Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
37548a5e1c8ea8bed3f96cbf7f0c7a4d.jpg

Kritika - Resident Evil – A kaptár

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Ennél már csak jobb lehet – gondolhatnám. Szeptembert régen kezdtem ennyire rossz filmmel, de legalább túl vagyok rajta. Nektek is van lehetőségetek megnézni a Kaptár folytatását, de inkább ne tegyétek, van ezer jobb dolog ennél. A véleményünket azért olvassátok el.

A héten, konkrétan pénteken került mozikba a kaptár folytatás, amit a szerencsésebbek, már napokkal korábban megnézhettek, de csak azzal a feltétellel, hogy szépen aláír mindenki egy nyilatkozatot, amivel vállalja, hogy csak pénteken, szeptember 10-én, jelenik meg leghamarabb a véleménye a látottakról. A film előtt kevésbé, utána viszont már sokkal inkább értettem a Sony aggodalmát. Ezt a rövid kis sztorit el akartam mesélni mindenképpen, főleg azért, mert szeretünk elméleteket gyártani, ha arról van szó, hogy vajon mi állhat a kérés mögött? Gondoljunk csak arra, hogy megnézték a végeredményt, és arra jutottak, hogy ez szar, és inkább senki ne írjon róla, hátha a meglepetés erejével, az első hétvégén tudnak tarolni valamit? Tényleg ez áll a dolgok mögött, vagy értelmesebb magyarázat is van erre? Persze, tegyük hozzá, a film szar, így szó szerint, pocsék történet, szar színészek, rossz 3D és sorolhatnám. Paul W.S. Anderson hiába ült vissza a rendezői székbe, inkább vakult volna meg, és vágta volna le a kezeit, ahelyett, hogy ezt szennyet kiadta magából.

 
 
A történet, mert bár pocsék, van neki. Alice, azok után, hogy megfogadta, bosszút áll a vírust kifejlesztő cégen, tehetségét és képességeit bevetve éppen egy földalatti bázist számol fel, amikor a helyi vezető ellen folytatott harcában elveszti extra tulajdonságait, és azok nélkül kell boldoguljon. Miután ezt az ütközetet túlélte úgy dönt, hogy repülőre ül, egészen Alaszkáig jut, ahova elvileg a nem fertőzött emberek is mentek, de itt csak egy régi ismerőst talál, aki szinte semmire nem emlékszik, vele együtt visszarepül a nyugati partra, hogy további túlélőket keressen. Itt bukkannak egy kis csapatra, akik egy börtön tetején próbálnak harcolni a zombik ellen, és itt kezdődik meg a film hosszabb cselekménye is.
 
A 2002-es első részhez képest Milla Jovovich nem keveset öregedett, igaz még mindig jól néz ki, és az akciók jelentős részét, zöld háttér előtt, ő maga hajtotta végre, de színészkedni továbbra sem tud. Az ő esetében szinte bóknak számít ha azt mondom, hogy mindent csak egy arccal tud eljátszani. A probléma ezzel egyébként csak az lenne, hogy felesleges ennyiszer közelről mutatni, mert az értelem legkevesebb csírája sem mutatkozik meg. A csapatot erősíti Ali Larter, aki az előző filmben is benne volt, valamint a Heroes egyáltalán nem szeretett karakterét játszotta. Valamint feltűnik még benne a Prison Break főszereplője, Wentworth Miller is, akire aztán tényleg semmi szükség nem lett volna.
 
A pocsék történet és hasonlóan rossz színészi munka után a megvalósítás lehetne a jó része a filmnek. Hiszen egy játék-adaptációnak nem arról kell szólnia, hogy neves és jó emberek játszanak benne, sőt még a történetnek sem kell erősnek lennie. Ha a rajongók számára átültetik azokat az elemeket, amik miatt a játék is tetszett nekik, akkor valószínűleg a film is bejön majd. Itt talán apró felüdülést jelenthet, hogy két gonosz is beilleszkedik a játékba, szóval legalább valamit átvettek. De a további jó pontok itt el is fogytak. A 3D csak rosszat tett a filmnek. Jobban mondva Paul mint egy teljesen kezdő nyúlt a lehetőséghez, számára az egész abból állt, hogy a nézők felé repültek a tárgyak, szinte minden elemet (fegyverek, golyók, eső) arra használt, hogy minket megijesszen, azt érezzük, hogy ott vagyunk a történetben. Sajnos ez annyira gagyira sikerült neki, hogy a vetítés alatt nem egyszer tört ki nevetésben a közönség.
 
 
Ezek után, a legjobb dolog, amit elmondhatok erről a filmről, hogy láttam és többször szerencsére nem kell megnéznem. Arról nem is beszélve, hogy Paul, azok után, hogy három filmen is dolgozott igazán vehette volna a fáradtságot és elolvashatott volna legalább egy filmes oldalt, ahol a korábbi munkáit becsmérlik. Nevetséges hibák voltak a történetben, a párbeszédek a szánalmasságuk miatt nevetségesek voltak, az egész háromdés őrület meg csak rontott a helyzeten. Nem is nagyon tudom, hogy milyen kategóriába soroljam a filmet, mert a B szint nagyon erős dicséret lenne. Arról nem is beszélve, hogy 2010-ben a Matrixot másolni nem éppen a legjobb dolog. Főleg azért, mert az emberek még emlékeznek rá, és ami ott új volt és működött az ma már, egy ilyen filmben csak további pontok levonásához vezet.
 
Értékelés: A kaptár: Túlvilág - 3/10
 
Hosszan lehetne írni még a filmről. A történetről, a párbeszédekről, a színészekről és a megvalósításról is. Annyira egyhangúan rossz minden, hogy már csak ezért megérdemel egy hatalmas dicséretet az a brigád, aki ezt kiadta a kezei közül. Nem is nagyon van értelme ragozni a dolgokat, szerintem már így is sokszor megtettem. A 2002-es mozi továbbra is kellemes emlék, ez nem lesz az, mint ahogy a középső részek is a kukában landoltak. Paul W.S. Anderson köszönjük, és bár a film végén kapunk egy plusz jelenetet, és aggódhatunk kicsit, inkább ne tegyük, felejtsük el az egészet, és reménykedjünk benne, hogy sosem fogjuk megtudni mivel folytatódna a történet.

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Titkok és talányok (12) Autómánia (61) Jobbegyenes (2778) Gazdaság (702) Flag gondolja (36) Rejtőzködő magyarország (168) Történelem (17) Mondom a magamét (7501) Irodalmi kávéház (537) Kultúra (6) Mozi világ (440) Tv fotel (65) Emberi kapcsolatok (36) Vetítő (30) Mozaik (83) Tereb (146) Alámerült atlantiszom (142) Politika (1582) Életmód (1) Nézőpont (1) Szépségápolás (15) Gasztronómia (539) Sport (729) Egészség (50) Heti lámpás (310) Belföld (10) Nagyvilág (1309)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>