(A cikkben felvetett kérdésre máig nincs válasz. Érthetetlenül.)

A GÖNCZ-REJTÉLY

Lapunk 1997. augusztus 18-án a 16 óra újra Torgyán ellen címmel a címoldalon induló cikkében jelezte, Göncz Árpád hivatalától megkérdezi, megtudhat-e részleteket a nyilvánosság az elnökre vonatkozó, július 7-i keltezésű átvilágítási határozatból. Lapunk akkori főszerkesztője azonban az elnöki hivatal nyomásának engedve a kérdés feltevését nem engedélyezte.

Ezt követően a Demokrata c. hetilap tette fel ugyanezt a kérdést az elnöki hivatalnak augusztus 21-én, reggel. A válasz órákon belül megérkezett: Göncz irodája közölte, azonnal levélben fordult Bründl Frigyeshez, az átvilágító bírák soros elnökéhez, hogy lehetővé tegye az átvilágítási határozatokra vonatkozó titkosítás alóli felmentést. Az elnöki hivatal válaszlevele felsorolja azokat a paragrafusokat, amelyek értelmében az ilyen, “Szigorúan titkos” határozatok államtitkot képeznek. (Ami természetesen azt is jelenti, hogy az ügyészségnek mindazok ellen eljárást kellett volna indítania, akik nyilvánosságra hozták átvilágítási határozatukat és ezzel a Göncz Árpád hivatala által jelzett paragrafusokat megsértették. Lapunk rövidesen Györgyi Kálmán főügyészt fogja megkérdezni, hogy az eljárások megindítása miért maradt el.)

A Demokrata a választ megszűnése előtti utolsó számában közölte. Eközben a Népszabadság, amely július 7-e óta mindaddig nem foglalkozott Göncz Árpád átvilágításával, hirtelen, augusztus 26-án, “Befejeződött Göncz, Nyers és Medgyessy átvilágítása” címen cikket jelentetett meg, amelyben ez állt: “Információnk szerint lezárult Göncz Árpád köztársasági elnök átvilágítása. Az egyes fontos tisztséget betöltő személyek ellenőrzését végző bírók olyan határozatot hoztak, hogy az államfő nem érintett.”

Tekintve, hogy a eredeti kéréstől ill. a Bründl Frigyesnek elküldött elnöki kéréstől számítva több mint három hónap telt el, lapunk november 25-én az elnöki hivataltól választ kért arra, hogy feloldották-e a határozat titkosságát. A levélben még megkérdeztük, kívánja-e a köztársasági elnök egyéni kegyelemben részesíteni Szalay Miklóst, akit ő tüntetett ki azért, mert a Kádár-rendszerben hősiesen viselkedett és akit 1997 november 16-án, mint Szalay Miklós lapunknak adott interjújából (november 24) kiderült, ugyanazért tartóztattak le és büntettek meg – a magyar zászló viseléséért – mint a kommunista időkben.

Lapunk többször rákérdezett a Hivatalnál, hogy kérdésünkre kapunk-e választ. Miután csak ígéretet kaptunk, de válasz nem érkezett, úgy érezzük, érdemes feleleveníteni azt a homályt, amely Göncz Árpád múltját fedi és amelyet a HVG 1995. június 24-i száma így foglalt össze Göncz Árpád halogatott átvilágításáról írva:

“Az átvilágítás végül azért sem tűnt volna teljesen érdektelennek, mert az államfőnek erről, úgy tűnik, lenne mit mesélnie. Egy tíz évvel ezelőtt, 1985-1986-ban készült, majd a köztársaságielnök-választás után 199O. augusztus 3O-án kiegészített életútinterjújában ugyanis Göncz Árpád a jelek szerint hosszasan beszél arról, hogy az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) 1947 elején kísérletet tett a beszervezésére. Az eset részletei a szélesebb közvélemény előtt azonban egyelőre alighanem ismeretlenek maradnak: az összes 44O oldalas, az Oral History Archívum (OHA) megrendelésére készült s jelenleg az 1956-os Intézetben őrzött interjú elolvasásához az interjúalany – mint azt szóvivője útján a HVG tudomására hozta – nem járul hozzá. Ezen olvasási tilalom annál különösebb, mert az interjút Göncz Árpád eredetileg nem minősítette titkosnak. Az OHA besorolása ugyanis – amely az interjúalany nyilatkozatán alapszik – a Göncz-interjúval kapcsolatosan úgy szól, hogy az ‘szabadon kutatható, de idézéséhez az interjúalany és az interjú készítőjének engedélye szükséges.”

A HVG hozzáteszi:

“Az államfő a köztársaság első polgára. Nemcsak közjogi hatalom, hanem erkölcsi autoritás is. A választóknak nyilvánvalóan jogukban áll tudni, mikor mit, és miért cselekedett. Göncz államfő politikai krédójáról, erkölcsi kódexéről, sorsfordulóiról s egész karakteréről az elmúlt öt évben sok mindent megtudott a közvélemény. A hétfőn újjáválasztott elnök privát történelmének ugyanakkor mindmáig léteznek olyan fehér foltjai, s akadnak olyan retusált epizódjai, amelyeket a most kezdődő második elnöki periódusban aligha lenne helyénvaló továbbra is elhallgatni, vagy kozmetikázni.”

Csak emlékeztetőül: a HVG cikke nagy vihart kavart és dühödt reagálásokhoz vezetett az akkor még hetente megjelent Beszélétől (június 29) kezdve Litván Györgyön át (HVG, július 1) Bolgár Györgyig (Magyar Hírlap, július 1), akik a HVG-ben megjelent cikk szerzőjét, Babus Endrét, még antiszemitizmussal is vádolták, amiért az feltette a kérdést, ha Révész Sándornak oly fontos volt Antall József nagypapájának származását emlegetni, miért titok Göncz Árpád nagyapja származása? Mindez mitsem enyhít azon, hogy a HVG, az Új Magyarország és a ma már Magyar Demokrata néven újraindult Demokrata olvasói töretlen kíváncsisággal várják, hogy az elnök hivatala megszólaljon. Még az is több lenne a semminél, ha a Népszabadság ismét beugrana segíteni és “politikailag korrekt” csoportosításban némi információt csepegtetne az ország lakosságának Göncz Árpád múltjáról.

(Lovas István, Új Magyarország, 1997. december 3)

]]>www.lovasistvan.hu]]>