Ma 2022 augusztus 13. Ipoly napja van. Holnap Marcell napja lesz.
0574b56e875dd31bb8e025159f554ce5.jpg

Lovas István: Észak-atlanti érdekellentét

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Már a látszatát is nehéz megőrizni. A hét elején a törökök kérésére Brüsszelben rendkívüli ülésre hívták össze a NATO-t.

Ott az észak-atlanti szervezet úgy döntött, támogatja Ankarát, hogy katonai akciókat hajtson végre az Iszlám Állam és a kurdok szíriai és iraki állásai ellen. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár az ülés után a sajtónak kijelentette: „Valamennyi szövetséges erősen szolidáris Törökországgal”. Lárifári, mondta volna egy NATO-s Gyurcsány, hallva azt a sok ellenmormogást, amit Stoltenberg egységet sugalló szavai váltottak ki a szervezet központi épületkomplexumának folyosóin.

Ankara a washingtoni szerződés negyedik pontjára hivatkozva kérte az azonnali ülést: az ugyanis rögzíti, hogy bármely tagállam a szervezet összehívását kérheti, „ha területi épségét és egységét, politikai függetlenségét vagy biztonságát fenyegetés éri”. Az történt, hogy a szír–török határ törökországi oldalán lévő Surucban július 20-án terroristák harminckét embert megöltek. Ami tény, csupán az kétséges, hogy vonatkoztatható-e a merényletre az említett negyedik cikkely. A török „visszacsapás”, amely egyszerre irányult az Iszlám Állam és a kurd PKK ellen, már a rendkívüli NATO-ülés előtt is megosztotta a szervezet tagjait.

Az Egyesült Államok a kurd PKK-t terrorszervezetnek tekinti. Tegyük hozzá, teljes joggal. A vasárnapi és hétfői brüsszeli ülésen azonban egyes európai vezetők nemigen akartak kötélnek állni, hogy beleegyezésüket adják a törökök akciójához, mert féltették az észak-iraki területen lévő PKK-támaszpontokat.

A szájukat húzók közül Angela Merkel német kancellár arra szólította fel a törököket, hogy mutassanak „arányosságot” a PKK elleni harcukban, és „őrizzék meg a több évtizednyi viszály után 2013-ban megkezdett békefolyamatot”.

De Stoltenberget mindez nem hatotta meg, hiszen e brüsszeli kocsmában Merkelnél is volt egy erősebb legény: az Egyesült Államok, amelynek végrehajtójaként a NATO-főtitkár kijelentette: „a terrorizmus egyetlen megjelenési formájában sem tűrhető vagy igazolható”, azaz, üzente a törököknek, csapjatok oda nyugodtan a PKK-nak.

Erdogan elnök pekingi útja előtt erre ígéretet is tett: „Ez folyamat, és a folyamat ugyanazzal a határozottsággal fog haladni.”

Csakhogy a PKK a múltban bármennyire is megérdemelte a terrorista jelzőt, gyengítése azt jelenti, hogy az Iszlám Állammal együtt gyengül egyik kemény iraki ellenfele is. Hétfőn a Washington Postból kiderült az is, hogy a Fehér Ház és a török kormány együtt vesz részt egy olyan katonai műveletben, amelynek révén a szír–török határ mentén egy százkilenc kilométer hosszú biztonsági övezetet akarnak létrehozni az Eufrátesz folyótól nyugatra. Ha ezt „biztonságosnak” kiáltják ki, akkor a Törökországban élő 1,7 millió szíriai menekültet odaterelhetik. S ha a menekültek ezt a sávot nem tekintik biztonságosnak, megindulhatnak Európa felé, tovább élezve a kontinens országai között a migránskérdés miatt is növekvő feszültséget.

A transzatlanti szövetség országai közé ma már egyre több tényező ver éket. Szankciók Oroszország ellen, viszonyulás a növekvő erejű eurázsiai tömbhöz, ellentétek Ukrajna kérdésének megítélésében, az Európa felé haladó és építendő Gazprom-vezetékek, hogy csak néhányat említsünk. Kétségtelen, az Atlanti-óceán mindkét partján a nagy nyomás és a mélyülő viszály mindinkább feszíti a politikusok idegeit.


Wesley Clark nyugállományú NATO-parancsnok néhány napja azt javasolta, hogy az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Franciaországban és Németországban érdemes lenne internálótáborokat létesíteni, ahová elküldenék a nem lojális polgárokat és azokat, akikről feltételezhető, hogy konfliktus idején radikalizálódhatnak. (Talán ne tegyük fel a kérdést, mit írna a világsajtó egy hasonló magyar ötletről.)

Az iráni atommegállapodás az amerikai politikusok és törvényhozók idegrendszerére különösen rosszul hatott. Mármint a satuhelyzet. Egyrészről az a nyomás, amelyet a törvényhozásra  az amerikai zsidó szervezetek, illetőleg az ottani Izrael-lobbi gyakorol az iráni atommegállapodás elutasítására – az egész világ kifejezett akaratával szemben –, másrészről pedig az a tudat, hogy a megállapodás elfogadása amerikai nemzeti érdek.

Mike Huckabee volt arkansasi kormányzó, aki republikánus színekben szeretne amerikai elnökjelölt lenni, kijelentette, hogy Obama a megállapodással Izraelt a „kemence bejáratához” vonszolja, vagyis lenácizta. Aminek visszautasítására az amerikai elnök etiópiai útján tartott sajtókonferencián kényszerült.


Ted Cruz republikánus szenátor – aki társaihoz hasonlóan kampányához ettől a lobbitól szintén hatalmas pénzeket kap – pedig azt a rémálmát festette fel a megállapodás elfogadása ellen érvelve, hogy Irán éppen ennek révén jut majd hozzá atombombához. Amelyet hajóról kilőve Tel-Aviv vagy New York vagy Los Angeles fölött a levegőben felrobbantva tízmilliókat likvidálnának, és a robbanás „elektromágneses impulzusokat” keltene, amelyek az ország teljes keleti partján leállítanák az áramszolgáltatást. Vagyis, mondta Cruz, az iráni atommegállapodás az Egyesült Államok és Izrael létét fenyegeti.

Jogos a kérdésfeltevés, hogy vajon a transzatlanti országok egyre rosszabb idegállapotban lévő politikusai – akiket még tovább terhelnek a népvándorlás eddig nem látott méretei, és ennek következtében a lakosság érthető módon rohamosan növekvő ellenérzései és egyre radikálisabb megnyilvánulásai – miként tudnak higgadtan cselekedni és a kihívásokkal szembenézni. Az ukrán válsággal, a még messze el nem múlt görög válsággal vagy az eurázsiai tömb és a BRICS országok növekvő súlyával és erejével.


Látható és tapasztalható, hogy a nemzetek – nem utolsósorban alulról jövő nyomásra – egyre inkább hanyagolják a brüsszeli központok irányításának követését, és úgy cselekednek, ahogyan azt saját nemzeti érdekük kívánja, és a választóik követelik.

Ami a demokrácia erősödése szempontjából pozitív, a transzatlanti összehangolt cselekedetek szemszögéből viszont egyre kínosabb. Ami biztató.

Lovas István - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Irodalmi kávéház (513) Mondom a magamét (6241) Sport (729) Belföld (8) Történelem (15) Nagyvilág (1464) Jobbegyenes (2383) Mozi világ (440) Kultúra (6) Heti lámpás (260) Emberi kapcsolatok (36) Tv fotel (65) Alámerült atlantiszom (142) Politika (1581) Szépségápolás (15) Egészség (50) Gazdaság (667) Rejtőzködő magyarország (168) Tereb (141) Gasztronómia (539) Mozaik (83) Autómánia (61) Vetítő (30) Titkok és talányok (12) Életmód (1) Flag gondolja (33)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>