Ma 2019 december 05. Vilma napja van. Holnap Miklós napja lesz.
Ha a Jobbik plakátkampánya érdekel, akkor a takarítókat keresed, vagy nyakon leszel csapva!

Ha a Jobbik plakátkampánya érdekel, akkor a takarítókat keresed, vagy nyakon leszel csapva!

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve
Már mindenki többé-kevésbé kicsámcsogta magát a Jobbik G-kedvezményes szerződés keretében kiragasztott plakátjain.
A legmócsingosabb falatot azonban eddig ügyesen kerülgették a tányéron, köztük Vona pártlélekkel, pedig egyszer szembe kell nézni azzal is. Azaz, ha lenyugszanak a kedélyek, megússza-e a Jobbik a csicskapártosodásba fordult néppártosodást, vagy megbukik valaki és tényleg az lesz a vége, amit a mértékadó és felkészült elemzők (mi) jósoltunk, vagyis hogy két szék (szélsőjobb-jobbközép) között a földre ülnek.

Tény, ha oktatni kellene a politikai kommunikációs zavar elhárításának csődjét, a hogy ne csináld!-ot, akkor ez a sztori tankönyvbe illő esettanulmányként szolgálhatna.

Merthogy a mi is zajlik a Jobbikban tulajdonképpen, az még a brittudosók számára is nehezen megfejthető kérdés. Április óta a pártelnök, a szóvivők, a gazdasági igazgató és a pártigazgató mást és mást mond a kirakott plakátok számáról, azoknak ellenértékéről meg úgy általában Símacskával való frissen bimbózó szerelmükről. (Megjegyzem: egyedül Szabó Gábor pártigazgató számai stimmeltek egy esetben…)

Azután két hónap össze-vissza beszélés után valakinek végre sikerült igazat mondani, azaz egy közleményben pontosan leírták, hogy mennyi az annyi. Jellemzően új célcsoportuk miatt, hiszen a Népszava derített ki néhány eddig nem említett apróságot a tisztán üzleti alapú csicskulásukról. Kiderült, hogy nevetségesen alacsony, úgy 233 forint per napi áron kaptak egy-egy óriás plakátot Simicska Lajostól „a rendszerszintű korrupciót felszámolni kívánó” jobbikosok…

Azaz egy óriásplakát Vonáéknak a Simicska cégnél kevesebbe került, mint egy liter tej, de ne ezzel a hasonlattal kérjék ki Feketegyőriandris véleményét erről!

Felesleges is volna, mert Andrisnak úgysincs véleménye semmiről, ami bonyolultabb egy tőmondatnál. Térjünk vissza a Jobbik plakátjaihoz, mert mint az közismert: szerelemben és pártfinanszírozásban ugyan nincsenek szabályok, a hihető magyarázkodásnak viszont vannak.

Az újságíró kérdez a pártlélek és -elnöktől a sajtájon: „Valósak, illetve reálisak-e ön szerint a számok?”; illetve: „Ön szerint piaci árakon adta-e Simicska Lajos a hirdetési felületet a Jobbiknak?”; vagy: „Nem veti-e fel a tiltott pártfinanszírozás gyanúját az ügy?”; továbbá: „Miből fizette a Jobbik a plakátkampányát? Most akkor vettek-e fel rá hitelt, vagy nem?”; és végül: „Mit szól ahhoz, hogy Simicska Lajos cégénél megjelenő számok köszönő viszonyban sincsenek a Jobbik által hivatalosan közöltekkel?”

Szóval csupa-csupa „szemétkedő kérdés”, amihez persze a Jobbik szerint senkinek semmi köze sincs. És különben is: miért érdeklődik egyáltalán egy újságíró erről? Mit kíváncsiskodik? Hogy nem baszta még nyakon senki a szemtelen provokátorát! Na, majd jól megírjuk a pártalapítványunk által finanszírozott zsebsajtónkban, hogy ezek egytől egyik propagandisták…

Jön is a pártlélek-elnök kitűnően kidolgozott válasza: „A sajtótájékoztató a Fidesz korrupciójáról szól… erről az ügyről itt és most nem nyilatkozom és ne is kérdezzen senki! Majd a mellettem álló szóvivő úr válaszol.”

„De ugye csak tudja a szerződés részleteit, amit pártelnökként aláírt, s amely egyre inkább érdekli a szavazópolgárokat” – szemtelenkedik tovább az újságíró, mert annak a visszataszító fajtának egyik képviselője, amelyik szerint jobbikosnak is fel lehet tenni kérdéseket.

Erre Vona: „Már mondtam, a részletekre a sajtószóvivő úr válaszol.”

Jó, akkor jöjjön valamelyik sajtószóvivő – nyugszik bele ez az aljas módon kíváncsi újságíró.

A sajtószóvivő úr pedig válaszol: „A számokat hivatalosan egy közleményben közöltük a nyilvánossággal. A többi részlettel forduljanak a pártigazgató úrhoz!”

„De mégis, mi kíváncsiak lennénk a párt hivatalos válaszára.” – erősködik tovább ez a rongyember, akinek ugye semmi köze nincs ahhoz, hogy egy párt, amelyet leginkább az adófizetők tartanak el, hogy bűvészkedik.

„A részletek nyilvánosak, a többi üzleti titok, ami pedig még kérdésként felmerül az ügyben, arra a pártigazgató úr válaszol.”

És ő hol van? Szabó Gábor nem veszi fel a telefonját… De ha mégis megtenné, valószínűleg a gazdasági igazgató úrhoz irányítaná, aki pedig valaki máshoz, végül az szemtelenül kíváncsi újságíró eljutna a Jobbik irodájának takarítójához, hogy végre választ kaphasson a kérdéseire, amiért egyébként is nyakonbaszás jár a jobbikosok szerint.

A legszebb az egészben, hogy ez a sztori nem fikció…

Ez a rideg valóság.

Ha valakit tehát érdekel a Jobbik pénzköltése, akkor jobban teszi, ha egyből a takarító személyzetet keresi meg. Talán nekik már megsúgták a Jobbik spin doktorai, hogy mit kell ilyenkor mondani. És legalább megússza a kérdező, kíváncsi újságíró a nyakonbaszást.

]]>www.tutiblog.com]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Heti lámpás (219) Irodalmi kávéház (474) Mondom a magamét (4133) Vetítő (37) Életmód (1) Tereb (138) Rejtőzködő magyarország (171) Tv fotel (65) Jobbegyenes (1644) Alámerült atlantiszom (142) Gazdaság (633) Belföld (5) Politika (1571) Gasztronómia (539) Nagyvilág (1440) Flag gondolja (33) Egészség (50) Sport (729) Mozaik (42) Mozi világ (440) Kultúra (4) Emberi kapcsolatok (36) Autómánia (61) Történelem (13) Szépségápolás (15)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>