Számomra misztikus élményt jelentenek a Békemenetek, mindegyiken részt vettem a feleségemmel együtt. Az ember ilyenkor megtapasztalja Isten és az emberek jóságát a szívében. Ezek általában csak ritkán, különleges élethelyzetek hatására születő, személyes élmények, amelyek megerősítik a hitet, de ilyen közösségekben, mint ami a Békemeneteken van vagy az Eucharisztikus Kongresszuson is volt, könnyen kialakulnak. Itt a szeretet áramlását érezni. Az ember közelebb kerül az igazsághoz, az élő Istenhez, így a nemzeti identitásához is.

Szememre szokták vetni, hogy mindent spirituálisan fogok fel, számomra azonban az együttlét erőt és a bátorságot ad a kiálláshoz. Ugyanis szellemi harc zajlik. Egymást kell megerősítenünk, hiszen Jézus segítőtársaként kell küzdenünk a világban eluralkodó gonosz ellen. Ám a Békemenetnek politikai üzenete is van: annak az irányvonalnak az elutasításáról is szól, amely a család és a nemzet elsődlegességének mellőzésével a nemzet meghasonulását idézi elő. Ezért kell sokan lennünk és együtt lennünk.

Mi, magyarok segítőtársai szeretnénk lenni azoknak a népeknek és kultúráknak, amelyek kiszolgáltatottabb helyzetben vannak nálunk, de nem úgy, hogy saját keresztény és nemzeti identitásunkat feladjuk. A mi reménységünk és egyúttal minden Békemenet legfőbb üzenete számomra az, hogy az embereket lehet félelemben tartani, a testüket terrortámadásokkal megölni, de a bennünk élő Názáreti Jézust elpusztítani nem lehet, mert feltámadt.

Az első Békemenet idején Orbán Viktor tartott egy nagyon határozott beszédet Strasbourgban arról, hogy mi, magyarok kiállunk a kereszténységünk mellett. Úgy gondolom, akkor azért képviselhette ezt ilyen erővel, mert ez a mozgalom megmutatta, mennyien állnak mögötte. Ezt a mai napig újra és újra bizonyítjuk.

Ha meghasonlunk önmagunkkal, ha elveszítjük a magyar identitásunkat, akkor valóban el fogunk pusztulni, és valóban eltűnhet a nemzet. De az elmúlt ezer év azt mutatja, nem véletlenül vagyunk a Szűzanya országa, sokszor álltunk már a szakadék szélén, ám ő nem hagyott minket elveszni. Bizonyos szempontból most is ott állunk ebben az európai dögvészben. De ha a szakadékba esünk is, a Szűzanya kötényébe fogunk hullani.

A kereszténység legnagyobb erőpróbáját gyakoroljuk most: az ellenség szeretetét. Ez azt jelenti, hogy én megítélhetem és meg is kell ítélnem valakinek a tetteit, de mint személynek meg kell adnom neki azt a lehetőséget, hogy Isten ítélje meg, nem én. Ha sebesülten látom vergődni, akkor ellátom, meggyógyítom, ahogyan azt az irgalmas szamaritánus is tette. Így kell éreznünk a szellemi harcaink során, és akkor meg fog segíteni bennünket a Jóisten.

Csókay András - ]]>www.demokrata.hu]]>