Erre céloz Jancsó Miklós is, amikor filmje címében azt állítja: "Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten". De igaz embert ő sem talált. A mai Magyarországon már az is meglepetés, ha valaki a Pesti Lámpás (V., Károlyi Mihály utca 12.) nevű éttermet megtalálja. Na, nem mintha nagyon el lenne rejtve, hiszen a Belváros szívében, a historizáló neoreneszánsz stílusban felújított Ybl-palota földszintjén működik, csak épp manapság nem szokás étterembe járni. Pedig lámpással sem kereshetnénk jobb helyszínt egy "polgári ihletésű" étteremnek, mint a hajdani Pesti Hazai Első Takarékpénztár átriuma. Nem véletlen, hogy már megnyitásakor (1869-ben) is étterem működött itt, sőt a saroktorony alatti helyiségben kávéház. Aztán befészkelte magát az épületbe a Vízművek (meg az enyészet), s a felújítás után (1999-ben) mindent elölről kellett kezdeni.

Ám Mahut Zsoltnak ez csak kihívás volt. A zsámbéki Lámpás étterem (és galéria) tulajdonosa csak ránézett a háromhajós, keresztboltozatos kapualjra, kicsit hallgatta a belső udvarban csobogó szökőkutat, s már döntött is, ugyanazt a hangulatot fogja itt megteremteni, mint Zsámbékon: "az ízek és ízes szavak találkozását". Étterem, képzőművészeti kiállítás, koncert és pódiumműsor. A sors azonban nem mindig szíveli a harmóniát. Mire elkészült a Pesti Lámpás, a "jávorpálos" úri étterem, ahogy egyesek tréfásan nevezték, végéhez érkezett Mahut Zsolt élete is. Éppen négy esztendeje.

Az éttermet azóta barátja és üzlettársa, Tóth Zsolt viszi. A régi szellemben. Magyar gasztronómiai hagyományokra építő, a korszerű technológiát felhasználó "kézműves konyha", friss, szezonális alapanyagokból, kistermelőktől vásárolt hozzávalókkal, saját cukrászattal. "Ambiciózus, útkereső konyha" - írta róla az Alexandra étteremkalauz legutóbbi kiadásában. Mára azonban Lipher Tamás séf az oroszlánkörmeit is kimutatta. Bösztöri kecskesajt (egy kiskunsági tanyáról) sült zöldalmával, tökmagolajos (kicsit kesernyés) tölgysalátával. Elegáns vörösboros szilvaleves, fahéj - habbal, a nyárutó fogása. Édesburgonya-krémleves, selymes és pikáns, kókusztejjel és chili paprikával ízesítve. (Csípőssége "késleltetve" jelenik meg, s nem is túl erős.) A kelkáposztafőzelék (természetesen rántás nélkül) roppanó és karakteres, hozzá mangalicakolbász-chips. De olyan elegáns, játékosan pihekönnyű, mintha fityiszt akarna mutatni a hagyományos magyar konyha ellenségeinek. És folytathatnánk a sort további fogásokkal. A törzsvendégek körében már-már klasszikus "Ybl" kacsatrió: konfitált comb, grillezett máj, omlós, rózsaszín, sou-vide-olt mell, Amedei csokoládéval ízesített fekete szedermártással, vagy a malachoz készült pompás dijoni mustárszósz, amihez az akácmézet rokonának, a tápiószelei Boros Lászlónak a méhészetéből hozta. És szinte mindegy, hogy a házi kenyér nem eléggé karakteres és ropogós, a burgonyafánk langyos és unalmas, a sült gnocchi (amit makacsul "h" betű nélkül írnak) rágós és nehézkes - a Pesti Lámpás ár/érték arányban ínyenceknek ajánlható hely. Főként a napi menüt tekintve, ahol 1350 forintért kínálnak három fogást.

A petróleumlámpákról pedig (amiből az étteremben jó néhányat összegyűjtöttek) a hajdani legendás figura, Lámpás Rudi jut eszünkbe. A régi Tabán szívében, a Kereszt téren működött Albecker Albert vendéglője, ahol remek sashegyi vöröset és szikrai kadarkát mértek. A Filléres budapesti útikalauz nevű kiadványból tudjuk, hogy a derék Al-Beckr (aki a hiedelemmel ellentétben nem sváb, hanem arab felmenőkkel büszkélkedhetett) egy különös szolgáltatásáról volt híres. Az átmulatott éjszaka után a tántorgó léptekkel hazainduló vendéget égő lámpással kísérték hazáig. Az őrangyal a pesti éjszaka ismert alakja volt: Lámpás Rudi. Hogy az igaz embert megtalálták-e, nem tudom. Gyanítom, többnyire beérték azzal is, ha a lump vendég lakása előkerült.

Vinkó József - hetivalasz.hu