Mehetnek gyorsabban, bekanyarodhatnak ott, ahol az átlagemberek nem, és természetesen nem kell büntetést fizetniük. Irritáló, ugye?

A szocializmus egykori hasonló arcátlanságaira emlékezve nekünk, magyaroknak, könnyű megértenünk, hogy a kínai állami vezetők szabályok felettisége és dölyfössége mennyire bosszantó lehet arrafelé. Hát még ha hozzáteszem, hogy a korrupció Kínában olyan szintre jutott, hogy a csúszópénzen szerzett vagyonokat egyre többen gátlástalanul mutogatják is, mert úgy érzik, nincs mitől tartaniuk.

A katonai vezetők például Jaguarokkal, Mercedes limuzinokkal és limitált számban gyártott Cadillac különlegességekkel járnak, rajtuk a mindenre feljogosító rendszámtáblákkal. A barátok állami megrendeléseken keresztül vagyonokhoz jutnak, a vezetők pedig hirtelen kacsalábon forgó villákba költöznek, földbirtokosok lesznek, prosperáló és jelentős összegű osztalékot fizető magáncégek részvénytulajdonosaivá válnak (szerencsésen fektettek be – így szoktak védekezni). A hivatalos fizetésük alapján megmagyarázhatatlan gazdagságban fürdenek.

Tavaly óta azonban mintha változna valami. A speciális rendszámtáblákat például elkezdték visszavonni, a Kínai Kommunista Párt pedig belső korrupcióellenes vizsgálóegységeket állított fel. Nem a kínai államügyészség nyomoz, hanem áttekinthetetlen és a nyilvánosságot kizáró párteljárások folynak egyre nagyobb számban. A külvilág csak találgat: vajon a lassan két éve regnáló új pártfőtitkár, Hszi Csin-ping érzi úgy, hogy az egypártrendszer tekintélye vészesen sérül az egyre gátlástalanabb korrupciótól, vagy mindez csak ürügy? Valójában belső leszámolások zajlanak, a politikai ellenfelek félreállítása. Mert piacgazdaságban egypártrendszer nem létezik. Hivatalosan lehet persze egypárti hegemónia egy kapitalista országban, de akkor annak az egy pártnak a keretein belül alakulnak ki ellentétek, konkurencia és néha szó szerint véres harc a koncért.

Mert mindig akad valaki, akinek még nem elég. A világ egyelőre csak annyit lát, hogy a kínai felső vezetés egyre több tagja lesz hirtelen öngyilkos. Például kiugranak az ablakon, pont úgy, mint a kínai állami információs hivatal helyettes vezetője nemrégiben. 2013-ban 54 gyanús halálesetet jegyeztek fel, ebből 23 biztosan öngyilkosság volt, mert letagadhatatlan körülmények között történt. Pekingben például az irodaablakokon keresztül újabban elég sok kommunista pártfunkcionárius landol a járdán.

Az öngyilkossági hullámra sokféle magyarázat létezik, de a legvalószínűbb, hogy azok végeznek magukkal, akik megsejtik, hogy nemsokára eljárás indul ellenük. A belső pártnyomozások vége ugyanis többnyire halálbüntetés és teljes vagyonelkobzás. Az öngyilkosságba menekülő állami vezetők ellen azonban nincs mit tenni, az eljárás megakad, koronatanú híján lezárják az ügyet, és legalább a család megtarthatja a sokmilliós vagyont. Sírjunk vagy nevessünk?

Frei Tamás - metropol.hu