Elemzésében Konsztantyin Szivkov, a moszkvai Geopolitikai Problémák Akadémiájának elnöke az országát fenyegető amerikai és NATO-kardcsörtetésre válaszul egy olyan rettenetes, szó szerint elsöprő erejű és az USA számára mindenképpen fatálisnak ígérkező orosz ellencsapás lehetőségét lebegtette meg, amely reményei – és nyilván az orosz vezetés reményei szerint is – végleg elveszi az amerikai háborús lobbi kedvét attól, hogy valaha is Oroszországra támadjon.

„Az aszimmetrikus megafegyver 2020-2025 körül készülhet el Oroszországban, és kiküszöbölne minden nagy mértékű háborús fenyegetést Oroszország ellen, még az ellenség hagyományos fegyverzet tekintetében meglévő abszolút túlsúlya esetében is. Egy új hidegháború zajlik Oroszország ellen, pontosabban alig szünetelt. A Nyugat konszolidálja a korábbi szakaszok sikereit, és megkezdi az előkészületeket a befejezésére. Végül Oroszországnak meg kell semmisülnie” – írja cikkének drámai hangú bevezetőjében Szivkov, majd így folytatja: „Számunkra a helyzet összehasonlíthatatlanul rosszabb, mint félévszázada volt. Gazdasági potenciálunk meggyöngült, kritikus módon függünk fő ellenfelünk csúcstechnológiáitól, elvesztettük szellemi tengelyünket (a kommunista eszméket), megszűnt európai szövetségeseink közössége (a Varsói Szerződés), az iparban és a pénzügyekben inkább a Nyugatnak kedvező oligarchák és a velük szoros kapcsolatban álló liberális funkcionáriusok dominálnak. Oroszország nem képes rivalizálni a NATO-val a haditechnikában.”

Ilyen körülmények között az oroszoknak nem marad más lehetőségük biztonságuk szavatolására, mint egy radikálisan új koncepciójú stratégiai elrettentő erő beiktatása hadviselési doktrínájukba, mintegy a nukleáris arzenáljuk kiegészítéseként. A szerző szerint ez egyenesen létfontosságú számukra, mivel a nyugati gazdasági szankciók és a kőolaj árának összeomlása miatt egész egyszerűen nem lesznek képesek a megfelelő szinten tartani stratégiai atomütőerejük harci kapacitását sem, aminek következtében egy gyors és globális amerikai támadás teljesen vagy részben semlegesíthetné Oroszország nukleáris fegyverzetét és parancsnoki állományát is. Putyin semmiképpen sem akar belemenni egy újabb fegyverkezési versenybe, mert e téren országa egyszer már a rövidebbet húzta amerikai riválisával szemben, ezért az oroszok inkább aszimmetrikus intézkedésekkel, vagyis teljesen új fegyverrendszerek hadrendbe állításával szándékoznak reagálni az USA és NATO-szövetségesei irántuk tanúsított fenyegetésére. Szándékaik szerint ezek képessé tennék őket adott esetben „katasztrofális geofizikai jelenségek” (földrengés, szökőár, vulkánkitörés) kiváltására az Egyesült Államok területén vagy tőszomszédságában.

Mivel földrajzi-földtani adottságai rendkívül sérülékennyé teszik, az előbbi eshetőség feltehetően alkalmas lesz arra, hogy végérvényesen lehűtse az amerikai vezetés oroszellenes vehemenciáját, annál is inkább, mert országuk lakosságának 80 százaléka és ipari infrastruktúrájának nagy része a tengerparti sávon koncentrálódik, így még egy viszonylag gyönge, 20-30 méteres cunami is katasztrofális következményekkel járna rájuk nézve, ahogyan a Katrina hurrikán is megmutatta New Orleansban. Geofizikai és egyben geostratégiai szempontból az Egyesült Államok legérzékenyebb részei a Yellowstone szupervulkán és a Szent András-törésvonal. Geológusok szerint az előbbi bármelyik pillanatban kitörhet, több méteres hamuréteggel borítva be Észak-Amerika csaknem egész területét, az utóbbi pedig, amely a föld és a tenger alatt fut végig Kalifornia partvidékén 1300 kilométer hosszan, szeizmológiailag rendkívül instabillá teszi az egész régiót, alkalmanként a Richter-skála szerinti akár 8,5 erősségű földrengéseket váltva ki.

Ezek a megsemmisítő természeti katasztrófák azonban mesterségesen is előidézhetők, akár egy megfelelő méretű atomtöltet felrobbantásával.

Például egy SS-18 (Sátán) típusú orosz ballisztikus rakéta által hordozott 5-7 tonnás atomtöltetnek a Yellowstone szupervulkánba juttatása hatalmas kitörést okozna, amelynek következtében Szivkov szerint „az Egyesült Államok megszűnik létezni, noha a következmények a világ maradéka számára is katasztrofálisnak fognak bizonyulni, miközben a kitörés helyétől való távolsága, területének nagysága és elhelyezkedése miatt Oroszország fogja a legkevésbé megszenvedni azt”.

A megacsapás másik változata óriáscunamik kiváltása lenne Andrej Szaharov, a hidrogénbomba atyjának ötlete alapján. Az Atlanti- és a Csendes-óceán törésvonalainak néhány meghatározott pontján végrehajtott tengeralatti atomrobbantások által gerjesztett szökőárak magassága elérhetné akár a másfél kilométert is, és a pusztítás övezete több mint 1500 kilométerre terjedne az Egyesült Államok partvidékéről az ország belseje felé. Ráadásul ez egy „tiszta” fegyver, használata után ugyanis elmaradna az „atomtél”, viszont a visszhullám elöntené Európát, tehát az egész NATO-t, sőt Oroszország néhány régióját is, gyakorlatilag megsemmisítve az egész nyugati civilizációt.

Mindezek a forgatókönyvek – ahogyan írása végén Szivkov fogalmaz – „egyszerű és olcsó apokalipszist” tennének lehetővé Oroszország számára, amely jelenlegi állapotában csak egy ilyen megoldást engedhet meg magának az USA és NATO-szövetségesei által kikényszerített önvédelmi reakcióként. Ha nem marad más lehetősége, bizonyára élni is fog vele.

Burkoltan nyilván erre célzott Putyin is 2011 decemberében az egyik moszkvai lovas klub fogadásán elmondott beszédében, kijelentve, hogy szerinte az USA-nak egyedül azért áll érdekében kapcsolatot tartani Moszkvával, mert Oroszország az egyedüli ország, amelyik „fél óra vagy kevesebb idő alatt elpusztíthatja Amerikát” („Putin Once Casually Said He Could Destroy America in A Half-Hour”, businessinsider, 2015. január 23.). Világos beszéd. Talán még az amerikaiak is értenek belőle. Máskülönben az egész világ fogja meginni a levét.

]]>www.demokrata.hu]]> - Gazdag István