A legendák így tudománytalan és korszerűtlen történetekké váltak, hamis illúzióként állnak manapság előttünk. A mai európai kultúra és a tudomány szerint csodák nincsenek, így legendák sem. Olvasásuk kisdednek való, ártatlan játék vagy haszontalan időtöltés csupán.

Szent Miklós személyéhez megszámlálhatatlan legenda íródott a történelem során. A 3-4. században élő püspök valódi élete már-már el is vész a csodás mesék világában. Van történet, amelyben a háborgó tengert csillapítja le; van, amelyben ártatlanul megvádolt katonatiszteket ment meg a hóhértól. Olvashatjuk azt is, hogy vagyonát vagy a császár kenyerét osztogatja szét az éhezők között. Az egyik legismertebb történetben pedig egy szegény ember három lányát ajándékozza meg titokban, elejét véve ezzel, hogy rabszolgákká vagy prostituáltakká váljanak. Amikor pedig személyére fény derül, lelepleződik jószívűsége, elhárít minden hálát, és arra kéri az embereket, hogy csak Istennek köszönjék meg a segítséget.

A mai Európából, a fogyasztásra programozott gazdasági és társadalmi berendezkedésből egyre inkább hiányzik az önzetlenség. A szeretet, az adakozás, az empátia, a szolidaritás rendszeralapon lett kizárva az életünkből. Mert tudománytalan, mert haszontalan, mert piaci fejlődést gátló tényező. A Mikulás-ünnep hűen tükrözi a változások irányát. Ha kiveszünk belőle minden szellemi értéket, közösségi normát, akkor nem marad semmi. Legfeljebb az egyes termékek vásárlási hajlandóságának növelése. Fogyasztás, minden csodás elem, minden legenda és mítosz nélkül. Piros csomagolású csokoládé, közösségi normák nélkül. Így veszíti el a „szent” jelzőt Miklós püspök, s így válik az ünnep profánná. Mi pedig szellemünkben szegényebbé.

Pedig a legenda olyan értékeket erősítene meg, amelyekre manapság nemcsak a gyermekeknek, hanem egyre inkább a felnőtteknek is szükségük lenne. Ugyanis sem egy szűkebb, sem egy tágabb közösség nem tartható össze az önzetlenség és az empátia ereje nélkül. A nagy történelmi civilizációkat sohasem a külső erők döntötték romba, hanem a belső szellemi bomlás, a kulturális kohézió szétesése gyengítette oly módon meg, hogy elég volt egy barbár horda csörtetése vagy egy páncélos sereg kardrántása, és összeomlott.

Ezért is rejlik nagy veszély a homogenizáló, minden tradicionális értéket sutba dobó, fogyasztói alapokon egyesülő gazdasági Európában. Az anyagi fejlődés kevés; a fenntartható környezet és a növelhető fogyasztás logikai ellentmondás; az egyenlőség hazugság; a szabadság korlátok nélküli növelése pedig anarchiához vezet. Szent Miklós legendája nélkül csak félemberek vagyunk. Adni nem tudunk, csak kapni akarunk. Legendája nélkül büszkék lehetünk ugyan a szabadságunkra és eszünkre, de boldogtalanul fogjuk majszolni a piros köntösbe öltöztetett csokoládét.

magyarhirlap.hu - Nagy Ervin