Ma 2020 február 29. Anonymus napja van. Holnap Albin napja lesz.
A demokrácia nevében

A demokrácia nevében

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Nehezen emészti meg a világ, hogy Vlagyimir Putyin visszatér a Kremlbe.

A választók becsapásáról, az alkotmány kijátszásáról beszélnek. Nem tudják megbocsájtani Oroszország erős emberének, hogy áthúzta számításukat, s nem Dmitrij Medvegyev indul újra az elnöki posztért.

Pedig már beleélték magukat abba, hogy „liberálissá” festett kedvencük a szép szavak után végre tényleg hozzálát majd a modernizációhoz, s szerethetővé, mosolygóssá teszi a morcos Oroszországot. Erre jön Putyin, aki a posztszovjet térség integrálásáról, orosz érdekekről beszél, s még csak a Twitteren sem posztol. Folyamatosan csak azokat a fránya orosz érdekeket védelmezi. S különben is, a tandem sem lesz már az igazi! Minden a helyére kerül, így nehezebb lesz megosztani az elitet. Ebből a csalódással vegyes félelemből fakad az új, a potenciálisan erős hatalom lejáratását, legitimitásának megkérdőjelezését célzó kommunikációs stratégia. Oroszországból újra autoriter állam lesz, amelyet meg kell fegyelmezni, s a demokrácia nevében vissza kell téríteni a helyes útra.

Mi sem természetesebb, minthogy az első lecke a választások tisztasága. Oroszország fiatal, s gyenge, ráadásul irányított, s ami még rosszabb, szuverén demokrácia. Így egy ilyen megméretés feladott labda a nyugati oktatóknak. A nevezetes dátum közeledtével így másról sem lehetett már hallani, mint a várható csalásokról. A világlapokban s a nagy televíziós csatornákon az orosz liberális ellenzék magyarázta el a nagyérdeműnek a Putyin-rendszer brutalitását, értekezett az emberi jogok folyamatos megsértéséről, s ecsetelte a választási eredmények meghamisításának technikáit. Mindezt látva eszembe jutott, amikor a választások előtt külföldi tudósító kollégám meghallgatva az otthoni szerkesztői utasítást, cinikus beletörődéssel nyomta ki a telefont, s kezdte el lapozni a telefonkönyvét. „No, kit hívjak?” – kacsintott rám. „Nyemcovval és Kaszjanovval mindig tutira lehet menni, de már kívülről ismerem a válaszaikat. Limonov is készséges, ráadásul érdekesen is beszél. Adná magát valamelyik blogger, de ők még nem igazán nagy nevek! S különben is, Navalnijjal még meg is fázhatok, mert ostorozza ő a korrupciót, a „zsiványok és tolvajok” pártját, de van egy kis nemzeti beütése” – morfondírozott, végül maradt a biztos megoldásnál. Nagy hírű, független és objektív nyugati médiákat szolgáló kollégái láthatóan hasonló kihívás előtt álltak. S nyilatkozott az Oroszországot nyomasztó korrupcióról a „két százalékos Misa”, s megdicsőült a Moszkvát majd húsz évig hitbizományaként irányító Luzskov is, aki a mindent elnyomó diktatúráról értekezhetett. A „függetlenként” támogatást kizárólag külföldről elfogadó jogvédők sora már csak hab volt a tortán, vágóképnek pedig ott voltak a választás napján a Vörös tér környékén feltartóztatott anarchista tüntetők. Mindezek után a következő nap szokásosan jött a nehéztüzérség. Az EBESZ megfigyelői sorolták a szabálytalanságokat, Hillary Clinton és a Fehér Ház egymásra licitálva aggódtak a választások tisztasága miatt, s e színjátékba még Párizs is beszállt, követelve a jogsértések kivizsgálását.

Kétségtelen, hogy a választást az állam és a hatalom pártja, az Egységes Oroszország összefonódása, a verseny korlátozása és a korrektség hiánya jellemezte. Több esetben megsértették a szabályokat, s a helyi csinovnyikok is igyekeztek a központ kedvében járni. Hiszen, mint már említettük, Oroszország még fiatal, fejlődő demokrácia. Ettől azonban még tény, hogy az oroszok többsége jobb híján vagy meggyőződésből, de az Egységes Oroszországra szavazott. A gond nem is azzal van, hogy a megfigyelők felhívják erre a figyelmet. Nem szólal azonban meg ez a kórus, amikor a szaúdi hadsereg rendet tesz a tüntetők között, már az emberi jogok kínai helyzete is tabu lett, arról nem is beszélve, hogy az Occupy Wall Street mozgalom tagjai elleni fellépés miatt sem aggódtak a Fehér Házban. S persze, emlékszünk még arra is, hogy miként lépett fel az emberi jogokra s a jogsértésekre oly kényes francia hatalom, amikor arabok randalíroztak a külvárosokban vagy romániai és bulgáriai cigányok rontották a párizsi városképet.

Mit lehet ezután tanácsolni Moszkvának? Ha nem akarja, hogy folyamatosan megfeddjék, beáll a sorba vagy megerősödik, s akkor nem merik lepofozni. Az sem árt persze, ha visszaszorítja a korrupciót, erősíti a pártrendszert, s tisztességes választásokat rendez. Ettől persze, ha az érdekek úgy kívánják, még jöhet a kioktatás. Természetesen a demokrácia nevében.

mno.hu - Stier Gábor

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Történelem (13) Autómánia (61) Politika (1571) Emberi kapcsolatok (36) Tv fotel (65) Szépségápolás (15) Irodalmi kávéház (482) Tereb (139) Gazdaság (640) Mozaik (42) Gasztronómia (539) Egészség (50) Heti lámpás (232) Mozi világ (440) Rejtőzködő magyarország (171) Kultúra (4) Alámerült atlantiszom (142) Flag gondolja (33) Sport (729) Életmód (1) Nagyvilág (1446) Vetítő (37) Jobbegyenes (1696) Belföld (5) Mondom a magamét (4342)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>