Ma 2021 január 25. Pál napja van. Holnap Vanda, Paula napja lesz.
5804d8a9f37455d70b440afd20e79e8a.jpg

Fricz Tamás: Német multikulti-imádat

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A német politikai vezetők egy része, de különösen a sajtó és a médiumok nagy része az utóbbi hetekben és napokban kifejezett ellenszenvvel, sőt indulatosan viszonyul a magyar kormányzathoz – természetesen a menekültügy kapcsán.

Teszik ezt teljesen igazságtalanul, ám a nagyhatalmak magabiztosságával. Sorra-rendre jelennek meg a magyar menekültek helyzetével, Orbán Viktor hozzáállásával, az állítólagos embertelen magyar bánásmóddal kapcsolatos cikkek és interjúk – sajtóban, médiában egyaránt, utóbbiak között különös tekintettel a „közszolgálati” ARD-re és ZDF-re, legyen az a reggeli Morgenmagazin vagy az esti beszélgetős műsorok valamelyike.

Különös gyöngyszem ebből a szempontból a legfrissebb, Süddeutsche Zeitungban megjelent cikk, amelyik odáig megy az Orbánnal szembeni indulatokban, hogy kijelenti, Orbán – mint egy szigetet a nemzetközi válságok óceánjában – próbálja saját szabályokkal, kerítésekkel elzárni az országot, hogy az egy nép, egy hit és egy gondolat legyen, és az is maradjon. Egy nép, egy hit és egy gondolat – értjük. A német olvasó rögtön a Harmadik Birodalom mottójára asszociál: Ein Volk, Ein Reich, Ein Führer (egy nép, egy birodalom, egy vezető)…Lehet ezt még fokozni?

A napokban Berlinben jártam, figyeltem a nyilatkozatokat, a nyilvánosságban uralkodó hangulatot. Roppant tanulságos a mi szemszögünk helyett a másik oldalról látni-hallani ugyanazokat az eseményeket, illetve azok megítélését, az egymásról alkotott véleményeket. Az egyik tanulság, ami nyilvánvalóvá vált számomra, az, hogy a németek a menekültügy aktuális eseményei, a német–magyar együttműködés – vagy inkább pengeváltások – kapcsán úgy viselkednek, mintha tévedhetetlenek lennének. Másképpen, kissé ércesebben fogalmazva: úgy viselkednek és úgy nyilatkoznak, mint egy nagyhatalom. És hát a nagyhatalmak nem mindig veszik kellőképpen figyelembe, hogy tényszerűen kinek – nekik vagy a partnerországnak, EU-tagországnak – van éppen igaza egy-egy konkrét esemény kapcsán.

Mert az aligha vitatható, hogy a szíriai menekültek befogadása kapcsán a német kormányzati nyilatkozatok – nagyon finoman szólva – ellentmondásosak voltak. Nem finoman szólva: következetlenek és meggondolatlanok. És ez igaz Merkel kancellár kijelentésére is, aki először kétségtelenül arról beszélt, hogy a Szíriából érkező menekülteket befogadják – így, minden árnyalás nélkül. Ennek hatására alakult ki a szír menekültek Germany-imádata a Keleti pályaudvarnál és máshol is, s hiába következtek utána mind a kancellár asszonytól, mind más német politikusoktól és hivatalnokoktól a finomítások, a palackból már kiengedték a szellemet. Ennek a következményeit látjuk nap mint nap azóta is.

Bármennyire igazunk is volt a tények, okok és következmények felvázolásában, egyszerűen nem lehetett igazunk. Berlinből szemlélve nem éreztem igazán az egyenrangú viszonyokra törekvés olthatatlan szellemiségét – és ez nyilvánvalóan tanulságokkal szolgál. No nem azzal, hogy ezentúl „merjünk kicsik lenni” (à la Kovács László és a szocialisták), hanem sokkal inkább azzal, hogy figyeljünk erre az összefüggésre a kapcsolatainkban akár a menekültügy, akár bármilyen más téma kapcsán, s legyünk némileg ravaszabbak, ne feltétlenül azonnal rontsunk be a házba: a céljainkat másképp is elérhetjük. Sokszor idéztem, de ezúttal is érdemes idézni e helyütt Jézust, aki az apostoloknak azt javasolta, hogy legyenek szelídek, mint a galambok, és ravaszak, mint a kígyók – mindezt annak érdekében, hogy egy nem éppen barátságos, nem éppen megértő és befogadó közegben mégiscsak eredményesek és hatékonyak legyenek.

Ám azt is láttam: ha a német–magyar politikai vezetők között a viszony kiegyensúlyozottá válik, ahhoz a médiumok is igen gyorsan alkalmazkodnak. Hosszú távú érdekeink azt diktálják, hogy – cseppet sem engedve céljainkból – a jézusi alapelveket igyekezzünk érvényre juttatni.

A másik nagy tanulság: a német közvélemény-formálók, közéleti szereplők azt sulykolják az emberek felé, hogy a német társadalom a második világháború után lényegében véve multikulturális társadalommá vált. Tudják és elismerik, hogy ez a karakterváltás döntő mértékben a náci múlt gyötrelmes leküzdésének a következménye, tudják azt is, hogy Angela Merkel néhány éve még arról beszélt, hogy a „multikulti” nem vált be, ám mégis most már azt hangoztatják, hogy Németország az elmúlt évtizedekben tíz- és százezer bevándorlót, menekültet fogadott be úgy Európából, mint más kontinensekről (elsődlegesen persze a törököket), s ez mára kialakított egyfajta mentalitást az országban, mégpedig a befogadó országok mentalitását. Úgy látják, hogy a német emberek többsége elfogadta ezt az új világot, alkalmazkodott hozzá, miközben hozzáteszik, hogy az új tagállamok – tehát a volt NDK – állampolgárai sokkal kevésbé befogadóak és toleránsak, lásd a neonáci és idegenellenes tüntetéseket, gyújtogatásokat.  Ezt a fősodratú média és sajtó azzal magyarázza, hogy akárcsak a többi volt kommunista ország (így hazánk is), a szovjet uralom időszakában a nacionalista gőg és elzárkózás idejét élte, s ezt a lélektani alapállást nehéz levetkőzni.

Másfelől persze azt is hangsúlyozzák, hogy Németország bizonyos szakmákban munkaerőhiánytól szenved, s adott esetben még akár ötszázezer képzett menekültet is képes felszívni a német gazdaság. Mindent egybevetve, számomra megdöbbentő volt az uralkodó véleményformálók és politikusok azon szívós törekvése, ahogyan megpróbálják meggyőzni saját társadalmukat arról, hogy Németország nyitott, befogadó és toleráns – egyszóval multikulti – ország. Hogy ez mennyire sikerül nekik, az egy más kérdés. Számunkra, Magyarország számára Németország valóban és minden szempontból kiemelt partner, elég csak a német autóiparra utalnom. Éppen ezért pontosan tisztában kell lennünk azzal, hogy a kiindulópontjaik – legalábbis az uralkodó, véleményformáló elit köré­ben – éppen az ellenkezői annak, mint amit mi gondolunk a menekültügyről, a bevándorlókérdésről, az újkori népvándorlás megindulásáról és annak lehetséges következményeiről. Ezzel számot kell vetnünk, és ilyen körülmények között, ezt tudva kell védeni nemzeti érdekeinket, s az európai együttműködés szükséges formáit kialakítanunk.

Fricz Tamás

A szerző politológus

]]>www.magyaridok.hu]]>

]]>

]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>]]>
]]>



HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Politika (1571) Alámerült atlantiszom (142) Jobbegyenes (1952) Mozi világ (440) Szépségápolás (15) Titkok és talányok (12) Sport (729) Vetítő (37) Történelem (14) Életmód (1) Gazdaság (656) Irodalmi kávéház (503) Tv fotel (65) Gasztronómia (539) Mondom a magamét (5057) Autómánia (61) Nagyvilág (1453) Egészség (50) Mozaik (83) Flag gondolja (33) Rejtőzködő magyarország (171) Heti lámpás (249) Kultúra (6) Belföld (5) Tereb (140) Emberi kapcsolatok (36)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>