Ma 2020 június 05. Fatime napja van. Holnap Norbert, Cintia napja lesz.
7d947a1907c4e571313bb675e7271c4a.jpg

Szankciók, euró: görög “all in”

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Athénnak április 9-én kell egy 450 millió eurós törlesztőrészletet az IMF felé kifizetnie. Talán nem véletlen, hogy Ciprasz miniszterelnök pont holnap, április 8-án utazik Moszkvába.

Ha nem lenne sokszor használt és elcsépelt fordulat, akkor azt is mondhatnánk, hogy Görögország, az EU és az Eurózóna is sorsdöntő hét elé néz. Vegyük sorra, hogy ez a Húsvét utáni, átlagos áprilisi hét miként befolyásolja 2015 európai biztonság- és gazdaságpolitikáját.

Brüsszel, Berlin és az “intézmények” névre átkeresztelt trojka politikája első körben az új görög kormány választási ígéreteinek meghiúsítására irányult. Mostanra már sokkal inkább egy modus vivendi kialakításának lehetünk tanúi. Athén szó szerint mindent bevet, hogy a január 25-én megválasztott kormány komolyabb politikai arcvesztés nélkül maradhasson hivatalban.

(Kép forrása: ]]>CNBC]]>)

A görög kérdés legfontosabb európai dimenziója az Eurózóna egysége. Mindenki tudja, hogy a két fő játékosnak, Athénnak és Berlinnek egyformán érdeke a görög euró: Athén így olcsó(bba)n tudja finanszírozni államadósságát és a mediterrán ország működését. Az exportfüggő németeknek pedig a gyenge déli országok (Francia-, Olasz-, Spanyol-, és Görögország) Eurózóna-tagsága miatt nem kell az euró felértékelődésétől tartaniuk. Figyelmeztetésnek ott áll ugyanis a Svájci Nemzeti Bank január 15-i döntése az európaritás feladásáról, ami után a svájci frank hirtelen 20 százalékkal erősödött, azaz a svájci termékek és szolgáltatások ára ennyivel emelkedett a külpiacokon. A déli Eurózóna-országok kilépése esetén a “német euró” – becslések szerint – első körben 30-40 százalékkal értékelődne fel.

A görög kormány verbális fenyegetési között talán pont ezért szerepel rendre az Eurózóna elhagyása és a drachma visszaállítása. A gyenge drachma bizonyára jót tenne a görög gazdaságnak, ám gondoljunk csak bele, hogy mennyi időbe telne a most 324 milliárd eurónyi államadósság visszafizetése? A Grexitnek nevezett tudatos görög Eurózóna-kilépés által jelentett pénzügyi fenyegetés élét csökkenti, hogy a március végi franciaországi helyhatósági választásokon az Eurózónából való kilépést szintén hangoztató Front National a vártnál gyengébben szerepelt, így a görög “fertőzésveszély” (és zsarolási potenciál) is kisebb lett.

A fentiek alapján tehát a görög Eurózóna-tagságot továbbra is inkább biztosra vehetjük. Itt érünk el a következő szinthez, az adósságkezeléshez. A görög állam fizetőképességét biztosítani hivatott, eredetileg február végére tervezett 7,2 milliárd eurós hitel átutalását a trojka április végére tolta ki, abban bízva, hogy az új athéni kormány nem lesz képes az addig lejáró törlesztőrészletek kifizetésére, megbukik, és helyére egy “együttműködőbb” koalíció lép.

A görögök valóban nagy slamasztikában vannak: Áprilisban az IMF 450 millió eurója mellett még további 2,4 milliárd euró, rövid lejáratú hitelt kellene törleszteniük. Júniusig pedig további 7 millárd euró hitel visszafizetése esedékes.

Cipraszék eddig hol a nyugdíjpénztárakkal, hol az Európai Központi Bank (EKB) likviditási vészkölcsönei által életben tartott görög bankokkal vásároltatták fel az általuk kibocsátott, bóvli kategóriás állampapírokat, így Athénnak eddig nem kellett az államcsőddel egyenértékű fizetési halasztást kérnie. Az április 9-én esedékes 450 millió eurónál is hasonlót várhatunk. Az EKB (és Berlin) inkább szemet huny a görög bankok egyébként tiltott gyakorlata fölött, csak az Eurózóna maradjon egyben.

Ez a pilótajáték egy idő után tarthatatlanná válik, így a végkifejlet minden bizonnyal egy adósságátrendezés lesz. Ennek költségét 80 százalékban az Eurózóna adófizetőinek kell(ene) viselniük, ám Athén sem szabadulna ki az adósságcsapdából, görögök további nemzedékei is törlesztheik a kölcsönöket. A neomarxista görög “kísérlet” ezzel elbukna, vonzereje csökkenne.

Az adósságátrendezéshez azonban egy olyan momentum kell, amely minden érintett fél számára arcvesztés nélkül lehetővé teszi a megállapodás aláírását. Ez most még nem érkezett el. A hitelezők nyugodtak lehetnek, most nem ők vannak lépéskényszerben, Cipraszék politikájukkat viszont pont ezt szeretnék kikényszeríteni.

Itt érünk el a görög helyzet harmadik, politikai dimenziójához. Athén kettős nyomás alatt van: A görög szavazók felé bizonyítani kell, hogy teljesítik a “megszorítások végét” ígérő választási programot. A trojka felé pedig azt kell bizonyítani, hogy folytatják a strukturális reformokra épülő neoliberális gazdaságpolitikát.

Cipraszék tudják, hogy az idő hosszú távon nekik dolgozik, a görög adósság ugyanis túl nagy ahhoz, hogy bedőljön (“too big, to fail”). A Grexit, vagy a “véletlen” államcsőd, a Grexident ugyanis a német adófizetők 61 milliárd euróját is maga alá temetné. Amennyiben Athén a tavasszal lejáró hiteleit “önerőből” tudja törleszteni és a reformok iránti, az utóbbi időben “komolyodó” elszántságát hitelesen bizonyítja, akkor marad az EKB lélegeztetőgépe és előbb-utóbb várható az adósságátütemezés.

Athén problémája, hogy addig valahogy ki kell húzniuk, valahonnan finanszírozniuk kell a folyamatosan lejáró hitelek törlesztését.

Ennek érdekében Athén, a “bizánci diplomácia” minden fortélyát felvonultató, pókerjátszmája elérkezett az “all in”-hez: Ciprasz miniszterelnök moszkvai látogatása azt a nyugati sajtóból visszaköszönő várakozást lovagolja meg, hogy a trojka által sarokba szorított Athén meg fogja vétózni az EU Oroszország elleni gazdasági szankcióinak meghosszabbítását. Azt már mi tesszük hozzá, hogy ennek Rómától Bécsig, Pozsonytól Madridig nagyon sokan örülnének, a német mezőgazdasági, energetikai és gépjárműgyártó konszernek vezetőiről nem is beszélve.

Az adósságátütemezésig a görögök várhatóan lebegtetni fogják a szankciókkal kapcsolatos álláspontjukat, így az EU-n belüli szankciópárti kisebbségnek egyre nehezebb lesz a 2015 decemberig tartó meghosszabbítást keresztülvinni.

Ez talán Putyinnak is megér egy csendben nyújtott, közepes méretű euróhitelt. Pláne, ha “cserében” orosz cégek is részt vehetnek az újrainduló görög privatizációban, vagy ha Athén a brüsszeli és washingtoni fenntartások ellenére is átengedi területén az Ausztria és Magyarország felé tartó, Törökországból érkező orosz gázvezetéket.

Kiszelly Zoltán - politológus

]]>www.hirado.hu]]> - Mozgástér-Blog

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>]]>
]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozaik (83) Titkok és talányok (12) Emberi kapcsolatok (36) Tv fotel (65) Szépségápolás (15) Egészség (50) Életmód (1) Rejtőzködő magyarország (171) Jobbegyenes (1771) Sport (729) Történelem (14) Gasztronómia (539) Mondom a magamét (4569) Gazdaság (651) Belföld (5) Nagyvilág (1450) Alámerült atlantiszom (142) Flag gondolja (33) Politika (1571) Tereb (140) Irodalmi kávéház (486) Autómánia (61) Mozi világ (440) Heti lámpás (240) Kultúra (6) Vetítő (37)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>