Kiskoromban külön kategóriának számított számomra az anyáméknál található, illetve a saját könyveim. Nem feltétlenül azért, mert más volt a tartalmuk, hanem mert számomra a régi klasszikusok csak "öregesek".

Nem igazán szerettem a kötelezőket. Ismeretlen hangnemben és nyelvezetben íródtak, ráadásul nem feltétlenül ez-időbeli problémákat taglalnak. Ezért szoktam meglepődni akkor, amikor a többi embert kérdezem a kedvenc kötelezőjéről: sokan szerették őket és jó emlékeik vannak róluk. Én csak azt szerettem, amelyiknek már előre megmondták a tartalmát és így dönthettem, hogy érdekel-e, vagy sem. Főleg ezért nem olvastam olyan klasszikus, alapműnek vett köteteket, amiket pedig elvártak volna tőlem (szégyen-gyalázat, de bevallom).