- 0
Miközben a világ közvéleménye az Elefántcsontparton kialakult krízist figyeli, ahol az eddigi elnök, a dél-elefántcsontparti keresztény Laurent Gbagbo állítólag csalással ragadta magához a hatalmat az elveszített választás után, vetélytársával, az északról származó muszlim Alassane Ouattarával szemben{...}
{...} (az ENSZ, a nemzetközi közösség és a polgárháború során Gbagbohoz hű hadsereg egy része is utóbbi mellett áll) és mindenki polgárháborútól, fegyveres konfliktustól tart, addig a kontinens más részein is elég érdekes események történnek.
Persze egy másik skálán értékelve, de az adott régió szempontjából igen jelentős eseményekről van szó, amelyek azonban nem igazán kerülnek be a mainstream média hírcsokrába.
Ebben a posztban az elmúlt napok etiópiai fejleményeiről lesz szó, ugyanis például Addisz-Abebát is elég súlyosan meglegyintette az ún. WikiLeaks-botrány szele (lesarkítva titkosított amerikai kormányiratok napvilágra kerüléséről van szó ipari méretekben), mert az egyik kiszivárgott jelentésből kiderült, hogy az etióp hadsereg által 2006 nyarán Szomália (és a gyenge átmeneti kormányt támadó Iszlám Bíróságok Szövetsége – ICU) ellen indított offenzíva mögött semmiféle etióp cél nem húzódott, az egész az Amerikai Egyesült Államok nyomására, támogatására és finanszírozásával történt.
A cél egy szélsőséges iszlám állam, egy újabb al-Kaida terroristagóc kialakulásának megakadályozása volt, de miután az amerikai erőket az iraki és afganisztáni események túlzottan lekötötték, keresni kellett egy “zsoldost”, és az etióp költségvetésnek ekkoriban (is) nagy szüksége volt a Washingtonból érkező dollárokra. Persze, hangsúlyozni kell, hogy ez csak az érem egyik oldala, mert Addisz-Abeba akkor is és most is fenntartja (hihető) álláspontját, hogy a regionális stabilitás megőrzése érdekében lépett fel az ICU ellen. A sors iróniája, hogy pont az ICU összeomlása (amelynek egykori vezetője a mostani szomáliai elnök) és az etióp invázió hívta életre a mára már rettegetté vált al-Shabaab milíciát és Szomália még soha ilyen közel nem volt a radikális iszlám államisághoz mint most.
Szintén a kiszivárgott jelentésekből tudhatunk meg részleteket a Meles Zenawi etióp miniszterelnök és Maria Otero, az amerikai külügyminisztérium demokráciáért és globális ügyekért felelős miniszterhelyettese között zajlott beszélgetésekről, amelyek a demokráciától kezdve az alapvető emberi jogok betartásán át egészen a klímaváltozás elleni küzdelemre kiterjedtek. Maga Meles állította azt az egyik ilyen beszélgetés során, hogy Etiópiában nem azért nincsen erős és stabil demokrácia, mert nem ismerik az ehhez szükséges értékeket, hanem mert a nép képtelen volt magáévá tenni ezt az értékrendet, vagy ahogy Meles többször is fogalmaz: “az amerikaiak és az etiópok egészen másképp értelmezik az idő fogalmát”.
A WikiLeaks-ügy egyébként Afrikában nem csak Etiópiát érte el – később majd ejtünk szót más, érintett államokról is -, de a fentebb vázoltakból látható, hogy a kontinensen semmi sem az továbbra sem, aminek látszik, ez pedig kétkedést hozhat a szívünkbe: vajon nem szándékos akarat az, ami néhány ezer burundi és ugandai békefenntartó kezébe helyezi egész Szomália sorsát? A másik, Etiópiát érintő hír, amiről mindenképpen szót kell ejteni, hogy az addisz-abebai kormány erőteljes nyomására néhány nap óta már Kenyában is szervezett bűnözői csoportnak minősül az Oromo Felszabadítási Front (OLF), amely döntéssel az 1973 óta a dél-közép Etiópiában taláható Oromia régió felszabadításáért és függetlenségéért küzdő csoport bekerült arra a 33 nevet tartalmazó kenyai feketelistára, ahol a tálibok, az al-Kaida, az al-Shabaab vagy a rettegett helyi Baghdad Boys is megtaláható.
Az Etiópiát szinte kettévágó Oromia régió felszabadításáért már legalább 7-8 éve rendkívül alacsony intenzitással küzd csak a szervezet, amely az országban már régóta üldözött terroristaszervezetnek számít és amely mára már eléggé elenyésző katonai és politikai kapacitással rendelkezik. A legutolsó komolyabb akcióik a 2005-ös etióp választásokra tehetők, amikor több száz, kormánypárti oromo meggyilkolása köthető a nevükhöz, de aktív résztvevői voltak a 2006-os szomáliai harcoknak is, a fentebb már megismert ICU oldalán (illetve az elmúlt években volt néhány kisebb összecsapásuk az etióp illetve a kenyai hadsereggel a határ mentén).
A kenyai döntéssel Etiópia még közelebb került a szervezet teljes megsemmisítéséhez, hiszen határain belül már nem túl nagy aktivitással bírt az OLF (az is főleg a kenyai határnál), de a határ túloldalán, Kenyában jelentős oromo bázisokról volt szó, Nairobi nyomornegyedeiben meghúzódó illegális bevándorlóktól kezdve a határszéli falvakban az eszme lángját éltető harcosokig. Az elmúlt hetekben a kenyai hadsereg több akciót is hajtott végre állítólagos OLF-tag oromok ellen a kenyai fővárosban és a határ közelében is, de ez azért nem kiemelendő hír, mert Kenya északi részén már évek óta érezhető volt az OLF aktivitása, ha nem is egy “LRA-viszonylatban”, de a jelenlétük tapasztalható volt.
www.mindennapiafrika.info - A Flag Polgári Műhely partnere