Most már szinte bizonyos, hogy Mesterházy Attila, az MSZP elnöke vagy utálja a történelmet, vagy hiányzott azon az órán, amikor ezt tanították. Az április ország­gyűlési választások előtt egy évvel az MSZP elnöke még, megszabadulván a rettenetes Gyurcsánytól és a nagy háttértámogatással rendelkező Bajnaitól, biztos 30 százalékos második helyre volt esélyes, ám a külső és belső nyomás hatására ahelyett, hogy visszavonhatatlanul legyőzi őket, egy választási szövetség keretében könnyelműen visszaengedte a politikai arénába a két száműzöttet, akik az MSZP hátán szépen be is jutottak a parlamentbe.

Most pedig külön indultak, az ő megbuktatásának céljával, az előre láthatóan alacsony részvétellel zajló, kis kockázatú EP-választáson. Valami hihetetlen intenzitású kampányhadjárattal harapófogóba vették az MSZP-t és a baloldali szavazótábort sikeresen háromfelé osztották. Tizenegy százalék maradt az MSZP-nek, tíz jutott a nagyszájú Gyurcsánynak, hét Bajnai pici népének. Ami együtt 28 százalékra jön ki. Ez egyébként több mint amennyit az áprilisi választáson nyertek, ahol ugyanez a csapat egy zászló alatt csupán 25,5 százalékot ért el, de Mesterházyn ez már nem segít. Mindörökre rögzítik az annalesek, hogy 2014-ben az MSZP-nek már csak 2 mandátum jutott, a DK-nak (ami egyébként ugyanaz) szintén 2, az Együtt-PM-stb. formációnak (kb. az SZDSZ) meg 1 mandátum. Az öt baloldali mandátum amúgy az öt évvel ezelőtti négyhez képest jobb eredmény, ráadásul akkor még 22 mandátummal rendelkezett Magyarország, most meg csak 21-el.

De ez sem segít az MSZP elnökén. Rosszul taktikázott, nem ismerte föl riválisai szándékait, nem támadott, de még csak nem is védekezett, vagyis alkalmatlan a politikai küzdelemre. Mennie kell s menni is fog, mert Gyurcsány Ferenc viszont ismeri a kínai harcművészet szabályait. Gyurcsány nem kegyelmez majd Mesterházynak, mert a baloldal élére kíván állni, jogosan bízva abban, hogy a harmadik Orbán-ciklus végére megkopik a társadalom iránta táplált ellenszenve, s mivel a baloldal támogatottsága a jelek szerint továbbra sem csökken 30 százalék alá, ez elég erős pozíció az építkezésre. Gyurcsány itthon akar győzni, s ő veszélyes ellenfél, mert erőteljes, könyörtelen és mindenre elszánt.

A kis Bajnai megtette, amit Fleto elvárt tőle, szorgalmasan járta az országot, ellopott ő is egy mandátumot az MSZP-től, megerősítve ezzel a kimondhatatlan nevű pártszörnyszülött helyzetét, de az ő küldetése itt nagyjából véget ért. Nem tud és nem is akar a nagyok játszmájába beleszólni.

A Jobbik körülbelül úgy lett második, mint ahogy Baumgartner Zsolt jött be egyszer pontszerző helyen a Forma–1 valamelyik futamában: annyian törték össze előtte az autót, hogy ha egy Trabival indul, azzal is összehozza az egy pontot… Körülbelül így lett második a Jobbik a 28 százalékos, de háromfelé osztott baloldal előtt a maga 14,7 százalékával, ami épp annyi, amennyi öt éve volt.

A hazai verseny toronymagas győztese a Fidesz–KDNP lett 51,5 százalékkal, úgyhogy itt nincs miről beszélni. A centrális erőtér verhetetlen. Jöhet a harmadik mérkőzés, az önkormányzati.+

Bencsik András

Demokrata, 2012/22. szám, május 28.

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>