De jó, hogy nem németnek születtünk! A legújabb hírek szerint a „szabad, demokratikus berendezkedés elleni esetleges törekvések feltárását” célzó eljárás alá veti a német Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal a legnagyobb ellenzéki erőt, az Alternatíva Németországnak nevű jobboldali pártot. Nemrég szélsőbaloldaliak verték félholtra a párt brémai vezetőjét, megrongálták képviselőik autóit, a párt irodáit, sőt valakik robbantást követtek el egy AfD-iroda előtt. Érdekes módon a mai német ÁVH (Alkotmányvédelmi Hivatal) nem az agresszív balosok mögötti sötétvörös hátteret vizsgálgatja, hanem sajátos humanizmussal az áldozatra veti rá magát. Az eljárás – ha mondjuk találnának valakit, aki AfD-tag és internetes levelezésben éltetné Adolf Hitlert – akár meg is szüntetheti az AfD-t. És miért ne találnának. Van az a pénz…

A nép egyszerű nyelve erre azt mondja, elkezdődött az európai parlamenti választási kampány. Azért történnek ilyen ocsmány dolgok, mert nagy a tét, és az európai balliberális elit retteg attól, hogy az európai emberek föllázadnak a hülyeség és a hazugság terrorja ellen, ezért elébe kell menni a dolgoknak, és be kell mocskolni, vagy ha nem megy másként, be kell tiltani minden, a balliberális fősodortól eltérő lehetőséget. Nehogy már az emberek rosszul válasszanak.

Ez érthető, mondaná erre a nép egyszerű nyelve, mert az európai ember alapvetően belátó és intelligens (leszámítva a balos bunkókat és a liberós anar­chistákat), de az mégsem fogadható el, hogy miközben aggasztó sebességgel terjed el Európában a verbális után a tényleges, fizikai agresszió, miközben már nemcsak a beilleszkedési zavarokkal küszködő migránsok ölik, terrorizálják, verik és fenyegetik az egyszerű embereket, de már a demokráciát érdekesen értelmező újbolsevik prolik is csatasorba álltak, aközben a fősodratú sajtó és az európai politikai elit a két tűz közé szorult jobb érzésű emberek ellen fordult, mintha bizony a hazaszeretet, a hagyományok tisztelete, az egészséges és természetes emberi léptékek védelmezése jelentenék a legnagyobb veszélyt Európára.

Az az agresszív hang, ami például a hétvégi hazai ellenzéki tüntetések jellemzője volt, ugyanerről árulkodik. „Álljon le az ország!” – hirdetett országos megmozdulást az ellenzék és több szakszervezet. Álljon le? Miért? Budapest megbénítását például úgy kívánták elérni, hogy négy különböző helyszínről indulván a tüntetés fő helyszínére, a Pestről Budára hömpölygő tömeg egyszerre több hídon áthaladva megbénítaná a fővárost, miközben a félpályás útlezárások következtében a vidéki városokban is leáll az élet. Ehhez képest nagyjából harmincan indultak a pesti Blaha Lujza térről és ugyanennyien a Hősök teréről, a járdán. Az országos akció is érdektelenségbe fulladt.

Maradt azonban az agresszivitás és az útszéli hang. Nem az a baj, hogy egy végzős gimnazista lány megrészegedvén saját bátorságától és a mikrofontól, saját hangját nagynak és erősnek hallván olyan ocsmányul beszélt, ahogy, hanem az, hogy ellenzéki képviselőnők helyeselték és bátorították ezt a lotyóstílust. Nyilvánvalóan abban reménykedve, hogy a verbális agresszivitás és a politikai provokációk fokról fokra felhevítik a társadalmat, vagy ha nem is, legalább elterelik a figyelmét a lényegről. Arról nevezetesen, hogy ez a választás az európai civilizáció jövőjét dönti el. Ugyanis megszűnésünk vagy túlélésünk ügyében fogunk dönteni. 

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>