Uborkaszezon lenne vagy mi, így a politika történéseit feldolgozó publicisták, újságírók, bloggerek, vloggerek (no meg a kőfaragók és balett-táncosok) akár szomorúan, munka nélkül maradva legyezgethetnék magukat az árnyékban pihegve, azért fohászkodva, hogy történjék már valami érdekes, valami megírható, elmesélhető. De ilyen unatkozó és különböző témák után kétségbeesetten kutató-kereső egyénekkel szinte alig lehet találkozni, téma ugyanis van dögivel. Talán a nagy meleg árthatott meg a hazai ellenzék vezető politikusainak, talán az elmúlt napokban megjelent közvélemény-kutatások adatai lehetnek a háttérben, de például a Jobbik körül olyan kapkodás és felfordulás látható, amilyet már régen lehetett tapasztalni.

Jakab Péterről, a nép egyszerű gyermekéről, a legkisebb fiúról, a szegény emberek és a melósok bumfordi, tenyeres-talpas védőszentjéről kiderült, hogy nagyon rosszul viseli a bekapott ütéseket – meg ha valódi melósokkal találkozik –, és ahelyett, hogy rendezné a sorait, összezavarodik, elkezd kapkodni meg csapkodni, kinyílik, majd egy újabb ütéstől újra és újra a földre kerül. Végül, mint a kar és láb nélküli fekete lovag, még hanyag eleganciával odaveti – miután legyőzőjével kiegyezett egy döntetlenben –, hogy lám, fut a gyáva.

Persze Dobrev Klárát sem kell félteni, ő is hasonló állapotba került: Gyurcsányné – aki valamilyen érthetetlen okból mindig jól megsértődik, ha férje feleségének, Gyurcsánynénak titulálják – az elmúlt száz év legrosszabb miniszterelnökének nevezte Orbán Viktort, így szerinte a jelenlegi kormányfő szörnyűbb és tehetségtelenebb figura, mint Kádár János, Grósz Károly, Medgyessy Péter, Szálasi Ferenc, Teleki Pál, Gömbös Gyula, no meg a kedves férje. A történelmietlen és a valóságtól teljességgel elrugaszkodott megállapítása persze biztosan óriási sikert aratott saját rajongói körében, de amúgy akkora baromság, hogy komoly ember egy-két félmondat erejéig nem is foglalkozik vele.

Na de kissé elkanyarodtunk, Jakab Péternél és a Jobbiknál tartottunk. Az újabban trubadúrként és a Brian élete című opusból ismert öngyilkososztag egyik tagjaként megnyilvánuló politikus vesszőfutását lehet mostanában figyelemmel követni. Az alkotások kiváló alapanyagok, ráadásul a főszereplő és a kisfilmek készítői a műveket nemcsak belső használatra szánják, hanem büszkén és dagadó mellkassal meg is szokták osztani a publikummal.

Pedig az embernek sokszor olyan érzése van, hogy ezek a kisvideók – amelyeken Péterünk hamisan egy lopott dalt énekel vagy épp az út közepén ordibál egy munkáját végző melóssal, amiért az a munkáját szeretné végezni –, amolyan bakiparádék, afféle így készültek, de adásba már be nem mutatható anyagok. Olyanok, amelyeket csak egy zárt körű jobbikos rendezvényen, éjfél után vetítenek le a kissé kapatos állapotba került, kizárólag a legbelső körhöz tartozó, megbízható munkatársaknak és aktivistáknak.

Jakab ugye először egy építkezés előtt beszélt a saját kameráinak, majd miután egy munkagép alig fél kilométer per órával száguldozva a tolatását jelző éktelen pittyegéssel megpróbált kijönni a munkaterületről, felháborodott jelenetet rendezett. Majd a munkással történt szóváltását, üvöltözését a melós engedélye nélkül meg is osztotta a Facebook-oldalán, amit aztán az ellenzéki cselédsajtó szorgalmasan tovább is vitt, felháborodott címlapok és cikkek tucatjaival lehetett találkozni, amelyekben azt írták, hogy a „diktatúra” voltaképpen meg akarta gyilkolni a Jobbik hős elnökét és frakcióvezetőjét.

A munkás egyébként nem közszereplő, tehát az lett volna a minimum, hogy a pártelnök megkérdezze, hogy kiteheti-e a 284 ezres Facebook-oldalára a felvett jelenetet. Ilyesmi azonban nem történt, ami azt támasztja alá, hogy Jakab meglehetősen idegenkedik az engedélykéréstől, talán valami gyerekkori trauma lehet a háttérben, vagy túl büszke hozzá, nem tudhatjuk, mi is mozgatja valójában, de az biztos, hogy az elhíresült dalra fakadásával kapcsolatban is hasonlóképp cselekedett.

Abban az esetben sem alázkodott meg, hanem büszkén ellopta a nótát. Pedig Vörös István, a dal szerzője egy interjúban azt is elmondta, hogy Jakabék korábban már megkeresték, adjon engedélyt a dal politikai célú felhasználására. Ő azonban ettől a leghatározottabban elzárkózott. Pétert persze nem olyan fából faragták, hogy holmi engedélymegtagadások megállítsák, pofátlanul, a szerző egyértelmű kérése ellenére eltulajdonította a dalt. Sőt, miután Vörös nyilvánosan követelte, hogy azonnal szedje le a videót, még ő volt felháborodva.

Érdekes dolog ez, mert egy szellemi alkotás ellopása is lopásnak számít. Ilyenkor az embernek, főleg ha az ország miniszterelnöke szeretne lenni, elnézést kellene kérnie, de minimum elő kellene rukkolnia valami hihető füllentéssel, például, hogy a gajdolást mindössze saját célra vették fel, azonban sajnálatos módon egy túlbuzgó stábtag mégis megosztotta a dalt. Ehelyett Jakab hepciáskodva, a sorok között a „diktatúrával” való kollaborációval vádolta meg az eredeti alkotót, azt sugallva, hogy Vörös István úgymond nem akar változást, azaz a Fidesz embere. Pedig a szerző mindössze az aktuál- és pártpolitikai csatáktól szerette volna távol tartani magát és az 1993-ban megírt nótáját.

Érdekességképpen azt is érdemes megjegyezni, hogy még az MSZP pártlapja, a Hír­klikk is elítélte Jakab dallopását és a letiltásra reagáló pökhendi válságkommunikációját, ami azért megmutatja, hogy az O1G-re épülő együttműködés finoman szólva sem állja ki a különböző botrányok által keltett rengéshullámokat. (A másik ügy amúgy ott tart, hogy Jakabék nemhogy nem kérnek elnézést, de fel is jelentik a melóst.)

Ami nem meglepő, tekintve, hogy az összes közvélemény-kutatás a Fidesz erősödését és az ellenzék gyengülését jelzi, a kormányellenes erőkről ugyanis kiderült, hogy az ezer sebből vérző összekapaszkodásuk csak addig működik, amíg a járvány miatti korlátozó intézkedések elbizonytalanítják a bezártságba belefáradó és a lezárások miatt frusztrált embereket.

A balliberális lapok kedvence, a Jobbik is gyengült, ami azt mutatja meg, hogy a baloldali üzenetekkel operáló pártnak mégsem tett jót a pedofilellenes törvény óvatos támogatása, hiszen a ma már csak nevében jobboldali párt ügyetlen zsonglőrködése igenis elbizonytalanítja Jakab zömében baloldali, az MSZP-től elszipkázott, az LMBTQ-lobbi hatása alá került szavazóit.

Ezek a nyilvánosságra került adatok okozzák, hogy Jakab Péter és stábja elkezdett kapkodni, és folyamatosan hibát hibára halmoznak. Pedig hol van még a folyamat vége?

Könnyedén megállapítható, hogy a pandémia legyőzésével az ellenzék támogatása tovább fog csökkenni, a kormánypártoké pedig növekedni, így a szivárványkoalíciónak – amelyből Jakabék pont a szivárványt szedték ki – egyre kilátástalanabbak lesznek az esélyei a kormányváltásra; az amúgy is laza szövetségben álló pártok között felszínre fognak törni az ellentétek, és egyre nehezebb lesz megtartani az egységet.

Tehát nyugodtan hátra lehet dőlni, és kávét kortyolgatva várni a következő Jakab-féle produkciót.

Apáti Bence - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>