Természetesen nem feledkezünk meg magukról az őslakókról sem, akik évezredekkel megelőzték a felfedezőket, kalandorokat, utazókat, azaz meséljünk az indiánokról...

1492 október 12-e volt az a nap, amikor egy Rodrogo da Tirana nevű tengerész megpillantotta a szárazföldet a Santa Maria árbóckosarából. Kolumbusz ugyan magas jutalmat igért annak a tengerésznek, aki először látja meg a földet, de később azt írta naplójába, hogy ő már előző este fényeket látott. Vagyis ki más pillantotta meg a földet először, mint maga Ferdinánd és Izabella kegyeltje?

A tudósok sokat vitatkoztak azon, vajon melyik lehetett ez a föld? Bizonyos, hogy a Bahama szigetcsoport egy tagja. Az őslakók Guanahaninak nevezték a szigetüket. Az 1980-as évekig a legtöbben meg voltak győződve arról, hogy Guanahani a Bahama szigetcsoport Watling nevű szigete. A mai Floridától délre, kb 1300 km hosszan elhúzódó korallszigetekből álló füzérről van szó. 690 korallsziget, 2387 korallszirt. Hol lehet Guanahani? Az itt látható térkép nem kevesebb, mint tíz lehetséges Guanahani szigetet sorol fel...

Kolumbusz San Salvadornak nevezte el a szigetet, a Megváltóról. Bár az első találkozás barátságosan indult, az őslakók számára a szakállas, sápadt bőrű idegenekkel való találkozás nem a megváltást hozta el.

Kik éltek akkoriban a mai Bahama szigeteken?

A tainónak nevezett nép a karibi szigetvilágban a mai Puerto Rico, Kuba, és számtalan kisebb-nagyobb szigeten élt Kolumbusz idején. Honnan jöttek? Az egyik elmélet szerint Dél-Amerikából, az Orinoco folyó völgyéből származtak és fokozatosan, a mai Trinidad szigete felől vették birtokba a karibi világot. A Bahamákra kb a Krisztus utáni VI-IX. században érkezhettek Kuba és Hispaniola felől. A másik elmélet szerint dél-, közép- és észak amerikai indiánok keveredéséből jött létre a szigeteket uraló taino kultúra.

A bahamákon, így a Guanahanin is élő tainókat magyarul lukájoknak nevezhetjük. Az angol lucayan kifejezés a spanyol lucayos-ból származik. A tainók magukat lukku-cairi-nek hívták, ami olyasmit jelenthet, hogy emberek a szigetekről.

Kolombusz így ír az első találkozáról:

„Papagájokat hoztak nekünk, és gyapotfonalat gombolyagban, hajítódárdákat és sok más holmit, s mindezt elcserélték más tárgyakra, amelyeket mi adtunk nekik. De nekem úgy tűnt, hogy ezek az emberek szegények. Mind meztelenül jártak, ahogy az anyjuk megszülte őket (…) Minden ember, akit én láttam, fiatal volt még és jó testalkatú. Testük, arcuk nagyon szép volt, a hajuk azonban durva, akárcsak a lovak sörénye és rövid, a bőrük pedig olyan színű, mint a Kanári-szigetek lakóié, akik nem feketék és nem fehérek. Néhányan kifestik magukat fekete festékkel, mások vörös festékkel; ismét mások azzal, ami a kezük ügyébe esik, némelyikük az arcát festi, mások meg az egész testüket, de vannak olyanok is, akik csak a szemüket vagy az orrukat. Nem viselnek és nem ismernek vasfegyvereket: amikor megmutattam nekik kardjainkat, megragadták az élénél és tudatlanságukban megvágták ujjaikat.”(Lacza Tihamér: Utazók, felfedezők, hódítók, kalandorok (Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2003) ISBN 80-8062-147-0 )

A Bahama szigetek területe majd 14 ezer km2, de a kb. 360 ezer fős lakosság 29 szigeten él. Amikor Kolumbusz partra szállt, a szigeteken kb. 40 ezer lukáj indián élhetett.

Kolumbusz ünnepélyesen a spanyol korona bírtokába vette a szigetet (bizonyára erről nem kérdezte meg az őslakókat), s mivel nem talált sem aranyat, sem az arany árával vetekedő borsot, szegfűszeget, hamarosan tovább indult. Guanahani szigetéről magával vitt hét embert. A következő napon kettő megszökött, öten pedig hamarosan meghaltak a hajón.

Guanahani és a környező szigetek lakói nem tudták, hogy a lukáj nép sorsa végérvényesen megpecsételődött...

Nawesh

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja