Ma 2020 október 31. Farkas napja van. Holnap Marianna napja lesz.
65cb06eb5de92236120a329c765ee371.jpg

Frei Tamás - Henry Ford igazsága

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A történetet már lehet, hogy hallották. Most mégis elmesélném újra, hogy utána érthetők legyenek a Magyarország kapcsán adódó következtetések.

1914-ben azt találta mondani Henry Ford (nem sokkal az után, hogy gyártani kezdte a világ első futószalagon összeszerelt tömegautóját, a T-modellt), hogy öt dollárra emeli a munkások óradíját. Ez még mai árfolyamon számolva sem rossz fizetés (1100 forint), de akkor, majdnem száz évvel ezelőtt, egyik napról a másikra a középosztályba emelte a Ford autógyár alkalmazottait.

A legendás Henry Ford mindezt a „társadalmi igazságossággal” és a kapitalista „ésszerűséggel” indokolta. Egyszerűen azt feltételezte, hogy ha jól megfizeti a munkásait, akkor azok nem kizsákmányolt „melósok” lesznek, hanem fogyasztókká válnak. Előbb-utóbb megveszik nemcsak a saját maguk által összeszerelt Ford gépkocsit, hanem vásárolnak és fogyasztanak máshol is, pénzt pumpálnak más vállalkozók zsebébe, akik így és ebből (ez lenne legalábbis az elvárható) a saját munkásaikat is jobban megfizetik majd. És így tovább.

A vége, és ez már történelem, a „detroiti alku” lett 1950-ben, amikor a General Motors kiegyezett az akkor már elképesztően erős Egyesült Autómunkások Szakszervezetével.

Pontosabban nem is, a vége nem ez lett. A vége a második világháború utáni, egészen 1973-ig, az olajválságig tartó amerikai álom megvalósulása lett, a jóléti középosztály varázslata. Utána viszont Amerika, mondják most egyre többen, eltévedt. 1973 előtt ugyanis az amerikaiak átlagbére nagyjából azonos ütemben növekedett a teljesítményük színvonalával, csúnya szakszóval, a termelékenységükkel. Az egy munkaóra alatt előállított értékkel.

1973 után viszont ez a két mutató elszakadt egymástól. 1973 és 2011 között az amerikai munkások és alkalmazottak termelékenysége 80 százalékkal nőtt, a fizetésük viszont csak 4 százalékkal. Ha ehhez hozzáadjuk a béren kívüli juttatásokat, akkor is legfeljebb csak 15 százalékkal. 80 százalék kontra 15.

Ezért érzik úgy tízmilliók Amerikában, hogy egyre nagyobb a szakadék szegény és gazdag között, egyre jobban kizsákmányolják őket, miközben nekik egyre többet és jobban kell dolgozniuk. Ráadásul a cégek és tulajdonosaik profitja a kérdéses időszakban, tehát 1973 és 2011 között, 100 százalékkal nőtt. Felborult a társadalmi igazságosság.

Visszakanyarodva Henry Fordhoz, ő azt mondta, hogy egy ország csak akkor lehet sikeres, ha a lakosai úgy érzik, hogy stabil a munkahelyük, kiszámítható a jövedelmük és megbecsülés lengi körbe őket, értsd, tisztességes bért kapnak.

Manapság egyre többen érzik úgy, hogy például Németország jelenlegi sikere mögött épp az áll, hogy ott ezt a két mutatót, a bérek és a teljesítmény növekedését tudatosan nem hagyják elszakadni egymástól.

No de mi a helyzet Magyarországgal? 1990-től számolva az elmúlt 22 évben a magyar alkalmazottak termelékenysége 80 százalékkal nőtt. Könnyű ezt kiszámolni, mert 1990-hez viszonyítva 30 százalékos GDP-növekedést 25 százalékkal kevesebb foglalkoztatott állít elő. A reálkeresetek viszont csak 23 százalékkal nőttek az elmúlt két évtizedben. Vagyis a kisemmizettségérzés nálunk is csak folyton nő, mint Amerikában. Nyílik az olló, évről évre…

Kapcsolódó anyagok:

Frei Tamás - metropol

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Életmód (1) Autómánia (61) Irodalmi kávéház (491) Gazdaság (653) Sport (729) Mozaik (83) Rejtőzködő magyarország (171) Mozi világ (440) Történelem (14) Egészség (50) Titkok és talányok (12) Belföld (5) Nagyvilág (1452) Emberi kapcsolatok (36) Tv fotel (65) Szépségápolás (15) Politika (1571) Alámerült atlantiszom (142) Gasztronómia (539) Tereb (140) Kultúra (6) Flag gondolja (33) Heti lámpás (245) Mondom a magamét (4884) Jobbegyenes (1881) Vetítő (37)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>