– vágja oda egy idős úr a boltban a mellette állónak. – Gyurcsány nem vett részt a trianoni emlékülésen a parlamentben! A 100 éves évfordulón. Én balos voltam mindig, szoci, de ez az ember engem már kifejezetten dühít. Szarok rá, hogy ő akar lenni az ellenzék főnöke. Akkor inkább el sem megyek szavazni. Válasz nincs, csak vállvonogatás és hosszú hallgatás. Ami, ugye, beleegyezés.

Persze Gyurcsány minden mértéket túllépő bárdolatlansága skandalum a józanul gondolkodó magyarnak is. Például a szoci képviselők is ott voltak az emlékülésen, mert nekik is fontos a gyász kerek évfordulós üzenete. Megkerülhetetlen területünk kétharmadától megfosztott országunk tragédiájára emlékezni, s azokra a honfitársainkra, akik egy pillanat alatt egy másik, idegen ország területén találták magukat anélkül, hogy bármit is tettek volna érte.

Most is előbbre való neki Orbán Viktor gyűlölete, mint a nemzet testén ütött seb máig tartó fájdalmának közös megélése, az ország rá is szavazó választóinak képviselete.

Gyurcsány jól tudja, hogy

Tisztában van azzal is, hogy legtöbb szomszédunkkal e téren is egyetértésre jutottunk, s talán ezért is ápolunk kitűnő kapcsolatokat velük. Ez Orbán Viktor munkájának látványos eredménye, mondjuk ki: sikere. Talán ezért sem vesz részt Gyurcsány az ülésen, ezért szinte büszkélkedik vele, hogy ő tüntetőleg távol marad.

Attól sem riad vissza, hogy a kormányfővel való beteges szembenállását, Trianon szinte teljes nemzeti konszenzuson nyugvó megítélését áruló magatartásával semmibe vegye. Távollétével is tagadja Trianon igazságát, mert szerinte a történelemben nincs igazság, csak az uralkodó többség jog által kikényszerített igazságáról beszélhetünk.

Számára a képviselet akarata, akiknek jóvoltából ő a parlamentben lehet, eltörpül a globalitás hatalmi akaratához képest. Megfigyelhető: kifejezetten a magyar baloldal sajátossága, hogy globalizmusnak hívott kommunista internacionalizmust a nemzeti érdek elé helyezi. Más országokban a baloldaliak először nacionalisták és csak utána internacionalisták.

Emlékeznek, amikor Medgyessy Péter 2002. december 1-jén, Románia nemzeti ünnepén, Erdély elcsatolásának évfordulóján a budapesti Kempinski Hotelben pezsgővel koccintott román kollégájával, Adrian Năstaséval, vagy amikor Gyurcsány Ferenc a 2004-es népszavazáson a kettős állampolgárság ellen kampányolt?

S egy így volt az elmúlt száz évben mindig. Kövér László mondta: „A magyar baloldal – immár több mint száz éve – újra és újra rátámad a saját nemzetére. Trianonban sem így szabták volna meg a határainkat 1918–1919-ben, ha a magyar baloldal nem árulja el a nemzetet.

Szili Katalin MSZP-ből való távozásával a nemzeti gondolat képviselete a baloldalon lezártnak tekinthető.”

Nem véletlenül emelte ki korábban szintén ő, hogy „a magyar ellenzék nem a magyar nemzet része, hanem a világelitnek a komprádor alakulata. Ilyen értelemben semmiben nem különböznek Rákosi Mátyástól vagy Gerő Ernőtől.”

A komprádor pedig ugye az, aki idegen érdekeket jó pénzért kiszolgál, akár úgy is, hogy ezzel árt a saját hazájának.

Azokét, akik Orbán Viktor bukását, de legalábbis hathatós meggyengülését szeretnék látni. Azokét, akik Donald Trump ellen öntik az erőszakot az USA nagyvárosainak utcáira, hogy ezzel is igyekezzenek megakadályozni az újraválasztását. A kommunista internacionalizmust ott demokratáknak hívják. Európában liberálisoknak, zöldeknek, szocialistáknak. A gyűlölet és a hatalomvágy szálait egytől egyig az az ember mozgatja, akit nagyon jól ismerünk, s akinek magyarországi marionettfigurája személyesen Gyurcsány Ferenc.

Ha azt akarjuk, hogy Trianon a magyarok határok feletti újraegyesítésének motorja legyen, márpedig ezt akarjuk, akkor az ő személyét kell zárójelbe tenni.