Ma 2024 február 25. Géza napja van. Holnap Edina napja lesz.
8add743ea341889292eea1e78b25db92.jpg

Fricz Tamás: A baloldal válságának mélyebb oka

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A magyarországi baloldal, illetve balliberális oldal – mondjuk ki – jelenleg romokban hever, s még csak körvonalakban sem látszik, hogyan tudna kilábalni ebből a helyzetből.

Sok felszíni magyarázat is adható erre, de a mélyebb okokat az európai baloldal valóságértelmezési problémáiban találjuk meg.

Természetesen ha a magyar baloldal válságának okait keressük, akkor elsősorban a magyar belpolitikai viszonyokat vesszük alapul, s találunk is magyarázatokat.

Elsőként rögtön meg kell említenünk a Medgyessy-, Gyurcsány-, illetve a Bajnai-kormányok nyolc évét, s annak „végeredményét”, a gazdasági csőd szélére kerülést. Nyilvánvaló, hogy ha a baloldali-balliberális kormányzatok eredménytelenek, s ráadásul olyan mértékben eredménytelenek, mint a főleg 2004–2010 közötti időszakban, akkor annak egyenes következménye a választási vereség. A politikai váltógazdálkodás szellemében a választók ekkor leváltják a baloldali kormányt és jobboldali pártoknak adják át a hatalmat.

A szocialista és szabad demokrata kormányzás nem pusztán rossz gazdasági teljesítményével okozott csalódást, hanem politikai, erkölcsi szempontból is lenullázódott. Ennek a lenullázódásnak a legfontosabb oka eléggé egyértelműen Gyurcsány Ferenc személyéhez és kormányzásához kapcsolódik; az őszödi beszéd, a 2006 őszi rendőrattak gyakorlatilag sokkolta az országot, s már akkor, 2006-ban érződött, hogy eldőltek a 2010-es választások. Az ország eladósítása, a rossz gazdasági mutatók, a növekedésképtelenség önmagában sem kevés, ám mindez együtt járt a baloldal morális lezüllésével, amit a korrupciós ügyek sokasága még tovább tetőzött.

Ennél fogva tehát a baloldal 2004–2010 között nem pusztán a kormányzóképesség, a gazdasági eredményesség szempontjából, hanem politikai és erkölcsi szempontból is hiteltelenné vált a magyar választók szemében. S ez így együtt már elegendő magyarázatot ad arra, hogy a Fidesz nem pusztán győzött, hanem kétharmados fölénnyel győzött a választásokon 2010-ben.

Ám azt sem szabad elfelejteni – s ez magyar specifikum –, hogy a Magyar Szocialista Párt velejéig posztkommunista párt maradt, nem pusztán a személyi folytonosságot tekintve – persze ez is nagyon fontos –, hanem internacionalista elkötelezettségében, igaz, immáron nem a nagy Szovjetunió, hanem az Európai Unió, az Egyesült Államok, illetve a nagy nemzetközi szervezetek irányában. Márpedig, ennek következtében, állandóan az EU és a centrumállamok vezető köreire figyeltek, s mint régen, szolgalelkűen követték azok „iránymutatásait”, „javaslatait” a gazdasági és társadalmi gondok kezelésében. Ezért nem törődtek a határon túli magyarok sorsával sem, és így tovább. Vagyis: a baloldal még csak meg sem kísérelte, hogy a belföldi gondjainkra sajátos, a magyar helyzetnek megfelelő, ha kell, soha nem látott, senki által nem ajánlott, bátor megoldási recepteket alkalmazzanak. Vakon és ostobán hittek abban, amit az új internacionalista elvtársaik javasoltak nekik – s így látványosan elszakadtak a magyar valóság megértésétől.

Ugyanakkor felvethető a kérdés: vajon az a nemzetközi bal- és balliberális politikai tábor, amelyhez az MSZP (s persze az SZDSZ) kritikátlan, szolgalelkű módon csatlakozott, miért nem volt képes előállni hiteles és hatásos válságkezelési koncep­ciókkal, amelyekből akár a magyar szocialisták is profitálhattak volna? Másképpen fogalmazva: mi áll az európai baloldali és liberális tábor tehetetlensége mögött?

Nos, ennek a kérdésnek a megválaszolása adja meg a hazai baloldal gyengeségének mélyebb magyarázatát is, túl az aktuálpolitikai, felszíni okokon.

Abból kell kiindulnunk, hogy az utóbbi évtizedekben gyökeresen megváltozott a valóságot alakító folyamatok, motivációk, törésvonalak szerkezete; megérkezett egy másfajta korszak, amelyben a valóság értelmezése paradigmatikusan újfajta gondolkodásmódot igényel, s nagyon úgy néz ki, hogy az európai baloldali és liberális politikai közösség ehhez nem igazán tud alkalmazkodni.

A baloldali – ha tetszik, szocialista – gondolkodás a 19. és 20. század gyermeke, egy olyan világból ered, amelyben a legfőbb mozgatórugót a gazdaságilag értelmezhető társadalmi csoportok közötti konfliktusok jelentik. Ezek a társadalmi csoportok nemzetek felettiek – mint munkásosztály, polgárság, parasztság, értelmiség stb. –, de természetesen megjelennek az egyes országokon belül is. A baloldal ebben az összefüggésben az úgynevezett alul lévő – tulajdon és örökölt vagyon nélküliek, munkavállalók, általában a szegények és kiszolgáltatottak – pártján áll, őket támogatja akkor, ha kormányra kerül.

Az persze más kérdés, hogy erőteljes liberális behatásra e kiindulópontjukat is időnként szem elől tévesztik a politikai­lag korrekt beszédmód szervilis átvételével – erre a legékesebb példa az MSZP –, de európai szinten, főleg Nyugat- és Észak-Európában még vannak szociáldemokrata pártok, amelyek, úgymond, valamelyest „őrzik a lángot”.

Igen ám, de a világ közben megváltozott. A világot a 21. században immáron olyan globális folyamatok irányítják, amelyek nem férnek bele a hagyományos társadalmi csoportok közötti konfliktusok szerkezetébe, illetve felülírják azokat. Csak felsorolásszerűen: globális pénzügyi és gazdasági erők törekednek arra, hogy a nemzetállamok háttérbe szorításával – vagy inkább „lenyomásával” – globális irányítást hozzanak létre; megindult egy többmilliós menekültáradat Délről és Keletről Észak és a Nyugat felé, s ez már nem társadalmi csoportok, hanem népek és népcsoportok közötti szembefeszülés. Utóbbival összefüggésben valósággá vált a Samuel Huntington amerikai politikatudós által megjósolt civilizációk, kultúrák – és vallások – harca, visszahozva ezzel a több száz évvel ez előtti időket és konfliktusokat. S nem utolsó sorban a környezetszennyezés és a globális felmelegedés egyre nehezedő életfeltételeket teremt Délen, ami az alapvető erőforrások feletti, már-már az állatvilághoz közelítő élet-halál harcot fog létrehozni a glóbuszon.

Nem folytatom tovább: az alapkérdések immáron nem a hagyományos társadalmi-gazdasági csoportok között dőlnek el, hanem nemzetállamok és globális hatalmak, illetve népek, népcsoportok, kultúrák és vallások, mint régi-új törésvonalak átfogó küzdelmében.

Nos, ez új világszemléletet igényel. A politikailag korrekt beszédmód már semmire nem válasz. Egyszerre globális és lokális megközelítés kell, amelyben nagy súly helyeződik a nemzetállamokra, a nemzeti identitásra, az etnikai, vallási kérdésekre, a népek egymás közti viszonyaira, a vallásokra, a különbözőségek újbóli elismerésére azok elkenése helyett. Megítélésem szerint a baloldali és liberális tábor válságának legmélyebb oka éppen az, hogy a világ megváltozott értelmezésére – egyelőre legalábbis – képtelennek mutatkoznak, így a belpolitikában is eszköztelenné válnak. Miként a magyar szocialisták és balliberálisok.

Fricz Tamás

A szerző politológus

]]>www.napigazdasag.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>]]>
]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Vetítő (30) Nagyvilág (1309) Alámerült atlantiszom (142) Rejtőzködő magyarország (168) Tereb (146) Tv fotel (65) Gasztronómia (539) Emberi kapcsolatok (36) Jobbegyenes (2761) Gazdaság (698) Kultúra (6) Autómánia (61) Irodalmi kávéház (535) Szépségápolás (15) Heti lámpás (305) Mozaik (83) Politika (1582) Történelem (17) Flag gondolja (36) Titkok és talányok (12) Nézőpont (1) Sport (729) Belföld (10) Egészség (50) Életmód (1) Mozi világ (440) Mondom a magamét (7422)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>