Ma 2020 július 12. Izabella, Dalma napja van. Holnap Jenő napja lesz.
Kadhafi feje

Kadhafi feje

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

Piszkosul jó boltnak indult. Jobbnak, mint Irak, s főleg jobbnak, mint Afganisztán.

 Márciusban, az arab forradalmak mámorában sikerült meggyőzni a „demokratikus közvéleményt”, hogy Líbia „demokratizálása” nem újabb háború, pláne nem keresztes hadjárat, hanem a szabadság datolyapálmákkal övezett, szűzies tisztaságú diadalmenete lesz.

A NATO-bombázók pedig csak arra szolgálnak majd, hogy látványosabbá tegyék a parádét.

Az oroszok és a kínaiak persze ezt akkor sem hitték el az ENSZ-ben, azonban mivel ők is készpénznek vették Kadhafi rezsimjének villámgyors bukását, nyomatékos amerikai kérésre belementek a tartózkodásba, zöld utat adtak a bombázóknak.

Mondom, piszok jó boltnak tűnt: a hihetetlenül olcsón kitermelhető líbiai olaj fölötti ellenőrzés megszerzése pár bomba és Afganisztánból a felkelőknek átirányított fegyverszállítmány árán. S mindez a „jó és igazságos ügy” mázával leöntve, hiszen Kadhafi diktatúrája enyhén szólva nem szobatiszta – hagyjuk, hogy hosszú évekig ez senkit sem zavart, hagyjuk, mert az egy más üzlet volt. Üzlet és szép ideológia némi háborúval egyesítve: energetikai és fegyverlobbisták álma ez, Washingtontól bármeddig. Nincs az a politikus, aki erre nemet mondana. Nem is volt.

Az amerikai politika gazdasági mozgatórugóit, a képviselőket és szenátorokat „ebédeltető” lobbisták befolyását már közhely ecsetelni. De nincs ez máshogy a világ többi részén sem. A líbiai akciót az amerikaiak mellett Franciaország erőltette-erőlteti leginkább. Eleinte Olaszország is teljes mellszélességgel kiállt a beavatkozás mellett. Nem a gyarmatosító múlt, hanem az energetikai cégek várható líbiai térnyerése kötötte őket össze. Mások pedig, kisebb és nagyobb NATO-szövetségesek egyaránt úgy érezték, a líbiai rendezés után nekik is „leeshet valami”.

Magyarország viszont kivételes bölcsességgel maradt ki a történetből: egyfelől szabad katonai kapacitásunk sincs, a Gripenek pedig jelen állás szerint inkább csak zavarták volna a szövetséget. Másrészt Irak és Afganisztán is bebizonyította, hogy a háború utáni „nagy üzletekből” mi nem kapunk. Harmadrészt, s talán ez a legfontosabb: semmilyen politikai, pláne nemzeti indok nem volt, hogy belekeveredjünk az arab ügyekbe. Elegáns és elégséges gesztus volt a NATO és Líbia felé egyaránt, hogy nyitva tartottuk és tartjuk a nagykövetséget Tripoliban, illetve EU-elnökként szorgalmaztuk a békés rendezést.

A nagyok közül egyedül a németek – talán a hiányzó berlini olajóriás, talán a történelmi tapasztalat alapján – mérték fel azonnal, hogy a líbiai kalandból baj lehet. Ha nem lesz gyors győzelem, egy új Afganisztánba sodródik a szövetség. Egy olyan Afganisztánba, amely csupán pár száz kilométerre van Európa fővárosaitól…

S a jelek szerint a németeknek igazuk lett, hogy nem hagyták belerángatni magukat ebbe az „üzleti tervbe”. Hiába ugyanis az egyre fokozódó bombázások, hiába a felkelők felszerelése, Moammer Kadhafi feje és rendszere a helyén van. Igaz, az ország keleti, part menti része a lázadóké, de mindenhol máshol a Kadhafi-klán az úr. Igaz, hogy kőolajtermelésüket megbénították, azonban közelebb ők sem kerültek a fekete aranyhoz.

Miért? Az alapvető ok az, hogy az „arab forradalom” forgatókönyve nem mindenhol eladható exportcikk. S főleg nem úgy, hogy mára látszik, Egyiptomban és Tunéziában a politikai elit csak a díszletet cserélte le nyugati közreműködéssel, s a korábbi diktatórikus rezsimek lazítása inkább a hatalom hatékony működését, mintsem a „demokratizálódást” szolgálja. Líbiában az elit meghatározó része összezárt a „Vezér” mögött, s a törzsi gyökereknek köszönhetően a társadalom jó része követte őket. Az egyre látványosabb nyugati beavatkozás pedig már a Kadhafi-klánnak biztosít eladható honvédő ideológiát.

Kadhafi fejére eddig majd másfél milliárd dollárt költött Amerika és a NATO. Ez már csak a fegyverlobbinak jó üzlet, mindenki másnak pénzügyi és politikai teher. Ezért tárgyalnak már Kadhafival. Ezért kínálnak már menedéket és nem börtönt, s ezért fognak majd kiegyezni is vele, ha végleg veszni látszik a költséghatékonyság. Amikor már jobban megéri, hogy Kadhafi feje a helyén maradjon.

Mindezt természetesen a líbiai nép érdekében.

Máté T. Gyula, magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozaik (83) Titkok és talányok (12) Emberi kapcsolatok (36) Gasztronómia (539) Szépségápolás (15) Sport (729) Flag gondolja (33) Tv fotel (65) Rejtőzködő magyarország (171) Gazdaság (652) Tereb (140) Heti lámpás (241) Kultúra (6) Egészség (50) Irodalmi kávéház (489) Életmód (1) Politika (1571) Jobbegyenes (1797) Történelem (14) Nagyvilág (1450) Mondom a magamét (4648) Vetítő (37) Alámerült atlantiszom (142) Belföld (5) Autómánia (61) Mozi világ (440)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>