A Szépség és a szörnyeteg cím angolul is alliterál (Beauty and the Beast), ami ráerősít a romantikus sztereotípiára: a szerelem útjai kifürkészhetetlenek, az ellentétek vonzzák egymást, a küllembéli szintkülönbségek pedig elhanyagolhatók, ha a lelki rokonság amúgy fennáll. A XVIII. századi írónő, Jeanne-Marie Leprince de Beamont tündérmeséje szinte törvényszerűen vette be a Disney-birodalom sáncait: az 1990-es évek elején ez lett a stúdió harmincadik rajzfilmje. Aligha volt elkerülhető az élőszereplős változat is, amely körül máris több kontinensen forrnak a nem éppen mesebeli indulatok.

Azt gondolhattuk, az újrafeldolgozás fő vonzereje az lesz, hogy Belle-t, a Szépséget Emma Watson, a Harry Potter-széria szemünk előtt felcseperedett Hermionéja alakítja. Ám néhány héttel a premier előtt, remek időzítéssel interjút adott a filmmusical rendezője, Bill Condon az Attitude című brit melegmagazinnak, és felfedte, hogy a Le Fou (őrült, bolond) nevű figura, a gonosz Gaston lovag fegyverhordozója gyengéd érzelmeket táplál gazdája iránt. Végül egy homoszexuá­lis csók is elcsattan a két férfi szereplő között, és a rendező büszkén konstatálja, hogy „ez lesz az első kizárólagosan meleg jelenet” a Disney-filmek történetében. Úgy véli, a meleg karaktert az amerikai színész olyan érzékenységgel alakítja, hogy „már ez önmagában megérte, és a karakter szerepeltetése mérföldkövet fog jelenteni a melegek láthatóságát illetően”.

Egy mesefilm mint láthatósági mellény: nos, ez merőben újszerű megközelítés. A meleg szerelem ilyesfajta filmes ábrázolása azért is pikáns, mert Walter Elias Disney, a vállalat­alapító a múlt század első kétharmadát átívelő életében legkevésbé sem számított emberi jogi harcosnak. A politikai ítéleteiben definíció szerint csalhatatlan Meryl Streep például egy díjátadón a legendás Walt Disney-t (aki a Hófehérkéért Oscar-díjat kapott) egyenesen szexistának és antiszemitának nevezte. Az Oscar ellenére sem tudták megbocsátani neki, hogy például Az akarat diadalát rendező Leni Riefenstahlt körbevezette a műtermében. Néhány éve az osztrák állami tévétársaság bocsánatkérésre kényszerült az 1933-as Három kismalac című rajzfilm sugárzásáért: a gonosz farkas figurájának volt egy olyan korábbi változata is, ahol a kismalacokhoz bekéredzkedő ordast zsidó házalóként ábrázolták az alkotók, a korabeli antiszemita karakterjegyeket felhasználva.

Nos, ez a Disney-cég csinál most szexuális forradalmat a vásznon, fél évszázaddal a stúdióalapító halála után. A jogkiterjesztő mozgalmak már évek óta ostromolták a vállalatot, hogy miért nincs a mesékben meleg karakter; és most a filmesek beadták a derekukat. Hasonló ez az Oscar-jelölésekre gyakorolt nyomáshoz: tavaly egy afroamerikai jelölt sem volt, idén a kvótaközpontú tiltakozások számára már egy sereg (igaz, díjazott egy sem). Már az is szörnyű, hogy a szakmai szempontokat külső érdekek írhatják felül, a meseként eladott meleg fegyverhordozó azonban nemcsak az eredeti történettel megy élesen szembe, hanem a közmegegyezéssel is, hogy gyermekeinket megkíméljük a politikai propagandától.

A magyar forgalmazó 12-es, az orosz 16-os korhatár­karikát látott indokoltnak a meleg csók ábrázolása miatt. Borítékolható, hogy az ügynek itt nem lesz vége, hiszen a gendersemleges jogvédők szerint nyilván a heteró csókjelenetek esetében is ezeket a megszorításokat kellene alkalmazni. Ráadásul szülői felügyelet mellett a korhatárkarikának sincs tiltó ereje: magyarázza csak el apa meg anya a csemetének, mit is művelnek ott azok a bácsik. És máris benne vagyunk a közepében: a nézőt bevonták egy olyan harcba, amilyenre nem akart jegyet váltani, és amire talán kellő előismeret híján nem is számított. A jelenség pedig nem elszigetelt: immár rajzos Disney-produkciókban is látható homo­erotikus csókjelenet.

Walt Disney hazájában, egy alabamai moziban máris megtagadták a vetítését. „Ha egy film alatt nem ültethetem magam mellé Istent vagy Jézust a moziban, annak a filmnek semmi keresnivalója nálunk” – fogalmazott a Henagar városában található mozi üzemeltetője. Az alkotók állítólag az eredeti rajzfilm dalszövegírója, Howard Ashman előtt tisztelegnek Le Fou karakterével; az eredeti rajzfilm azonban minden további nélkül pereghetne a sokat látott alabamai filmvásznon.

Oroszországban viszont nem bibliai, hanem világi törvény tiltja 2013 óta a meleg propagandát a kiskorúak körében, ezért a film betiltását is fontolóra vették. A kultuszminiszter végül a bemutathatóság mellett döntött, de a filmre csakis tizenhat éven felüliek válthatnak majd jegyet. Vagyis a szülői kíséret nem kibúvó. Az anaheimi Disneyland Parkban Red Rose Taverne néven tematikus étterem nyílt (a nem hervadó vörös rózsa a szóban forgó mese egyik kulcsmotívuma), ahol Szörnyburger is kapható négyezer forintért (szegény Pinokkiót cserélték le). Az étterem előtt hosszú sorok kígyóznak, és a piros rózsát rejtő műanyag poharak máris hiánycikkek.

S hogy a jól menő márkába csempészett meleg karakter vajon megéri-e üzletileg? Nem kizárt. Nemcsak a jövő évi Oscar-díjátadón lesz érdemes odafigyelni, hanem a mozipénztáraknál is. Igaz, az anyagi sikerben bajos volna szétszálazni, hogy mennyit vitt vagy hozott ez a forradalmi ideológiai árukapcsolás, amely a melegeket láthatóvá teszi. Ami ma még furcsa, holnap talán már megszokott lesz: óvodáscsoportokat visznek a Pride-felvonulás megtekintésére, és az óvodapedagógusok feladata lesz a láthatóság értelmezése, mit is csinálnak ott, a kamionokon azok a nénik és bácsik…

Csontos János -]]> www.magyaridok.hu]]>