Habemus Papam

Néha elgondolkozom, van-e igazán pápám.

Először is szeretném a blaszfémia (egyszerűen: istenkáromlás) bármiféle vádját elkerülni. Hívő és hitét gyakorló római katolikus vagyok. Azaz, járok templomba hetente, nem csak mondom.
Első kérdés: ha én imádom az én Atyámat, lehetek-e kritikus az Ő földi helytartójával szemben? (a katolikus dogma szerint: nem)
Második kérdés: ha hitem szerint az én imádott Atyám földi helytartója a kereszténység és az egyház ellen cselekszik (úgy gondolom), felemelhetem-e szavam Krisztus nevében? (a katolikus dogma szerint: nem)
Harmadik kérdés: ha úgy gondolom, hogy hitem szerint az én imádott Atyámat és az Ő egyházát meg kell védeni az Ő földi helytartójától, mit tegyek? Kételkedhetek-e én, egyszerű római katolikus hívőként abban, hogy a bíborosok jól választottak? (a katolikus dogma szerint: nem)

Azóta gondolkodom ezeken a nem igazából teológiai kérdéseken, egyszerű katolikus hívőként, mióta Bergoglio argentin érseket pápává választották. Azaz kimondatott (Habemus Papam), hogy az én
Istenemnek van földi helytartója.

Kételkedhetek-e én, ha a pápám Rómában szíriai és afrikai bevándorlók lábát csókolgatja, miközben nem látogatott el soha Szíriába az ottani keresztényekhez kis reményt vinni?

Kételkedhetek-e én, ha a pápám áldást oszt azoknak, akik fel akarják robbantani, meg akarják gyilkolni, miközben morzsákat juttat a saját híveinek?

Kételkedhetek-e én, ha a pápám nem hallja meg a moldvai csángók hangját, hogy magyarul hallhassák Isten szavát? Kételkedhetek-e én, ha a pápám kinevezett katolikus püspöke a karácsonyi interjújában Luthert idézi,
és nem Aquinói Szent Tamást, Szent Ágostont, urambocsá’ Pázmány Pétert (amúgy, semmi bajom az
evangélikusokkal, sőt!)?

Kételkedhetek-e én, ha a pápám az új év napján elítélte azt a világot, amely az „anyai tekintet” –et feledve néz a jövőbe? (De most sem mondta, hogy keresztény!)

Nem! Nem kételkedhetek! Szívemben nincs kétely!

Habemus Papam.

Csókol benneteket: Eleméry T. Olivér