A magyar demokrácia történek rendszerváltoztatás utáni példátlan obstrukciós kísérlete vallott látványos csődöt szerdán a parlamentben. Az ellenzék mindenáron meg akarta akadályozni az általuk méltatlanul rabszolgatörvénynek gúnyolt munka törvénykönyve módosítását. Ehhez a fizikai kényszerítés eszközétől sem riadtak vissza, elállva a pulpitusra vezetők utakat akadályozták meg, hogy Kövér László házelnök, illetve az ülést levezető elnök Latorcai János elfoglalhassa a helyét. Pedig havi egy-két milliós fizetésüket nem sípolásért kapják.  

Ám a többet ésszel, mint erővel magyar bölcsesség ezúttal is meghozta a megoldást, így az ülést némi csúszással meg lehetett tartani, s a tervezett jogszabályokat kivétel nélkül megalkothatta az Országgyűlés. Miközben Latorczai János az parlamenti patkóban elfoglalt helyére sebtében telepített mikrofonon keresztül példás módon levezette a jogalkotó munkát, addig az ellenzék tovább folytatta a rendzavarást a teremben. Sípolt, szirénázott, telefonjukkal videófelvételek tömkelegét készítve járkáltak föl-alá, hogy lehetőség szerint minél nagyobb felfordulást idézzen elő. Az ülésvezetés biztonságának szavatolása érdekében Orbán Viktor miniszterelnök testével védte – Gulyás Gergellyel és Rogán Antallal egyetemben – a demokráciát, személy szerint Latorcai Jánost, hogy ne legyen kitéve az előtte rendszeresen megjelenő párbeszédes Tordai Bence, a DK-s Gréczi Zsolt tolakodó atrocitási kísérleteinek. Még a jobb sorsra érdemes, szerencsétlen Mellár Tamás is ott izgett-mozgott az útonállók között, s meglepő módon őt sem zavarta egy cseppet sem, hogy közgazdászprofesszor létére ilyen alpári cselekedetre ragadtatja magát. Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók, szoktuk mondani hasonló esetekre. Hiszen az már természetes, hogy Bangóné eltorzult fejjel ott ordibál, fújja a sípot közösen a tacepaókat lobogtató Kunhalmival, hogy Vadai újabb ötletekkel próbálja életben tartani a balhét, de hogy egy tisztességben megőszült egyetemi ember, hogy kerül a saját jogon még a parlamentbe is bejutni képtelen párbeszédesek vagy liberálisok bandájába, azt nehéz elképzelni.

Az internet szomorú közvetítését nézve a taxisblokád jutott eszembe, amely az 1990-es májusi választásokat követően, az 1956-os ünnepségek után két nappal rontott rá a nemzetre, a szadeszes politikusok bátorításával. A szabaddemokrata kútmérgezés romboló hatása máig kitart az ellenzék soraiban, ellenkezőleg nem vetemedtek volna ekkora disznóságra, mint amit ma a parlamentben műveltek. Különösen azért, mert az obstrukció kísérletet motiváló munka törvénykönyv módosítás alapvetően hamis indíték, hiszen az új a munkaidő-beosztás önkéntes megváltoztatásáról szóló törvény a munkások érdekeit szolgálja. A ellenzék ezek után egyáltalán nem tisztelt tagjai ezt az előadást tehát nem érdekvédelmi célból rendezték. Erre azért volt szükség, hogy megpróbálják valamivel magukra irányítani a választók figyelmét. Hiteles, valódi mondanivalóval ugyanis ezt képtelenek elérni. Csaltak tehát most is. S hogy mennyire nincsenek mögöttük a munkások, a támogató tömegek, azt közvéleménykutatásokon kívül nemcsak a szombati kiadós kudarccal végződött tüntetés mutatja, hanem azon kevesek Kossuth téri megjelenése is, akik a képviselők többszöri rimánkodására végül kilátogattak parlament elé.  

A szerdai provokáció jól mutatja, hogy erőszakos mutatványukat a Fidesz ésszel könnyedén leszerelte, s a parlament így elvégezhette mindazt a munkát, amit eltervezett. Kövér László nem rejtette véka alá, az ügyet ki fogják vizsgálni. A pulpitusra való feljutás eltorlaszolása pedig olyan következményeket vonhat maga után, amely az ellenzéki képviselők „személyes életére is hatással lesz”.

Tisza István mártírminiszterelnököt idézem: „Azért hozták létre a magyar parlamentarizmust, hogy az ilyen szégyenteljes jelenetek megtörténhessenek? Kossuth Lajos és Deák Ferenc technikai obstrukcióval érték el a nagy vívmányokat?”

Műbalhék szervezése helyett ezeken kellene inkább az ellenzéknek elgondolkodnia.

Horváth K. József - ]]>https://leander.blogstar.hu]]>