Sajnos azt kell mondanunk, hogy Ligeti Miklós kijelentései jobbára köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, vagy éppen a józan ésszel. A jogi igazgató szerint például bár Magyarország az elsők között írta alá a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) külföldi vesztegetés elleni egyezményét, ez az elmúlt 15 évben mégsem segített a korrupció megfékezésében. Ez tényszerűen nem igaz, ugyanis Magyarország három éve, 2012-ben került át az egyezményt korlátozottan végrehajtó országok új kategóriájába, míg 2011-ben még a megállapodást gyengén vagy egyáltalán nem végrehajtó országok között szerepelt.

Nézzük, hogyan járatja le egy komoly nemzetközi szervezet hazai tekintélyét annak magyar részlege!

A Transparency International berlini központja az OECD külföldi befektetések korrupciója elleni egyezményének a végrehajtását vizsgálta idén is, immár tizenegyedik alkalommal. Az egyezmény azt hivatott megakadályozni, hogy az egyes országok vállalatai megvesztegetéssel jussanak külföldi megrendelésekhez vagy befektetési lehetőségekhez.

A berlini központban összeállított rangsor meglepően korrekt. Szerintük Magyarország korlátozottan hajtja végre a külföldi korrupciót tiltó egyezményt. Olyanokkal vagyunk egy csoportban, mint Franciaország, Svédország és Új-Zéland. Vagy a hollandok, akik tavaly még eggyel rosszabb osztályzatot kaptak, mint mi, és csak most sikerült felkapaszkodniuk a csoportunkba. És kik azok, akik gyengén, vagy egyáltalán nem hajtják végre az egyezményt, tehát alattunk vannak a rangsorban? Például Japán, Belgium, az agyonsztárolt Írország és Észtország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, vagy éppen Izrael és Bulgária. A listán Magyarország a legjobban teljesítő posztkommunista állam, és amint látható: számos fejlett nyugati országot is megelőzünk. Szégyenkezésre tehát egyáltalán nincs okunk. Bár természetesen ez nem jelenti azt, hogy mától nyugodtan hátradőlhetünk, tennivaló biztosan akad még bőven.

Ugyanakkor a TI elemzésének szövege meglehetősen kevés támpontot ad azzal kapcsolatban, hogy Magyarországnak konkrétan milyen erőfeszítéseket kellene tennie annak érdekében, hogy javítson a helyzetén. Jobbára ugyanis az ügyészséget, illetve a legfőbb ügyészt támadják, továbbá az úgynevezett közérdekű bejelentők fokozott védelmét sürgetik, valamint az úgynevezett civil szervezetek bevonását, és persze előkerül a liftszerelők álma: a fékek és ellensúlyok is. Ugyanakkor az nem derül ki a szövegből, hogy ezek a jobbára a belpolitikai csatározásokból ismert vádak miként hátráltatják az OECD külföldi megvesztegetést tiltó egyezményének jobb végrehajtását.

Mert ne feledjük, a jelentés témája nem a korrupció általában, illetve a balliberális ellenzék ezzel kapcsolatos untig ismert vádjai. Hanem egy konkrét OECD-megállapodás végrehajtása, amely a külföldi korrupció tilalmáról szól. A TI Magyarország jogi igazgatója ezzel kapcsolatban azt rótta fel a magyar hatóságoknak, hogy évek óta nem tudtak egyetlen komoly nemzetközi vesztegetési ügyet sem feltárni.

Nem is tudta az ember, hogy itt is vannak kvóták – mint a menekültügyben –, amelyeket teljesíteni kell. Más se hiányozna az országnak, mint olyan ügyek tömkelege, ahol a vád maga az ítélet, és a kirendelt ügyvéd súlyosbításért fellebbez! Ez a sugalmazás a magyar jogállam legsötétebb időszakait juttatja az ember eszébe. Az 1848–49-es szabadságharc megtorlásait, az 1945 utáni kommunista népbíróságok sztahanovista őrületét, vagy éppen az 1956-ot követő vérbírói gyakorlatot.

A felvetés elképesztő butaságára és a valóságtól való teljes elrugaszkodására más módon is rá lehet világítani. A magyar export jelentős részét külföldi hátterű cégek adják, amelyek értelemszerűen szoros kapcsolatban állnak anyacégeikkel. Rájuk egész egyszerűen értelmezhetetlen a TI Magyarország jogi igazgatójának felvetése. Abból ugyanis az következne: kezdjünk el nyomozni, hogy vajon a kecskeméti Mercedes–Benz-gyár vezetősége milyen meg nem engedett eszközöket használt akkor, amikor meggyőzte a Mercedes AG vezetőségét, hogy a hazánkban gyártott autókat a német központ átvegye? Vagy vonjuk kérdőre a hazai Suzukit, hogy mivel győzték meg a japán anyacéget arról, hogy a beszállítói lehetnek? Vagy mondjuk a győri Audi milyen furmányos trükkökkel nyerte el azt a lehetőséget, hogy motorokat szállíthat be a német Audi-cégnek? Pestiesen szólva: nem tudni, mit fogyasztanak a TI Magyarországnál, de ütős anyagot, az biztos.

A rövid és nem feltétlenül teljes kutatás egyetlen olyan esetet talált a közelmúltban, amikor a TI Magyarország a külföldi vesztegetést tiltó OECD-egyezmény betartására hívta fel a kormány figyelmét. A Hernádi-ügyet. 2013. október 1-jén a szervezet arra szólította fel a magyar ügyészséget, hogy sürgősen gondolja újra a Mol horvátországi ténykedését vizsgáló nyomozás megszüntetését. Csakhogy azóta fordulat állt be az ügyben: a horvát alkotmánybíróság új eljárásra kötelezte a horvát igazságszolgáltatást, mégpedig azzal az indokkal, hogy Mol–INA ügyben vesztegetés elfogadásával vádolt volt kormányfőnek, Ivo Sanadernek az eljárás során nem biztosították a védekezéshez szükséges alkotmányos jogokat.

Akárhogy is nézzük, ez azt jelenti, hogy a magyar ügyészség és a legfőbb ügyész helyesen járt el az ügyben. A TI Magyarország – Ligeti Miklós úrral egyetemben – pedig elképesztő bakot lőtt, óriási hibát követett el, lényegében a horvát hatóságok – mint nemrég kiderült – alkotmánysértő gyakorlatát vette védelmébe.

Ezek után némi szerénység elkelne a transzparencia bajnokainak háza táján.

]]>www.napigazdasag.hu]]> - Czirják Imre