A három londoni metrón és egy autóbuszon szinte egy időben elkövetett bombamerényletek puszta tényén túl az egyik legmegdöbbentőbb hír az volt, hogy az öngyilkos robbantók Nagy-Britanniában született és itt nevelkedett fiatalok voltak. A radikalizálódás ma már sokkal jobban ismert jelenség, amit jól jelez, hogy miközben ezrével érkeznek a szíriai menekültek Európába, és sokuk épp Nagy-Britanniában szeretne letelepedni, brit fiatalok – férfiak, nők, sőt sokszor egész családok – hagyják hátra a demokrácia és a jóléti állam nyújtotta biztonságot, és utaznak Szíriába, hogy csatlakozzanak a dzsihádistákhoz.

Sajtóértesülések szerint az egyik tunéziai támadót is egy olyan szervezet radikalizálhatta, amelynek vezetője a 90-es években Londonban élt. Az Algériából, Afganisztánból és Boszniából érkező bevándorlók között olyan sok radikális prédikátor és dzsihádista veterán került a szigetországba, hogy annak idején a francia titkos ügynökök sokszor „Londonisztánként” hivatkoztak a brit fővárosra. Egyes források szerint a januári párizsi merényletek elkövetői is egy olyan szélsőséges próféta  „tanítványai” közé tartoztak, aki a 90-es években Angliában élt.

Biztonsági szakértők azt mondják, hogy a brit hatóságok egészen a 2001 szeptember 11-i amerikai támadásokig nem figyeltek fel a szélsőséges iszlám csoportok jelentette veszélyre, mert addig a terrorelhárítás figyelmének középpontjában az ír republikánusok akciói álltak. (Jól emlékszem, hogy amikor gimnazistaként először jártam Londonban, a hetvenes évek Magyarországáról érkezve milyen megdöbbentőek voltak a földalattin lépten-nyomon szemembe ötlő figyelmeztetések: ha elhagyott csomagot lát, ne nyúljon hozzá!)

Egyébként talán nem véletlen, hogy bár az észak-írországi rendezés alapját jelentő Nagypénteki Egyezményt már 1998-ban aláírták, épp 2001 után indulhatott el a militáns szervezetek leszerelése. Az amerikai támadások a terrorcselekmények egy olyan új generációját jelentették, amellyel már egyik szemben álló fél sem  sem tudott azonosulni.

Az észak-ír konfliktus okozta évtizedes sérelmek persze nem múltak el nyomtalanul, de a korábbi fegyveres harc  politikai vitává szelídült. Egy a londoni földalattin elhagyott csomag azonban, ha más okból is, de ugyanolyan, ha nem még nagyobb riadalmat kelt, mint 30-40 évvel ezelőtt.

A kormány pedig jóval nehezebb helyzetben van. Mert míg az észak-ír konfliktus földrajzilag és a szereplők tekintetében is jól behatárolható volt, mára a terrorizmus is globalizálódott, és az internet révén olyan hatékony és nehezen ellenőrizhető kommunikációs hálózattal rendelkezik, amiről annak idején az IRA nem is álmodhatott. Továbbá azzal, hogy az elkövetők elsősorban nem egy politikai mozgalomhoz, hanem az iszlámhoz kötik magukat, a toleranciájára oly büszke szigetországban még kényesebb kérdéssé válik a terrorizmus elleni harc.

És akkor még nem is beszéltünk a személyiségi jogok maximális tiszteletben tartásának szent ügyéről. A briteknek a mai napig nincs személyi igazolványuk, de még az autósoknak sem kell maguknál tartaniuk a jogosítványt. Az internetes kommunikáció fokozottabb ellenőrzésére irányuló kormányzati kezdeményezések óriási ellenállásba ütköznek, a BBC pedig – 120 parlamenti képviselő petíciója ellenére – kiáll amellett, hogy az Iszlám Állammal szemben is pártatlannak kell lennie.

A képviselők azt kifogásolták, hogy az „Iszlám Állam” elnevezés használata egyrészt az iszlámhoz való hivatalos kötődést, másrészt az államiság hamis benyomását kelti, és azt javasolták, hogy a BBC is az IS ellen harcolók által használt arab „Daesh” elnevezést használja, amit azonban az IS pejoratívnak tekint. Lord Hall, a BBC vezérigazgatója a képviselőknek írt válaszlevelében azt írja, hogy ez a névhasználat azt sugallná, hogy a BBC az IS ellenfeleit támogatja, és ezért nem megengedhető. Ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy megfelelő jelzők használatával igyekeznek majd jelezni, hogy az IS esetében nem nemzetközileg elismert államról van szó.

Mindez jól tükrözi, milyen dilemmával állnak szemben a nyugati demokráciák: ha az általuk képviselt, az angolszász nyelvhasználatban a liberálisnak nevezett demokráciák értékrendjének megdöntésére törekvőkkel szemben nem alkalmazzák ugyanezt az értékrendet, a képmutatás vádja éri őket.

Ha viszont következetesen alkalmazzák ezt az értékrendet, amelyre aztán ellenfeleik fittyet hánynak, az értékrenddel együtt búcsút mondhatnak számos más civilizációs vívmányuknak is, sőt, a puszta létük is veszélybe kerülhet.

Heckenast László - Újságíró, London

]]>www.hirado.hu]]> - Messzelátó-Blog

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>]]>
]]>