Magyarország szövetségi rendszere a kötöttségeiből fakadóan és a globális erőviszonyok hazai eredőjének tükrében Vlagyimir Putyin orosz elnök budapesti látogatása ellen tüntetni nagyjából annyi „bátorságra” van szükség, mint amennyire Déri Tamásnak és Ascher Tamásnak az 1967-es kádári polbeatfesztiválon szüksége volt ahhoz, hogy az amerikaiak vietnami háborújának menjenek neki hanggal és gitárral, vagy ahhoz, hogy az ötvenes évek első felében három ávós az Andrássy út 60.-ban egy-egy hangosabb antikommunistának leverje a veséjét. Ők akkor is a hatalmasok kegyét és az abból folyó előnyöket keresték, mint mai társaik.

Az orosz elnök néhány órás vizitje ellen lázadók helyi „erejét” mutatja, hogy a Népszabadság – az MSZMP-s Szabad Nép utódlapja – 73. évfolyama 41. számában, azaz tegnap, 3. oldalának felére fújta fel a „Ruszkik, haza! Ruszkik, vissza!” főcímmel, valamint „Tiltakozások Budapesten – Elnöki vizit szürreális megmozdulásokkal, abszurd jelenetekkel” alcímmel megjelenő beszámolót, amelyet gigantikus fotó illusztrál, rajta a párizsi székhelyű Femen szervezet aktivistája, amint félmeztelenül üvölt egy „Putin go Home!” feliratú vásznat tartva, nyíllal a nemi szerve felé jelezve, hol lenne vágyai szerint Putyin otthona.

A femenesen kívül mintegy másfél-kétezren tüntettek a látogatás ellen. Hogy mindennek milyen volt a külföldi visszhangja, azt az Orbán-kormány iránti túlfűtött barátsággal eddig nem vádolt német közszolgálati adó, a Deutsche Welle így foglalta össze: „A magyarok nagy többségének támogatásában Orbán biztos lehet.”

A Putyin-látogatás előtti este ezernél csak alig több ember ment ki az utcára tiltakozni. A kormányfőjük politikájának erőteljes elutasítása másként festett volna.” Kínos.

Kínos, mint az ismét a hatalmasoknak behódoló és a tőlük mindenfajta támogatásra éhes kutyaként leső balliberális oldal egészének. Lányos zavarában az előbb említett Népszabadság címoldali szerkesztőségi vezércikkének a két államférfi találkozójáról ezt a címet adta: „Gyalázat”.

Gyalázat? A látogatásról írt jelentését így kezdte a Wall Street Journal: „Vlagyimir Putyin orosz elnök Magyarország Kreml-barát kormányának kedvezőbb feltételeket kínált fel a földgázszállításra budapesti látogatásán… Az új megállapodás értelmében Magyarország Oroszországnak csak azért a földgázért fizet, mint amit tényleges elfogad, és nem a szerződés szerinti mennyiségért, ezzel csökkentve a költségeket a magyar hatóságoknak.”

Az elvi-politikai megállapodás akár hétmilliárd dollárnyi megtakarítást is jelenthet. Márpedig ha a Paksi Atomerőmű kettes blokkja felépítésére felajánlott, rendkívül kedvező kamatú, harminc év lejáratú, tizenkétmilliárdos orosz kölcsön „még unokáinkat is tönkreteszi”, akkor e „tönkretevés” nagy része máris megsemmisült, nem is szólva arról, hogy az ország áramellátása jövőbeni biztosítására szolgáló blokk megépítésének összege eltörpül azon kölcsön mellett, mint amit 2009-ben a korábbi neoliberális kormány az Európa-szerte már szinte totális népi undort kiváltó trojkától felvett.

A magyar miniszterelnök most a gázmegállapodás mellett partnerével több hasznos szerződést írt alá, de legfőképpen biztonságba helyezte a lakossági és ipari fogyasztók energiaszükségletének kielégítését.

Orbán Viktor és kormánya ezt „nagy diplomáciai elszigeteltségében” tette. Ezen az elszigeteltségén hasított röviddel ezelőtt akkora lyukat Merkel német kancellár látogatása, amelyen az egész nemzetközi sajtó benézett. Majd – Putyin elnök előtt – Budapestre jött a grúz elnök elszigeteltségnézőbe. És nemsokára érkezik Recep Tayyip Erdogan török elnök. Ha valaki ezt a látogatási parádét összehasonlítja mondjuk a szintén tízmilliós Cseh Köztársaság miniszterelnökének vendéglistájával, a pirulás nem a magyar politika arcán üt ki. A magyar balliberális sajtó egyik nagy kedvencéről, Litvániáról már ne is beszéljünk, mert ott tegnap éppen félezer – mint olvasható az RT globális orosz tévé honlapján – „fasiszta” vonult fel horogkeresztes jelvényeket is víve Kaunaszban „egy olyan hely mellett, ahol a II. világháborúban tízezer zsidót öltek meg egyetlen nap alatt”.

Miközben nálunk ömlik annak sulykolása, hogy a mai Oroszország egyenlő a Szovjetunióval, és Putyin egyenlő egy volt szovjet kommunista pártfőtitkárral. Akik nálunk ezt hajtogatják – Balázs Péter, Bokros Lajos (mindkettő Soros-egyetem), a foglalkozására nézve is transzatlantista Gyarmati István, a Kádár-rendszerben a Magyar Rádió volt washingtoni tudósítója, Bolgár György és hasonszőrű társaik –, azoknak az 1990-nél már korábbról antikommunisták kevésbé hisznek. Kevésbé, mint a Gulag-szigetvilág egykori lakójának, az irodalmi Nobel-díjas, szuperbátorságáról is ismert néhai Alexander Szolzsenyicinnek, aki Vlagyimir Putyint a tömeggyilkos bolsevizmus utáni kor első olyan orosz vezetőjének tekintette, aki azonosul Oroszország lelkével, és azt a jó úton vezeti.

Ami Orbán politikáját illeti, nehéz nem felidézni az egykori jugoszláv vezető, a hidegháborúban két oldalról körbedicsért és hízelgett Tito ügyes vezetését. Ő egymás ellen, országa érdekében játszotta ki a két világrendszert. Olyan eredménnyel, hogy akkor mi Jugoszláviát félig Nyugatnak tekintettük, ahol a fizetések közelebb voltak a némethez, mint az akkori magyar bérekhez.

Az előbb idézett hazai atlantistáknak és társaiknak egységesen van rossz véleményük magáról az atomenergiáról is. A német mintát emlegetve. Csakhogy Európában más minta is van. Meg kellene kérdezni erről az áramszükségletük nagy részét az atomenergiából nyerő franciákat, vagy a tízmilliós Belgiumot, ahol hét atomreaktor szolgáltatja az ország áramszükségletének több mint felét. Netán az Egyesült Királyságot, ahol tizenhat atomreaktor működik. A balliberálisoktól és sajtójukból – mint a Népszava tegnapi címoldaláról – azt is megtudtuk, hogy Colleen Bell budapesti amerikai nagykövet „megpuccsolta” (címoldal) és „leiskolázta” (3. oldal) a kormányt azzal, hogy a NATO-szövetség országait képviselő kollégáinak épp Putyin látogatása napján adott ebédet a régi problémái megvitatására. E „puccsnak” akkora visszhangja lett a nemzetközi sajtóban, mint amennyit megérdemelt: nulla. Szemben az orosz elnök budapesti megbeszélésével. Alig várunk egy hasonló puccsot Erdogan közelgő budapesti látogatása alkalmával. És a zsebérdekű tüntetőket.

Lovas István – magyarhirlap.hu