom” még mindig valami csúf dolognak tűnik az átlagember szemében.

Pedig attól, hogy valamiről a kommunisták csúnyákat mondanak az még nem feltétlenül rossz.

Itt van mindjárt a kapitalizmus, amiről annyi rosszat terjesztettek, most meg nem győzik építeni. Nincs az ellenforradalommal semmi baj. „Az ellenforradalmárok feladata egyszerűen az, hogy megvédjék a társadalmat és a rendezett közösség elveit.” – ahogyan a kitűnő Molnár Tamás megjegyzi az „Az ellenforradalom” című művében; amit egyébként ajánlok mindenki szíves figyelmébe.

Mint mondottam, voltak/vannak győztesek és vesztesek. A mi Szófiánk olyan családból származik amelyik egyértelműen a győztesek oldalára került a véres osztozkodásban. Nagyapja szállítómunkás, mindközönségesen trógernek hívták az ilyet, nagyanyja gyári munkás. Nagybátyjából miniszterelnök, belőle kórházigazgató és minisztériumi főtanácsos lett.

Nagyívű karrier ez a bútorszállító kocsi lovainak farától elrugaszkodva.

Persze tenni is kellett érte. Miért szeretné hát hősnőnk ’56-ot? Miért teszünk úgy, mintha bármi meglepőt mondott volna? Neki és a többi kivételezettnek ’56 ennek a kivételezettségnek megszűnésével fenyegetett, azt pedig senki sem szereti, olyannyira, hogy a nagybácsi – a Gyula – simán gyilkolászott is a minisztériumi karrier, a rablott lakás és a pártüdülő érdekében.

Ő már 2007-ben is így nyilatkozott: „Én például 1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva.” Mondjuk ’56-ban a „nyilasok” többsége nem a börtönben, hanem a kommunista pártban volt fellelhető, mivel a főnyilasokat a népbíróság felakasztatta, a kisnyilasok meg beléptek a pártba. Kicsi és szegény ország vagyunk csak egy csőcselékre futja. De ez most mellékes.

Az MSZP szerint „Tudjuk, hogy Havas Szófia párttagunk véleményét alapvetően befolyásolja az a családi trauma, személyes tragédia, melynek során 1956-ban az édesapját elveszítette.” A szívünk szakad meg. A családi legendárium szerint ’56 december 14-én a papát a felkelők – nyilván a kiszabadult nyilasok – teherautóval elrabolták és kivégezték. Mi sem valószínűbb, mint az, hogy egy hónappal az oroszok bevonulása után fegyveres felkelők járják az utcákat és tehetségtelen filmrendezőkre vadásznak. (Filmrendező volt ugyanis a szerencsétlen.) Minden bizonnyal azoknak van igaza, akik szerint egy orosz katonai autó ütötte el. Azonban a szovjet elvtársakat mégsem lehet csak úgy feljelenteni és különben is, sokkal jobban mutat egy mártír a káderlapon.

Azóta meg annyiszor mondta a fasisztás verziót, hogy talán már maga is elhiszi.

Ne csodálkozzunk hát, hogy manapság is efféle nyilatkozatokra ragadtatja magát: „a forradalmárok házról házra járva keresték a kommunistákat és a zsidókat”. Nem a „kommunistákat” keresték oly lelkesen azidőtájt, hanem az ÁVH pribékeit, akik közül sajnos méltatlanul keveset találtak csak meg. Az történt ugyanis, hogy védtelenekkel kegyetlenkedő gazemberek szokása szerint gyáva görények voltak és a szenes pincében, a brikett alatt böjtölték ki az a pár napot, hogy azután újra előjöjjenek és ott folytassák ahol abbahagyták. Az más kérdés, hogy a két keresett halmaznak közös metszete is volt.

Tudomásul kell venni, hogy velünk élnek azok is akik a kommunizmus nyertesei voltak, akik kiraboltak bennünket, s hogy ezt megtehessék, mintegy mellékesen, a hazájukat is elárulták. Ők persze most virágot visznek áldozataik sírjára és krokodilkönnyeket hullatnak értük. Havas csak elég ostoba hozzá, hogy ki is mondja, amit gondol.

A többiek meg hallgatnak és röhögnek a markukba.

]]>http://aristo.pestisracok.hu]]>

]]>]]>

 

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tv fotel (65) Szépségápolás (15) Politika (1581) Jobbegyenes (2313) Történelem (15) Mozaik (83) Irodalmi kávéház (513) Alámerült atlantiszom (142) Rejtőzködő magyarország (168) Sport (729) Nagyvilág (1465) Életmód (1) Heti lámpás (259) Gazdaság (664) Belföld (6) Mozi világ (440) Titkok és talányok (12) Vetítő (30) Egészség (50) Mondom a magamét (6082) Kultúra (6) Tereb (141) Gasztronómia (539) Flag gondolja (33) Emberi kapcsolatok (36) Autómánia (61)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>