- 0
A kutatások ugyanazt mutatják, igaz, jelentős eltérésekkel: a teljes népességben az Ipsosnál 3, a Tárkinál 6, a Századvégnél 8, a Mediánnál pedig 11 százalékponttal vezet a Fidesz az MSZP előtt.
A képet árnyalja, a választási kilátásokat módosíthatja, hogy a szocialisták potenciális szövetségesét, az Együtt 2014-et mérik-e, és ha igen, mekkorának mérik a kutatók, de ettől függetlenül is nyugodt szívvel kijelenthető: a Fidesz ma sokkal jobban áll a felmérésekben annál, mint amit a párt számára mélypontot jelentő időszakban, 2012 közepén – a trendvonalakat meghosszabbítva - erről gondolni lehetett. Vajon miért?
(Fotó: facebook )
A 19-27 százalékos támogatottság persze messze elmarad attól, amit 2010 tavaszán mutattak a kormánypártnak a felmérések (akkor 42-50 százalék között voltak ugyanezekben a kutatásokban ), de a tavalyi adatokhoz képest – a Századvéget leszámítva – még egy enyhe emelkedés, erősödés is látható. A Fideszt nem teheti nyugodttá, hogy a bizonytalanok még mindig jelentős táborában magas a kormánnyal és az ország sorsával elégedetlenek aránya, ami komoly növekedési korlátot jelenthet számukra. Ha a baloldali ellenzék szavazatai összeadhatóak lennének, már partiban lennének a Fidesszel, ugyanakkor ez a két feladat még nincs elvégezve: ehhez előbb ezeknek az erőknek választási szövetséget kellene kötniük, amit aztán szavazói szinten is érvényesíteniük kellene. Sok még tehát a kérdőjel, a választási küzdelem nyitott, de a Fidesz stabil vezető helye így is magyarázatért kiált.
Ilyen esetekben az elemzők gyakran egy-egy eseményt ragadnak ki, vagy valamilyen változással próbálják értelmezni a történteket. Meggyőződésem, hogy előbbi csak kivételes esetekben működhet: ciklusonként legfeljebb egy-egy olyan ügy képzelhető el, amely alkalmas arra, hogy trendeket fordítson meg, hogy szemmel látható méretű választói csoportok pártválasztásán változtasson. A mögöttünk hagyott hónapokra figyelve szerintem nem nagyon akadt ilyen esemény, amik talán esélyesek lehettek arra, hogy egyáltalán eljussanak a választókhoz, mint például a Safarov-ügy, az őszi megszorító csomagok és decemberi diáktüntetések, azok pedig nem indokolnák a növekedést (a rezsicsökkentés még ide sorolható, ráadásul választói megítélése egyértelműen pozitív is, de ez csak a januári adatokra lehetett hatással, ha egyáltalán).
A másik lehetőség, hogy a javuló (illetve nem romló) adatok valamilyen stratégiai váltás visszatükröződését jelentik. A sokat emlegetett konszolidációnak például lehetne is értelme, csak éppen meglehetősen kevés jel utalt eddig arra, hogy a Fidesz nagyon másképp politizálna, mint tette azt az első két évben. Meglepő lenne, ha az új szavazók valamilyen tartalmi- vagy stílusváltás okán érkeztek volna, ezzel érvelni nehezen lenne védhető.
De ha nem egy-egy esemény vagy politikai változás fordította meg a trendet, akkor micsoda? Szoktam emlegetni, magamat is figyelmeztetve: a tendenciák azért vannak, hogy megváltozzanak. Konkrétabban fogalmazva: az a folyamat, amely közel a felére erodálta a Fidesz bázisát, minden bizonnyal tavaly elérte a végpontját. A további csökkenéshez nem arra lett volna szükség, hogy minden ugyanúgy menjen tovább, hanem arra, hogy valami megint változzon: akár az ellenzéki, akár a kormányzati oldalon, akár az ország helyzetét vagy a kilátásokat illetően. A kormány eddigi politikája valóban sok szavazót eltántorított, de arra alkalmas volt, hogy az elkötelezett szavazóinak többségét megtartsa. Ebben az értelemben kulcskérdés a következetesség: azzal, hogy a Fidesz kommunikációs narratívájában, valóságmagyarázataiban egy tapodtat sem engedett, megadta az esélyt ezeknek a szavazóknak arra, hogy legyen egy sziklaszilárd kapaszkodójuk. A „nincs megszorítás – nincs tandíj – gazdasági siker van – szabadságharc van - újjászervezés van” típusú kommunikáció kétségtelenül nem bontja ki az igazság minden részletét, de azok számára, akik elfogadják, hisznek benne, stabil és barátságos otthont ad. A Fidesz 1,5-2 milliós tábora láthatóan azonosul ezzel a képpel, vagy ha nem is érzi minden elemében valósnak, a célokat támogatja, s legfeljebb a kivitelezést bírálja.
Mindez azzal a fontos tanulsággal jár, hogy a Fidesznek 2014-re kétségtelenül van, lehet győzelmi stratégiája – azaz a helyzet gyökeresen más, mint az előző ciklusban, amikor az MSZP-nek egy idő után már csak túlélési stratégiája volt. A mostani kormányzó párt következetesen építette fel ezt a konstrukciót, s ha az ellenzék nem tud legalább 2-2,5 millió szavazót egyetlen (közös) erő mögé állítani, akkor az új választási rendszerben a Fidesznek esélye is lesz a folytatásra. Van bázisuk, van magyarázatuk, van stratégiájuk, van esélyük – a kérdés most már csak az, hogy az a párt, amely 2002-ben és 2006-ban közel 2,3 millió szavazóval sem tudott választást nyerni, a mostani támogatottságával győzhet-e.
http://torokgaborelemez.blog.hu/ - A Flag Polgári Magazin Partnere