- 0
Tegnap kiderült, hogy a 18 év alattiakat is beleszámolva, legfeljebb négy, négy és fél millió polgártársunk van. Ha polgári nemzetben gondolkodunk, úgy is fogalmazhatunk, ennyi magyar él Magyarországon, és ez a trianoni területekkel együtt sem több, mint öt és fél, hatmillió. Ennyi a magyarság, a magyar polgárság lélekszáma.
Ugyanis nem tekintem a polgári társadalom, a polgári nemzet, a magyarság részének azokat, akik soha, semmilyen szavazáson nem jelennek meg, azaz nem vesznek részt a demokrácia működtetésében semmilyen formában. Azoknál még az igennel szavazók is sokkal jobb emberek. A szándékosan érvénytelenül szavazók pedig a tudatos destruálók, akik a demokráciát csak díszletnek tekintik a saját politikai elmebajaik érvényesítéséhez.
Orbán Viktor és a Fidesz nem nagyon tehetett mást, mint azt, hogy a menekültválság ügyében előre menekül és megpróbál a lehető legnagyobb társadalmi támogatottságot szerezni a politikájához ebben a témában. Ezt végül meg is tette, a magyar választás- és népszavazástörténelem legnagyobb szavazattömegét sikerült megszereznie egy konkrét döntés mögé. Ez a brüsszeli ügyintézéshez elég lehet, hiszen a liberális gazemberek legalább annyira félnek a néptől, mint a kommunisták. Pontosan tudják, hogy a Magyarországra visszatoloncolni szándékozott 150 000 migráns (akiket a németek, a norvégok, a svédek akarnak visszanyomni hozzánk), illetve a kvóták szerinti tízezrek olyan elhárítási mechanizmusokat válthat ki, nemcsak a kormányból, hanem a lakosságból is, ami nemcsak az EU-t, hanem a magországok politikai rendszerét is destabilizálhatja.
De attól még, hogy a népszavazás külpolitikai értelemben 90%-os siker, belpolitikai értelemben a Fidesz egyik legnagyobb kudarca. Nem az ellenzék sikere, mert az ellenzék ebben az ügyben még a szavazni el nem menők között is csak a bűnlajstromát gyarapította, hanem kifejezetten a Fidesznek, mint pártnak és a miniszterelnöknek is a kudarca. Ráadásul úgy, hogy tulajdonképpen Orbán Viktor még meg is erősödött az eredménytől, sőt továbbra is offenzívában maradhat
Először is kudarc maga a kormány és a Fidesz népszavazási kampánya. Nem tudom ki volt az a hülye, aki elhitette a Fidesz vezetőivel, hogy egy nyilvánvaló, de önmagában teljesen érdektelen kampányüzenet agymosó ismételgetése és az elkötelezett választópolgárok napi szintű irritálása fokozza a szavazási kedvet. De ki kéne rúgni és azokat is, akik rábólintottak erre a kampánytervre.
Rossz hangulatú, tulajdonképpen konkrét, a választópolgárok számára érthető célt megfogalmazó üzenet nélküli, ötlettelen, mindenfajta kontextust mellőző kampány volt ez, amelynek ha egy üzenetével találkozott az ember, akkor mindegyiket unta már. Talán ideje lenne felfedezni a Fidesznél, hogy minden társadalmi rétegnél különböző üzenettel és eszközökkel kell kampányolni, valamint az emberek lehet, hogy hülyék, de nem ennyire.
De a kudarc fő oka nem a pocsék kampány. A kudarc legfőbb oka, hogy a magyar társadalom nem bízik a kormányban, úgy általában nem bízik a saját országának akármelyik kormányában sem. A Fidesznek hat éve volt rá, hogy ebből a teljes bizalomhiányból kibontakozzon, de ebben kudarcot vallott. Hat év után ott tartunk, hogy törzsszavazóin kívül senki sem bízik a kormányban és plusz szavazatokat csak abból képes szerezni, hogy a körülmények szerencsés összejátszása következtében az ellenzék annyira komolytalan, hogy még nálánál is kevesebb bizalmi tőkét tud felmutatni.
Ez a bajok gyökere. Nincs magyar polgári társadalom és nincs magyar kormány. Lakosság van, amelynek több mint a fele nagy ívben tesz az országára, a nemzetére, a kormányára és dühből, dacból vagy szimplán elmebajból nem szavaz, vagy random módon rászavaz valakire, aki ígér neki valamit, amit át lehet konvertálni sörre vagy pálinkára.
Orbán Viktor és a Fidesz még képtelen volt azt elérni, hogy a választópolgárok többsége legalább megbízzon benne olyan kérdésekben, amelyben nagyon nehéz másképp gondolkodni. És ez az, ami nagyon komoly figyelmeztetés a Fidesznek és mindenkinek, aki nem akar egy újabb liberális ámokfutást. A normalitás határain belül nehéz lenne olyan kérdést találni, amelyben ennyire egyértelműnek kellene lennie az emberek véleményének. Amennyire a közvéleménykutatók és kutatások komolyan vehetőek, az emberek 80-90%-a még egyet is ért a kormány véleményével és mégis inkább otthon maradt.
Az otthonmaradásukban legalább akkora szerepet játszott a lustaság és nemtörődömség mellett a miniszterelnök, a kormány és a Fidesz, illetve úgy általában a politikai elit, a politika egésze iránti bizalmatlanságuk, mint az a vágy, hogy jól bepancsolhatnak egyet a Vityának. Persze, ugyanezek a szavazók, ha migránsok jelennek meg a környékükön, habzó szájjal fogják követelni a kormánytól, hogy védje meg őket, azonnal elfelejtkezve arról, hogy néhány hónappal korábban ők nem tülekedtek pont ebben a kérdésben támogatni a kormányt. Dehát ugyebár a szavazó pont olyan, mint a politikus, marha gyorsan felejt.
Bizalom nélkül nincs kormányzás. Nép nélkül sincs kormányzás. Kormányában bízó nép és népében bízó kormány nélkül sincs kormányzás, sőt demokrácia sincs. Le kell vonnunk abból a következtetést, hogy a szavazópolgárok fele számára a nemzeti érdek teljesen lényegtelen, a demokrácia lényegtelen, akkor is, ha hosszabb távon ez az érdektelenség nyilvánvalóan rájuk nézve is veszélyes.
