- 0
Gauck német elnök: “A probléma nem az elitek, hanem a nép”
TÖBB NÉMET/ANGOL FORRÁS
A brexit utáni napokban számos német és angol nyelvű portál töltötte fel Joachim Gauck német elnöknek az ARD német közszolgálati tévének a hó elején adott interjújának azt a mondatát, hogy „Most nem az elitek jelentik a problémát, hanem a nép”. Több portál kajánul megjegyezte, már Brecht is tudta, hogy nem lehet új népet választani.
Megtörténhet, hogy a brit kormány nem értesíti Brüsszelt hivatalosan a kilépésről és akkor marad minden a régiben, írja a globális terjesztésű brit lap.
Az EU-nak új alapszerződést kell írnia, amely a hatalmat az Európai Bizottságtól a tagországok felé tolja el, követelte Wild Waszczykowski lengyel külügyminiszter a mai uniós csúcs előtt. Hozzátette: Junckernek és Tusknak le kell mondania. Kifejtette, a tagországoknak több szuverenitásra van szükségük az Unión belül. A nemzetállamok Európáját kell fenntartani és ideális esetben velük kell konföderációt létrehozni. Azt is javasolta, az Európai Parlament álljon a nemzetállamok képviselőiből. Szydlo lengyel miniszterelnököt is idézi az uniós szakportál: azt szeretné, mondta Cameron brit miniszterelnökkel folytatott telefonbeszélgetésén, hogy Nagy-Britanniából hazatérjenek a lengyelek, de akik ott akarnak maradni, azokat változatlanul a mai jogok illessék.
DEUTSCHE WIRTSCHAFTS NACHRICHTEN
Újabb konfliktus előtt az EU: Beate Szydlo lengyel miniszterelnök elutasítja az EU német-francia vezetését. Varsó nem hajlandó tovább menni a Párizs és Berlin által egy még erősebben integrált Unió felé kijelölt úton haladni, ami egyúttal egy olyan EU-t jelent, amelynek a németek és a franciák parancsolnak. A cikk idézi Jaroslaw Kaczynskit, a kormányzó párt elnökét, aki a brexittel kapcsolatban honfitársa, Donald Tusk európai tanácsi elnök szerepét bírálta, kijelentve, Tusknak „egészen egyszerűen el kell tűnnie az európai színpadról”.
* * *
A Frontex, az EU határvédelmi szervezete jelenti, hogy erősen megnőtt a Líbián keresztül Európába érkező afrikai „menekültek” száma.
Az amerikai hírportál arról számol be, hogy a TVP lengyel televíziós hírcsatorna tudomására jutott: a francia és német külügyminiszter a brexitre reagálva az EU-ból szuperállamot akar kialakítani és erre vonatkozó ultimátumot akar adni a tagországoknak. E „totalitariánus javaslatok” a tagországokat megfosztanák szuverenitásuktól és önálló hadsereget sem tarthatnának fenn. A büntetőügyeket és a központi bankokat is a brüsszeli bürokraták igazgatnák.
* * *
„A CNN egy európai szuperállam globalista tervét erőlteti, amely egész Európát egy meg nem választott technokraták által vezetett egyetlen országban egyesíti, mint amelyben Adolf Hitler uralkodott Európa fölött a II. világháború korai szakaszában”, írja a portál, a politikailag korrektek percenként bevetett Hitler-párhuzamát ezúttal fordított éllel alkalmazva.
„Juncker és Schulz, a tanulásra képtelen kettős” címen a vezető balliberális hetilap és legnézettebb német hírportál történetében most először azokat bírálta, akik az EU még nagyobb integrációját erőltetik. Juncker és Schulz két olyan uniós vezető, akiknek minden problémára a válaszuk ugyanaz: több Európát, nagyobb integrációt. „Holott éppen ők maguk a probléma”. Az „iszékony és beszélhetnékes” Juncker (Európai Bizottság elnöke) és Schulz (Európai Parlament elnöke) a tőlük megszokott szlogeneket hangoztatta a legutóbbi európai választások idején is, és egyáltalában nem érdekelte őket a rendkívül alacsony részvételi arány. E két javíthatatlan figurának a brexit is annak bizonyítéka, hogy az EU nem eléggé integrált.
„Diplomaták gúnyolják az alapító országok külügyminiszteri találkozóját” címmel az uniós szakportál arról ír, hogy a neki nyilatkozó diplomaták az EU jövőjét megvitató német, francia, olasz, belga, holland és luxemburgi külügyminisztereinek a brexit utáni EU jövőjét megvitató berlini zártkörű találkozóját azzal is bírálták, hogy e miniszterek még saját vezetőik politikai nézeteit sem képviselik, utalva ezzel Steinmeier német külügyminiszternek Merkeltől súlyosan eltérő külpolitikai állásfoglalásaira. De még Ayrault francia külügyminiszter is nem egyszer tett Hollande francia elnök álláspontjától eltérő kijelentéseket. Ő is, akár Steinmeier, főnökeiktől eltérően az oroszellenes szankciókat meg akarják vitatni, nem pedig egyszerűen folytatni.
George F. Will, az amerikai főváros lapjának legismertebb publicistája igencsak váratlanula brexitesek pártját fogja „Brexit: Nagy-Britannia jól tette, hogy felélesztette a nemzet fogalmát” címmel írt cikkében, amely arról szó, hogy egész Európában éled a patriotizmus.A britek többségének elege lett, hogy Brüsszel tartja kezében a brit kormány cselekvési területeinek 60-70 %-át. És most megtörték a centralizált hatalom felé eddig sietők útját.A franciák azt akarják, hogy „a templomok, katedrálisok, apátságok és síremlékek” keresztény országa maradjon annak ellenére, hogy a heti misékre a lakosságnak 4,5 %-ánál is kevesebb jár el. De a fiatalok körében nagyon trendi a nemzeti önazonosságtudat. Az, hogy büszkék hagyományaikra. Mint a Generation Identitaire (Azonosságtudatos Nemzedék), mely gyakori felvonulásokat tart. „Az euroszkepticizmus drámaian nő számos uniós országban. Ahol további népszavazások lehetnek. De az EU meg is kísérelheti ezt kioltani. Svédországban egy közvéleménykutatás azt mutatja, követhetik Nagy-Britannia példáját. Franciaországban sor kerülhet a Frexit kampányra…A nemzeti gondolat újjáéledése előfeltétele az önkormányzat reneszánszára… Így 2016. június 23-a as háború utáni európai történelem legfontosabb dátumai egyike”, zárul a cikk.
* * *
A lap ismert publicistája, E.J. Dionne Jr. „Tanulni Nagy-Britannia szükségtelen válságából” című cikkét így kezdi: „Az elitek bajban vannak. A nagymértékű migráció destabilizálja a demokráciákat.” A szerző a megszokott vonalon haladva az ” etnonacionalistákat” hibáztatja a brexit győzelméért és követeli, tartsanak ismét népszavazást a témában. A brexit sikere Európa-szerte csak tovább erősíti az etnonacionalistákat.
* * *
„Zsidó vagyok és Izrael bojkottját akarom” főcímmel, „Az országnak felelnie kell az emberi jogok megsértéséért” alcímmel a lap arról ír, hogy a korábban Izraelben élt, ma az Egyesült Államokban élő Rebecca Vilkomerson elmondta, igen sok feldühödött kommentárt zúdítottak a nyakába azért, amiért felháborodva utasította el Andrew Cuomo New York-i kormányzó szólásszabadságot gúzsba kötő rendelete miatt, amelyben hatalmi eszközökkel lépett fel a BDS mozgalom (Izraelt szankciókkal sújtani kívánó mozgalom) pártolása ellen. Elmondta, 2009-ben Tel-Avivban látta, miként hagyja teljesen hidegen az ottaniakat az, hogy tőlük 65 kilométerre a Gázai övezetben 1400 palesztint öltek meg.
„Az Egyesült Államok Izrael irányában mutatott feltétlen támogatása nem fog hamarosan megszűnni, mivel a legtöbb amerikai politikust – függetlenül pártjától – a hatalmas izraeli lobbi irányítja”, nyilatkozta az iráni hírtévének Keith Preston újságíró, akinek legutóbbi könyve májusban jelent meg „A politikailag korrekt zsarnoksága” címmel az Egyesült Államokban.
Az eddig több mint 3,6 millió anti-brexit népszavazási indítványt aláíró közül 450-ről derült ki, hogy vatikáni, több tízezerről pedig az, hogy észak-koreai illetőségű.
* * *
A német jobboldali hetilap a svájci Baselből arról tudósít, hogy két, Baselben svájci állampolgárságért folyamodó mohamedán diáktól megtagadták annak felvételét, mert nem akartak úszóoktatáson részt venni.
Semmilyen egyedi nincs azon érzésben, ami a briteket vitte rá az unió elhagyására, írja heti esszéjében Ron Paul volt amerikai kongresszusi képviselő a béke és jólét lehetőségeit kutató agytröszt elnöke és alapítója. Sokkal inkább „világszerte erősödő érzelemről van szó” az egymástól filozófiájukban nem különböző pártok ellen, amelyek Európában és az Egyesült Államokban a felső egy százaléknak a többiek rovására működő gazdaságot tartanak fenn. Függetlenül attól, hogy a brexit valóban kivezeti-e az Egyesült Királyságot az EU-ból, a brexit győzelmét világszerte ünnepelniük kell azoknak, akiknek kedves a személyes szabadság a brüsszeli irányítás helyett.
Stephen Hawking, a világ vezető elméleti fizikusa az orosz globális televízió angol nyelvű adásának adott interjújában kijelentette, hogy „az emberiség a kapzsisága és ostobasága miatt saját elpusztítását kockáztatja”. Elmondta, amikor hat évvel ezelőtt utoljára nyilatkozott a Russia Today-nek, „óvott a szennyeződéstől és a túlnépesedéstől, ami azóta rosszabb lett”. Hat év alatt fél milliárddal nőtt a Föld lakossága. Ha ilyen ütemben folytatódik a szaporulat, 2100-ra tizenegy milliárd ember lesz. Az elmúlt öt évben a légszennyezettség 8 százalékkal nőtt. A városok lakóinak 80 %-a a biztonságosnál nagyobb légszennyezettségű környezetben él. A súlyos bénaságban élő Hawking kijelentette, a környezetszennyezés az emberiséget fenyegető legnagyobb veszély és ezzel még mindig nem foglalkoznak.
George Soros a brexit-vihar kellős közepén 100 milliót tett a Deutsche Bank ellen és nyert, jelenti a német lap.
Az olasz hírportál („Állítsátok meg az eurót”) egy hatalmas fotón mutat be egy kínai arcot, mely alatt cikkét így kezdi: „Ez az úr, akinek képét látják, olyan nevet visel, ami semmit nem mond az olvasok hatalmas többségének. Neve Ren Jianxin. Néhány hónapon belül, tetszik, nem tetszik, övé lesz az egész olasz mezőgazdaság. Ő a világ egyik leggazdagabb embere 500 milliárd euró áll rendelkezésére, ami megegyezik Görögország, Portugália, Szlovénia, Horvátország és Macedónia teljes bruttó nemzeti termékével.” Olyan nemzetekről van szó, amelyek mezőgazdasága június 21-től a kezébe került…Udvarias, kedves, vidám, igen okos ember…Ő a földkerekség legnagyobb vegyi-gyógyszeripari vállalatának, a ChemChi-nek (China National Chemical Corporation) az elnöke….” Már nyolc hónappal ezelőtt kezdődött a dolog, amikor eljött Milánóban és megvette a Pirelli részvényeinek 100 százalékát, és így a Pirelli a kínai állam többségi tulajdonában lévő ChemChi része lett. Azután gyakorlatilag megvette az olasz postát és zsebre tett még 345 olasz vállalatot. Az amerikai Monsantót így lesöpörte. Az olasz gazdáknak eközben semmit nem mondtak, akik azután a paradicsomot és a zucchinit a kínaiak profitjára és örömére termelik.
