Először kikerekedett a szeme, majd mintha a száj maga lenne egy fekete lyuk középpontja, a fej elkezdett összehúzódni, eltorzulni. Ezután pedig szinte törvényszerűen felhangzott az első, olyan igazi, epés, szívből jövő, durva szitokszavakkal teletűzdelt káromkodás. Tűzoltásként - bár hatástalannak bizonyult a mindent lehengerlő ízroham ellen - az illető esetleg kitáthatta a száját, mintha parázs érte volna a nyelvét, vagy a róla kialakult képet megőrizendő elfordulhatott a társaitól, hogy azok ne láthassák a szeméből patakzó könnyáradatot.
Olyan intenzív volt a hatás, amit a delikvens még a fülében is érzett. Azt a sokkot még azzal sem lehet összehasonlítani, amikor valaki telibe harap egy citromot - egész egyszerűen párját ritkította! Nem tartott sokáig, azt azért el kell ismernem; úgy tíz-tizenöt másodperc után drasztikusan, érezhetően csökkenni kezdett a hatás, és ezt követően rövid időn belül csupán egy átlagos, hétköznapi rágóvá vált a Center Shock. Viszont aki kibírta ezt a néhány másodpercet úgy, hogy arcizma sem rándult, az utána joggal élvezhette a többiek egyöntetű nagyrabecsülését és elismerését.
Ma aztán arra lettem figyelmes a közeli élelmiszerboltban, hogy megjelent egy új, eddig ismeretlen fajta rágó a polcon, ami már a csomagolásán figyelmeztet arra, hogy valami savanyú tartalom rejtőzik a csomagolás alatt. Uccu neki, kapva kaptam az alkalmon, és bízva abban, hogy a hatás nem marad el, vettem egy adaggal, és amint hazaértem, ki is próbáltam.
De csalatkoznom kellett; ez a rágó nyomokban sem emlékeztetett arra, amilyen a jó, öreg CS volt. Savanyúnak savanyú, de ennyi erővel akár Tonic-ot is fogyaszthattam volna helyette. Arra azonban jó volt, hogy ismét feléledjen bennem a birtoklási vágy, és utánajárjak, hol tudnék beszerezni néhány raklapnyit a nagyszerű, klasszikus Center Shock-ból. Hiszen nincs is mókásabb látvány annál, aki életében először kóstol bele ebbe a különlegességbe. Ha valamiről érdemes profilképet készíteni, hát ez az a pillanat!
Sztakó Balázs
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
