Július 27-én Peter Imanuelsen, az Egyesült Királyságban élő svéd újságíró, aki cikkeit Peter Sweden névvel jegyzi, leírta, mi történt vele, amikor két szicíliai kikötőben videón akarta rögzíteni azt, hogy miként érkeznek tömegesen Szicíliába a migránsok. Azt, amit sem a svéd, sem a német tévében nem mutatnak, mint írta. Felvételén látható volt, amint az Aquarius és a Phoenix „civil szervezetek” hajóin csaknem ezer migráns fut be.

A rendőrség arra kényszerítette, hogy törölje felvételeit. Ellenkező esetben börtönbe vitellel fenyegették meg.

Videója végén ezt kérdezte: „Mit rejtegetnek az európai kormányok?… Nyilvánvalóan sok mindent” – felelte meg saját kérdését.

Most a független jobboldali svéd Fria Tider ]]>hírportálon írta meg]]> részletesen szicíliai „élményeit”

„Itt cserélik ki Európa népét – meghunyászkodva”

címmel. Azzal kezdte, hogy elmondja, mi motiválta a szicíliai utazásra. Az, hogy olyanokat hallott és olvasott, miszerint szegény menekültek érkeznek Európába a háború elől, valamint hogy nők és gyermekek.

A helyszínen egészen mást látott. Hatalmas méretű, szervezett műveleteket.

Az úgynevezett nem kormányzati szervezetek, az NGO-k, mint az Oxfam, a Save the Children (Mentsük a Gyerekeket), az MSF és mások, különféle európai kormányokkal karöltve dolgoznak azon, hogy egy új népességet hozzanak Európába.

„És ami a legriasztóbb, mindez csendben történik.”

A nemzetközi jog szerint, írja, a tengeren felvett embereket a legközelebbi biztonságos kikötőben kell kitenni. Vajon hány ország van Líbiához közelebb, mint Olaszország? (Például Tunézia, tegyük hozzá.) De nem: őket általában Szicíliába viszik és onnan segítik őket észak felé.

„Egyszerűen taxi szolgálatról van szó”.

Sweden Cataniában megkérdezett egy eritreai migráns, hogy miért akar Svédországba vagy Angliába menni.

Mohari azt felelte neki: „A pénz”.

Svédország is segíti Mohariékat. Cataniában az újságíró találkozott a Triton, a svéd parti őrség egy hajójának legénységével, amely az EU kérésére tevékenykedik a Földközi-tengeren. Nem nyilvánosan, de tényszerűen együttműködve NGO-hajókkal, amelyek Líbia partjai mellett szednek fel migránsokat és szállítják őket Európába. Ahelyett, hogy a svéd partokat őrizné, jegyzi meg.

Sweden elment a dél-szicíliai Pozzallo kikötőjébe. Tanúja volt, ahogyan az Orvosok Határok Nélkül nevű NGO által működtetett Aquarius hajó kora reggel befutott, rajta a líbiai partoknál kifogott 420 migránssal. Már várta őket egyebek között a Vöröskereszt, a rendőrség, az olasz belügyminisztérium is.

A hajón szinte kivétel nélkül fiatal afrikai férfi volt. Egyetlen gyerek és nő sem volt látható.

Ekkor csapott le rá az olasz rendőrség és tessékelte ki őt a kikötőből.

Ennél szigorúbb bánásmódban volt része, amikor Augusto kikötőjében filmezte a Phoenix hajó befutását, fedélzetén 300 migránssal. Ők sem a háború elől menekülő szíriaiak voltak, ha nem kizárólag fiatal afrikai férfiak.

A rendőrség közölte vele, hogy felvételeit törölnie kell, mert ha nem, letartóztatják. „Hol van a sajtószabadság?”

– tette fel a kérdést.

Ezután elment az egyik migránstáborba, Cara Mineo-ba.

A komplexumon vadonatúj épületek, focipálya, kosárlabda pályák. A migránsok mobil telefont és cigarettát is kapnak. Ingyen orvosi ellátását, ingyen jogi segítséget és egyebeket.

Az azt őrző katonaság mondta az újságírónak, hol nem fotózhat.

A cikk záró része levonja a következtetéseket a több milliárd euróba kerülő, szervezett emberimportról és azt írja, ha az alternatív média erről tudósítani akar, azt az állam üldözi.

Az újságíró világszerte figyelemmel kísért, angol nyelvű blogján ]]>Svédország utópia? címmel]]> írt publicisztikát ugyancsak tényekről. Bemutatja, miként hazudnak a svéd politikusok és a média a svédországi állapotokról, még a statisztikai adatokat is letagadva, illetve azok ellenkezőjét állítva.

Az ország az emberekre kivetett hatalmas adó ellenére rogyadozik a tömeges migráció miatt, ugyanis a migránsokat közpénzen kell eltartani.

100 000 lakosra nézve Svédországban van a legkevesebb kórházi ágy. Az idősek egészségügyi kezelésére lassan alig jut pénz.

A svéd rendőrség megadta magát. A bűnözés hatalmas mértékben nő és a rendfenntartó erők súlyos emberhiányban szenvednek. Az országban havonta mintegy kétszáz autót gyújtanak fel, nem szólva a többi, erőszakos bűncselekmények számának roppant gyors emelkedéséről.

Svédországban nem létezik a szólásszabadság. Egy autoriter, szocialista államról van szó.

Aki az igazat írja, „gyűlöletbeszédért” börtönbe mehet. Egy embert csak azért ültettek le négy hónapra, mert weboldalán valaki „sértő kifejezést” használt. Nem ő. Más.

Az embereket bíztatják, jelentsék fel szomszédjaikat, ha valami olyat tesznek, amit az állam nem jó szemmel néz.

Amiből hazai balliberális médiásaink számára levonandó tanulság a mai napra is: „a magyar feljelentős nép, mint tudjuk a náci idők óta”.

Lovas István -]]> www.magyaridok.hu]]>