- 0
Ha rászánnak pár percet erre az írásra, akkor a cikk végén ismét felteszem majd a kérdést, hogy önök szerint ünnepelni kell-e a történet főszereplőjét, vagy elítélni. Remélem, akkor már könnyebben el tudják dönteni.
Pár nappal ezelőtt (valószínűleg súlyos halálos betegségének szenvedéseit elkerülendő) öngyilkos lett Horvátország hőse, Zvonko Busic. A horvátok szinte állami pompával, hősöknek kijáró tiszteletadás kíséretében temették el.
Ő volt az az Amerikában élő horvát „szabadságharcos”, aki társaival együtt 1976-ban 80 utassal a fedélzetén eltérítette a Trans World Airlines New York-i járatát. Harmincórás hányattatás után a gép végül Párizsban kötött ki, az összes túsz épségben kiszabadult, mert a gépeltérítők összes követelését teljesítették. De!
A történet ennél sokkal izgalmasabb. Zvonko Busic ugyanis nem követelt semmi mást, csak azt, hogy Amerika legolvasottabb újságjai, például a The New York Times és a The Washington Post, közzétegyék azt az egész oldalas közleményt, melyben Busic és társai felhívják a világ figyelmét a jogfosztott horvát nép kilátástalan helyzetére. Tito Jugoszláviájának népeket elnyomó buldózere ellen akartak így tiltakozni, valójában senkinek sem fenyegetve az életét.
De sajnos rosszul sültek el a dolgok. Mielőtt megjelentek a közlemények, Busic azt mondta a rendőröknek, hogy öt bombát vittek fel a gépre, és egy ezekhez hasonlót elrejtett New Yorkban is, az ottani főpályaudvaron, a Grand Central épületében. A rendőrök és az újságok hittek neki, és megjelentek a közlemények. Zvonko Busic ezek után rögtön elárulta, hogy csak blöffölt. A fedélzetre felvitt bombák nem is bombák, csak annak néznek ki. Valójában sütőtepsikbe tekert villanyvezetékek vannak náluk. Viszont a főpályaudvaron igazi bomba van, hiszen azt esetleg tőle függetlenül is megtalálhatta volna a rendőrség, tehát oda igazit kellett elrejtenie, hogy elhiggyék: a gépre valódi bombákat vitt fel.
Amikor a követeléseit teljesítették a lapok, Busic precíz leírást adott arról, hogy hol is a bomba, és hogyan kell hatástalanítani. Az amerikai rendőrök azonnal meg is találták, elvitték Bronxba egy olyan helyre, ahol hatástalanítani szokták az ilyen szerkezeteket, de egy ottani szakértő mégis meghalt. Nem követte ugyanis Busic utasításait, majd ő megoldja, mondta, neki ne okoskodjanak mindenféle horvát jöttment szélhámosok, csinált már ilyet, de aztán mégis felrobbant.
Hiába nyilatkoztak később úgy a túszok, hogy Zvonko Busic a világ legudvariasabb gépeltérítője volt, aggódott mindenkiért, Amerika mégsem kegyelmezett. Rendőrgyilkosságért életfogytiglani börtönbüntetést kapott 1977-ben.
Szinte népmesei hősként tíz évvel később megszökött a pennsylvaniai börtönből (kitömött bábut hagyott maga után a cellában, mint egy ócska krimiben), de nemsokára elfogták. „Nagyon intelligens, kedves ember” – mondta róla a rendőr, aki elkapta.
Végül 31 évnyi börtönbüntetés letöltése után, 2008-ban szabadon engedték. Annak dacára, hogy az amerikai rendőrszakszervezet még akkor is tiltakozott a kegyelem ellen, hiszen úgymond „megölt egy rendőrt”.
Hős vagy gyilkos?
Kapcsolódó anyagok:
Frei Tamás - metropol.hu
