Tisztelt Uram!

Megdöbbenve néztem végig a BBC két héttel ezelőtti összeállítását, amely kislánya, Greta Atlanti-óceánt átszelő vitorlásútjáról számolt be. Nekem is két kislányom van, csakúgy, mint önnek, valamint kamaszkorom óta vitorlázom, jó pár évig a vízi sportok szakújságírójaként is dolgoztam, ezért éreztem úgy – figyelve lánya közéleti tevékenységét –, hogy klaviatúrát ragadok. Megelégeltem ugyanis, hogy a gyereküket mint valami médiaterméket „értékesítik” a nyilvánosságban – véleményem szerint –, Greta legnagyobb kárára!

Néhány dolgot velem kapcsolatosan zárjunk ki levelem elején. Nem vagyok úgynevezett klímaszkeptikus; már akkor elemzéseket publikáltam folyóiratokban a globális (média)gazdaság a belső (szakrális) és a külső (biológiai) természetben véghezvitt rombolásáról, amikor ez a téma még nem volt annyira felkapott. A lánya még a világon sem volt, ön pedig még színész-producerként kereste a kenyerét. Gyógypedagógus végzettségű feleségemmel tudatosan neveljük a lányainkat a természet tiszteletben tartására és a fenntarthatóságra.

A BBC által augusztus közepén közzétett videóban maga Greta is megemlíti, hogy Asperger-szindrómája van, de az ön felesége által a családjukról publikált könyv is beszámol Greta kapcsán az Aspergerről, kiegészíti még azzal, hogy autiz­must, valamint obszesszív-kompulzív zavart (OCD) is diagnosztizáltak nála. Nos, azt hiszem, hogy egy ilyen speciális bánásmódot igénylő, tizenéves gyermeknek minden javára válik, csak éppen egy transzatlanti vitorlásút nem!

Lehetne részletezni, hogy Greta „világ körüli” utazásai, folyamatos médiaszereplései milyen hatással vannak egy ilyen gyermekre (egy aspergeresnek sokszor egy rövid vonatút is kihívás!), de szétfeszítené ennek a levélnek a kereteit. Az atlanti vitorlázást csak egy láttató példaként hívom segítségül, az egész átkelés története, ha úgy tetszik, cseppben az óceán!

Aktív vitorlásversenyző koromban volt szerencsém részt venni a Közép-Európa legnagyobb tavát nyolcszor körbevitorlázó Balaton-maratonon. Talán mondanom sem kell önnek, hogy egy ilyen verseny össze sem hasonlítható az óceán átszelésével, de még így is voltak komfortosnak éppen nem mondható pillanataim…

Nem volt túl kellemes például, hogy egy héten keresztül a vitorlásunk végére kifeszített drótkötélbe kapaszkodva kellett a nagydolgomat végeznem, a társaimat arra kérve, hogy ők ezalatt diszkréten a hajó orra felé nézzenek. A BBC riportere a videóban ennek kapcsán arról számol be vihogva, hogy a Malizia II nevű versenyhajón nincsen vécé, mindenkinek – az ön lányának is – egy homokozókból ismert vödörbe kell majd pottyantania…

Az Asperger-szindrómások egyik tulajdonsága az ingerek feldolgozásának nehézsége, a merev belső szabályrendszerhez való görcsös ragaszkodás, a gyenge kapcsolatteremtő képesség és az izolált magatartás. Ön szerint Gretának a Malizia II fedélzetén milyen feszültséget okozhatott néhány férfi vitorlázó társasága, akik – higgye el nekem – sokszor nem a legfinomabb formában kommunikálnak egymással, ami érhető is a süvítő szél mellett. Az aspergeresek másik tünete sok esetben az evészavar.

A felesége által írt könyvben személy szerint ön számol be arról, hogy Greta két óra alatt evett meg néhány falat tésztát. A hajón – a földkerülő versenyekről ismert – szárított élelmiszert kapott Greta is, fűtés nem volt, alvás közben gyakorlatilag oda kellett szíjazni, hogy a hullámzás miatt minél kevésbé ütődjön oda a hajótesthez, ruhát két hétig nem cserélhetett és nulla privát szférája volt. Erről Boris Herrman, a hajó kapitánya számolt be, aki úgy nyilatkozott, hogy „még engem is nehéz feladatok elé állít ez az utazás”.

Ön szerint a fenti körülmények előnyére voltak a speciális bánásmódot igénylő lányának? Józanul gondolkodó, felelős szülő még egy „hétköznapi” gyereket sem engedett volna el egy ilyen tortúrára! Greta már az út előtt úgy nyilatkozott, alig várja már, hogy visszatérjen a saját közegébe!

Ahogyan levelem elején említettem, kizárhatjuk azt, hogy klímaszkeptikus lennék. Azt sem gondolom, hogy a Thunberg-jelenség mögött valamiféle titkos társaság összeesküvése állna. Szerintem a képlet ennél sokkal egyszerűbb. A globális médiában a részletekben többnyire el nem mélyülő fogyasztók előtt „egy kislány harca a klímavédelemért” benyomását keltik. Holott a családjukban a „mediatizáltságnak” régi hagyománya van: Greta nagyapja híres svéd színész, ön szintén színész-producerként dolgozott, felesége pedig ismert operaénekes Svédországban.

Az külön csavar a történetükben, hogy a tehetségkutató műsorokban diszkréten Bea­ta Ernman néven – a felesége lánykori vezetéknevén – szerepeltetett másik lányuknál figyelemzavart és hiperaktivitást (ADHD) diagnosztizáltak. Ön szerint a lányoknak ilyen impulzusokra van szükségük?

Az Asperger-szindrómás gyerekek esetében fontos feltétel, hogy a szülők támogatást és segítségnyújtást kapjanak szakemberektől, különösen az otthon (!) használt viselkedéstechnikák bevezetésében. Azt gondolom, hogy nemcsak Gretának, de önnek és feleségének személy szerint is mentális segítségnyújtásra van szüksége!

Üdvözlettel,

Császár Zoltán közgazdász és kétgyermekes családapa

(via) ]]>www.magyarnemzet.hu]]>