Ma 2019 december 06. Miklós napja van. Holnap Ambrus napja lesz.
62aa6287491d7b8cdd1abb9168550328.jpeg

Határ Győző -Nostalgitis Purulens

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Vannak felismeréseink, melyek alapvetőek ugyan, de eleve csorbák és életlenek. Hogy a történelemben minden csak egyféleképpen történik; hogy a megtörténtet más szögből nézni, más megvilágításba helyezni lehet, de keresztülvinni, hogy másképpen történt légyen, mint ahogy valójában megesett - nem lehet

Alapvető felismerés mind a kettő, de éppen eleve-kicsorbult életlenségénél fogva kevesen tudják megszívlelni; mindenesetre - oly aranyszabály, amely nem elegendő, hogy kihúzza a nosztalgiázás méregfogát

vágyolgásaink - hogy visszajussunk olyan történelmi időkbe, amelyeknek (utólagos) tündéri fénye elbűvöl - nem szűnnek sem azért, mert lehetetlenségével tisztában vagyunk, sem mert az akkor élők közül egyes kortanúk negatív értelemben nyilatkoztak a korról

pedig nem szem- és fültanúkról van szó, sokkal többről - annak, aki a birodalomban, amely vágyolgásunk tárgya, a korban, ahová visszajutni szeretnénk, testi valóságában benne élt, és onnan sem előre, sem hátra el nem szökhetett, akárcsak mi a magunkéból. Nem hiszünk nekik, túl tesszük magunkat rajtuk, vagy bagatellizáljuk, amit a korról mondtak

azt is tapasztalhattuk, hogy voltak toborzó erejű eszmék, amelyekből birodalmak születtek

a 19. század eleje óta delejezte a délszlávokat az egyesülés eszméje; de semmi akkorát bukni nem tud, mint a siker. Ma - gunyorosan - Ex-Jugoszláviának hívják azt a "beteljesült álmot", amiről megálmodóinak késő unokái alkalmasint úgy gondolkoznak, hogy "akkor lássam, amikor a hátam közepét"

ilyen, jórészt mesterségesen szított "Nagy Eszme" volt a Risorgimento.

Az olasz "nemzet" egyesülésének fő akadályát Ausztriában látták. A szétesőfélben lévő Olaszország láttán ma már egyesekben földereng, hogy "olasz nép", "olasz nemzet" mesterséges fogalmak; hogy ne adjunk hitelt a Risorgimento-propaganda üledékének: nemzedékek éltek a Monarchia felségterületén, olaszságuk nem hátrányukra: előnyükre vált; Rossini mint "hű alattvaló" jelentkezett Bécsben, karrierje onnan indult, szerencséjét ott csinálta meg.

A nemzetiségi óriásállam szovjet kísérlete, kudarca, traumája után megértjük, nagyon is megértjük annak a meg-megújuló, tartós nosztalgiának az érzelmi bázisát, amely a Monarchiát álmodja vissza: hivatalosan "sikeres" nemzetiségi államalakulat volt, s jóllehet nagyhatalmi állása hanyatlóban, már-már csak külsőségekben nyilvánult, mégis, "birodalom" volt, s annak az alattvalónak, aki útlevél nélkül beutazta, világot jelentett
hiába volt Karl Krauss gyűlölködő szarkazmusa, aki Ausztriát ízekre szaggatta; hiába volt Robert Musil előkelő undorgása "Kakániától" a Monarchia végnapjaiban: mind a kettő süket fülekre lel annál, akinek elméjébe befészkelte magát a biedermeier Ausztria nosztalgiája

ki fegyelmét, ki engedékenységét - ki közbiztonságát, ki kedélyességét kívánja vissza: megértjük. Ki építészetét, íróit-festőit, lángelméit sírja vissza: megértjük. A visszahozhatatlan után kapkodó észjárását követni tudjuk még akkor is, ha temperamentumát, világlátását nem osztjuk: jóhiszemű, hiszen olyasmit szeretne visszahozni, ami neki értékes, becses, és szerinte felülmúlja értékeit a kornak, amelyben benne él.
de napjainkban a nosztalgiázásnak olyan kóros megnyilvánulását is tapasztalhatjuk, amelynek "észjárását" követni nem tudjuk; látleletet veszünk róla, sorba rakjuk tüneteit, és gennyes-büdös váladékolása alapján már adódik a neve is: nostalgitis purulens.

ELSŐ TÜNET. "Feltekintések"

a beteg mind gyakrabban tekint fel az égre
ha nő, akkor boldogoskodó, "földöntúli" kifejezéssel, mintha áldott állapotban lenne és - ha nem is szűzen, de legalábbis a szentlélektől foganna Valaki Egészen Kivételes Személyiséget, aki nekünk Elküldetett (Andropov? Szuszlov? Avagy Brezsnyev Maga?)
ha férfi, akkor mintha magas fehér gipszszoborra vetné fel tekintetét, egyre feljebb: annál magasabbra, minél inkább Lenin - ("LÉNYIN") -, s ezalatt tenyérbizsergésén érzi, micsoda vastag prémiumborítékot nyomtak a kezébe. Boldogoskodó, "földöntúli" arcjáték-rángások közepette, tudat alatt már számolja is.

MÁSODIK TÜNET. "A Megszépítő Közelség"

a beteg így sóhajt fel: "Istenem, mintha csak tegnap lett volna!" A nosztalgiás ábrándok megrohanják: szédeleg, kóvályog, hozzátartozóit huzamosabb ideig nem ismeri meg; a hivatalos közeget is (ápolót, közrendőrt, adóellenőrt) csak emlékezetének nagy megerőltetésével: "nem ők: egyik sem az igazi" mondja alig hallhatóan (révetegség, gyöngyöző verejtékkaréj a homlokon).

HARMADIK TÜNET. Az "arany keret"

a betegnél hallucinatorikus jelenségek - belső "hangok", akoazmák formájában feltetszik a néhai Pártállam
a megvágyás, a mind erősebb vágyolgás következtében azonban a transzban látottak mintegy "bearanyozva" jelentkeznek; nem ritka a Nagy Egészet magábafoglaló teljes "Arany Keret". A tünet fokozott gennykiválasztással jár. Javallat: fektetés, nyugtatók, elfüggönyözött ágy- és szobasötétítés. Nem ritka a gügyögő félrebeszélés: "Itt vagy! Mégiscsak vagy! Én a tiéd, te az enyém!". Extrém esetekben: szájzár (képtelen kigügyögni a szót, de szűnös-szünhetetlen gondolja).

NEGYEDIK TÜNET. Az "Ikonosztáz".

jóllehet a Pártállamot - örök szerencséjére - nem a Francia Forradalom idején érte utol a bukás, mert akkor Vezéralakjainak feje a guillotine alól a fűrészporos kosárba hullott volna, a beteg kóros fantáziája ezeket a fejeket a fűrészporos kosárból egyenként kikapdossa, és magasra emelve felhelyezi Ikonosztázára
a Fejek bámulatos Színeváltozáson mennek át (mely betegünk képzeletére korlátozódik); és mihelyt tulajdon apoteózisuk Felmenetelében megragyognak, a páciens "becézni" kezdi őket:
- Ó, akinek Lángelméjére ráismerek: ez Ő! Csak Lantpengetőnek is mi óriás!
S hát még ha csak az lett volna! De a Barátja is volt a Vezérnek: már Pusztaszernél találkozott vele!
- Ó, a Barátja: a Második Legnagyobb! A Tanítvány! Akiről háramlott, másodjára, a Másodalapítóra, a hatalom és a dicsőség! Micsodás lesugárzás!
- Ó, ez az ő Börtönfényképe, Feltámadáskor! Pártigazolványa! Második Rövid Életrajza! Jelek és Csodák!
, - "Tiltás, tűrés, támogatás"! Aranyangyal volt, akárki mondta! Nem cenzúra volt az, hanem a Gyógyító Kés! Életmentés! Völgyzáró gát a szennyáradat ellen, Hegel pallértervei szerint (különben is: jóban volt a jezsuitákkal, és visszaadott nekik egy templomot).
,- Ó, aki nekünk, értelmiségi létére a Legnagyobb volt, a Nagyon-Nagy!
Micsoda mestercsellel intézte el a Prágai Zökkenőt. Ahogy annak a Tavasznak a vitorlájából kifogta a szelet - azt csak Ő tudta! Nagy idők, nagy emberek!
- Ki hallott akkor olyanról, hogy "munkanélküli" ... ?! Mindenki beutalt volt és minden beutaltnak kijárt a vajas kenyér! Az volt a hej világ vetett ágy! A tejjel-mézzel folyó! Az volt az aranykor! Arany keretben, a bearanyozott! ... A Második Eljövetel: mikor? mikor?

- Amikor még volt cenzúra, s hozzá volt körmönfonás, ahogyan kijátszani kell! Még volt eszmény, amit érdemes kiküzdeni a cenzúra ellenében! Érdemszerzés: a megérdemelt érdem jól-megszolgált s önmagába-visszatérő jutalma! Még voltak hivatalok s azoknak packázásai: de egyikben te, a másikban én - volt tenyerünk, kennivaló, s került belőle Trabant és ennivaló!

- Amikor még volt Napiparancs és Miheztartásvégett! Önkéntesség és annak Helyes Értelmezése: csak a bolond nem lépett egyszerre, csak a hülye nem volt fejlődőképes! A szép idők, amelynek megszépítő közelségéből Recsk volt a Legvidámabb, hiszen ahogy a barakknak vége volt, őr és őrizetes összeölelkezett, és punktum: ki-ki elvette a másik eladó lányát, a többi a családban maradt! Ha leinternáltak, együtt internáltak le, s nem volt egymás szemére hányni valónk!

ÖTÖDIK TÜNET. A "Hagymáz"

tályogos kiütések, gerincferdülés. A beteg oldalt facsarodva ellóg, és ahelyett hogy leküzdené, átadja magát a búskomorságnak. Örvös bagolynak, füsti fecskének képzeli magát: "elszáll"

nagylábujja körme-vastagodását faragja egy rosszul-fent bugylibicskával, és bosszúsan motyog: "akkor ez nem volt. Volt éle neki, vagy ha nem volt, volt mivel, hol, megfenni. Akkor ez nem így volt"

érintésre vadállati üvöltést hallat; percekig remeg (szorongásos neurózis), a táplálékot visszautasítja: tudni véli, hogy "gyógyíthatatlan".

A nosztalgiázásnak ez az a kóros megnyilvánulása, amiről azt mondottuk: a nostalgitis purulensben szenvedő észjárását érteni megértjük, de követni nem tudjuk.

Ápolójának mindenekfölött lelkére kötnénk - a világért se em1egesse előtte, hogy az "arany keretben" visszasírt, jajveszékelve visszakövetelt
Pártállam, lényege és jogi meghatározása szerint mi volt. Azt, hogy intézményes tömegbűntény, soha a beteg előtt ne mondja.

Olyan ez, mintha a katolicizmus valamelyik nagy szentjének, pl. Nagy Szent Teréznek mennyezetre-lebegés alatt azt mondanák, hogy Jézus Krisztust cunnilingus közben lefilmezték a samariai bordélyházban.

Határ Győző: Szentföld a Föld, Kortárs, 2000, 31-34. old.

]]>www.antidogma.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Flag gondolja (33) Mozi világ (440) Sport (729) Vetítő (37) Rejtőzködő magyarország (171) Tereb (138) Mozaik (42) Emberi kapcsolatok (36) Jobbegyenes (1644) Politika (1571) Alámerült atlantiszom (142) Kultúra (4) Tv fotel (65) Gasztronómia (539) Heti lámpás (219) Egészség (50) Gazdaság (633) Nagyvilág (1440) Autómánia (61) Belföld (5) Irodalmi kávéház (474) Szépségápolás (15) Mondom a magamét (4133) Életmód (1) Történelem (13)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>