- 0
A 888 összefoglalóját olvashatják alább, abból a munkából, amit ismét Schmidt Mari végzett el mindannyiunk helyett. Igen, ő vette a fáradtságot, hogy elolvassa ennek a Vajda nevű “filozófusnak” “visszaemlékezéseit”, mire is? Hát, egy beteg, semmirevaló, szar és felesleges életre. A Vajda nevű “filozófus” saját életére.
Amúgy, egyetlen fontos tudnivaló: mi is mindig megismertük ezt a típusú zsidót. Csak nekünk nem volt szabad soha beszélni róla. Úgyhogy beszéd helyett mindig elolvastuk Márait:
“Nincs nekem a zsidókkal semmi bajom, csak a szemtelen és tisztességtelen emberekkel van bajom, akik között feltűnően sok a zsidó.” ( Napló, 1968-1975. Bp., 2001. Helikon Kiadó, 308. oldal)
S persze, nyilván Márai is eltúlozza a dolgot. Hiszen kirántsem “a” zsidókról van szó, hanem azokról, akiket éppen az asszimilálódott, polgári, nagyszerű magyar zsidóság soha nem volt hajlandó zsidóknak nevezni, hanem csak megvetően így hívták őket: a “galiciánerek”. Ezekből lettek a kunbélák, a szamuelyk, a lenin-fiúk, a lukácsgyörgyök, a rákosik meg a pétergáborok, ezektől irtóztak a nem zsidóknál is jobban a Szerb Antalok és a Karinthyk - és ezekből lettek a parasztozó- zsidózó vajdák, a miniszterelnököt Ceausescuként kivégezni óhajtó konrádok, és a nyilas jobbikot éppen lenin-fiúkká felavató hellerágnesek.
És ezek a gazemberek éppen ennyit is érnek. S éppen így is kell hozzájuk viszonyulni.
Vajda Mihály egykoron még baloldali "sztárértelmiséginek" számított, mára azonban teljesen leamortizálta magát. Önéletrajzi könyvében becsmérlően beszél a magyarokról, parasztoknak nevezi őket, de a zsidókról sem éppen politikailag korrekten nyilatkozik.
A „Szög a zsákból” címet viselő önéletrajzi kötetben többek között arról is ír, hogy fideszes parasztok állnak szemben a zsidó értelmiségiekkel. Ja, és azt is megemlíti, hogy ő a zsidót már messziről kiszúrja. Tömény parasztozás és zsidózás több száz oldalon keresztül.
A Látószög blogon megjelent részletekből kiderül, hogy:
„Az arisztokráciát ugye kinyírták, az értelmiség állandóan újratermelődik, utálja is a többség kellőképpen. Utálja az az elit, politikai elit, amely most a legutóbbi fordulat kapcsán abból a bizonyos sok százezer parasztból származik… Ez a több százezres, milliós jobbágy-mentalitású tömeg. A többsége jobbágy-mentalitású. Mindent elfogad, mert éppen ez a szabály. Ez a szabály és a szabályokat be kell tartani… Ez az, amit nagyon lassan ért meg az egész magyar, az a bizonyos, ma már nem csak zsidó, de azért erősen zsidó mentalitású értelmiség, hogy bizony igen hosszú időre volna szükség, amíg ez megváltozik… Az értelmiség többnyire nem érti, nem akarja érteni, hogy egy olyan jobbágy-mentalitású tömeggel áll szemben, amelynek mentalitása másutt sem változott egyik évről vagy évtizedről a másikra…” (236-237. o.)
„Eljutottunk persze a Zsidókérdés Magyarországon 1944 után című íráshoz. És akkor egy vicces pillanatomban azt mondtam, hogy hát igen, mi itten, valamennyien, kivéve téged Éva (Bakonyi), zsidók vagyunk. Néztek rám csodálkozva. Mi? Ezt te meg honnan tudod? Hát rátok néztem, meg hallottalak titeket beszélni. És honnan tudod, hogy Éva nem zsidó? Hát mit tudom én, honnan tudom, de tudom, hogy nem zsidó. Félreértés ne essék, nekem semmi bajom nincs az Évával, sőt nagyon kedvelem, de látszik, hogy ő más, az attitűdje más, valahogy más. Kezdetben egyikünk sem tudta a többiről, hogy zsidó, mondták. A mi generációnkban már nem létezett ez a tudás, amivel te láthatóan nagyon is rendelkezel.
Van egyfajta attitűd, amiről én többnyire felismerem a zsidókat; azt hiszem ennek az attitűdnek a döntő eleme az, hogy mindig van benne egy ironikus visszafogottság a saját álláspontot illetően is, hogy jó, jó, de azért egész biztos nem vagyok benne. Ennek a társaságnak azért is kellett távoznia a Fideszből, mert ez az ironikus visszafogottság, ez Orbán Viktor Fideszébe nem fér bele. Mert ez a társaság abból a bizonyos budapesti zsidó értelmiségből jön, a Fidesz másik része pedig, akkor még nem voltak azok feltétlenül többen, az meg a sokszázezer parasztból jön. Nekem semmi bajom nincs a parasztokkal, csak sajnos a parasztságnak nem sikerült az eredeti szellemiségét levetkőznie – az egy hosszú folyamat volt, míg Nyugaton a parasztság egyszerűen mezőgazdasági termelőréteggé alakult."
Forrás: Bádog - Bayer Zsolt blogja
