Ha én nyugat-európai nagyvárosban élő magyar lennék, már szervezném a hazaköltözést.

„Én megértek mindent. Megértem, hogy valaki évtizedek óta nyugaton él, ott születtek a gyerekek, ott dolgozott egész életében, már többet is élt ott, mint Magyarországon. Megértem továbbá, hogy kettős identitása alakult ki az illetőnek, lehet, hogy Magyarország az első lélekben, de a realitások választott szülőföldjéhez kötik. Megértem és elfogadom továbbá, hogy komfortosabb Londonban, Brüsszelben, Bécsben élni, hogy szebbek az autók, jobban öltöznek az emberek, többet is keresnek, magasabb az életszínvonal. És még azt is megértem, hogy nem minden nap lövöldöznek az utcán, csak néha. Mindent megértek. 

Mégis azt mondom, hogy ha én nyugat-európai nagyvárosban élő magyar lennék, már szervezném a hazaköltözést. Ha lenne elég pénzem, hogy itthon ne kelljen mindent újrakezdeni, ha lenne megtakarításom, és valóban Magyarország az első a szívemben, most azonnal hazatelepülnék. Ugyanis a helyzet jobb már nem, csak rosszabb lesz, Londonban, Párizsban, Brüsszelben, Bécsben. Ezek a városok, meg a többi – erről magam is megbizonyosodtam az elmúlt években – már köszönőviszonyban sincsenek azzal az állapottal, ahogyan 1990 tájékán festettek. Magyarok! Gyertek haza! Nyilván nem könnyű a választás, de ITTHON A HELYETEK!”

„Én megértek mindent. Megértem, hogy valaki évtizedek óta nyugaton él, ott születtek a gyerekek, ott dolgozott egész életében, már többet is élt ott, mint Magyarországon. Megértem továbbá, hogy kettős identitása alakult ki az illetőnek, lehet, hogy Magyarország az első lélekben, de a realitások választott szülőföldjéhez kötik. Megértem és elfogadom továbbá, hogy komfortosabb Londonban, Brüsszelben, Bécsben élni, hogy szebbek az autók, jobban öltöznek az emberek, többet is keresnek, magasabb az életszínvonal. És még azt is megértem, hogy nem minden nap lövöldöznek az utcán, csak néha. Mindent megértek. 

Mégis azt mondom, hogy ha én nyugat-európai nagyvárosban élő magyar lennék, már szervezném a hazaköltözést. Ha lenne elég pénzem, hogy itthon ne kelljen mindent újrakezdeni, ha lenne megtakarításom, és valóban Magyarország az első a szívemben, most azonnal hazatelepülnék. Ugyanis a helyzet jobb már nem, csak rosszabb lesz, Londonban, Párizsban, Brüsszelben, Bécsben. Ezek a városok, meg a többi – erről magam is megbizonyosodtam az elmúlt években – már köszönőviszonyban sincsenek azzal az állapottal, ahogyan 1990 tájékán festettek. Magyarok! Gyertek haza! Nyilván nem könnyű a választás, de ITTHON A HELYETEK!”

 Az eredeti, teljes írást ]]>itt olvashatja el]]>.