Ma 2020 október 27. Szabina napja van. Holnap Simon, Szimonetta napja lesz.
01b9cff69fd173da53e3dc8b8472915e.jpg

Bencsik Gábor: Út a kétharmadig

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Minthogy Európában, egyáltalán a többpárti demokráciákban felettébb ritka eset, hogy egy párt kétharmados többségre jusson a választásokon, és még ritkább, hogy ezt két egymást követő választáson megismételje, a Fidesz ilyen teljesítménye magyarázatra, még inkább értelmezésre szorul.

Értelmezési kísérletekben persze nincs hiány, ezek többsége azonban alapvetően téves.

A siker nem azért következett be, mert a Fidesz a saját előnyére módosította a választási törvényeket (noha azt tette), nem azért, mert uralja a médiát (nem uralja, a nyomtatott sajtóban kiegyenlített a helyzet, a rádióban enyhe jobboldali fölény van, a televízióknál – a nézettség alapján számolva – ellenzéki fölény, az internet nagy részét az ellenzék uralja), és még kevésbé azért, mert felszámolja/felszámolta a demokráciát (nem számolja fel, erre nincs is szüksége).

Másról, mélyebb, lényegibb jelenségről van tehát szó. A kétharmados választási eredmény a mélyben zajló folyamatoknak csupán leképeződése.

*

Az elmúlt két évszázadban az európai civilizáció számos kevéssé sikeres és két tragikusan eredményes próbálkozás mellett három működőképes társadalom-értelmezési rendszert hozott létre: a liberalizmust, a szocializmust és a konzervativizmust. Gyökereit tekintve a liberalizmus a vállalkozó-kereskedő középosztály céljait fogalmazta meg, a konzervativizmus a földbirtokos osztályét és a parasztságét, a szocializmus pedig a bérmunkásokét. Az újkor politikatörténete ennek a három eszmerendszernek, az általuk létrehozott eszmei-politikai erőpólusoknak a viszonyrendszereként értelmezhető. Európa erre van berendezkedve, az 1990-es rendszerváltást követően ezt vettük át mi magyarok is. Első szabadon választott országgyűlésünk szinte vegytisztán képezte le a klasszikus politikai háromszöget: konzervatív kormánykoalíció, liberálisok és szocialisták.

Messzire vezet annak elemzése, hogyan és miért, de tény, hogy 1990 és 1994 között a magyar liberális párt, parlamenti és azon kívüli eszközöket egyaránt bevetve megsemmisítő vereséget mért az alkalmilag összeállt, kellő intellektuális hátországot nélkülöző konzervatív koalícióra. Bár annak valamennyi pártja túlélte a vereséget (hogy ez nem szükségszerű, arra majd a liberálisok mutatnak példát), a konzervatív póluson 1994-re valójában hatalmi vákuum jött létre. A vár megmaradt, de a védői szétszéledtek.

Ebbe a majdnem üres erődbe, a hátrahagyott konzervatív őrség zömét saját soraiba integrálva vonult be az addig a liberális erőd falai alatt tanyázó Fidesz, és jól be is rendelkezett benne. (Hogy miként tudott ekkora fordulatot végrehajtani, annak elemzése megint csak messzire vezetne, de egy szempont mégis megemlíthető: a  Fidesz szinte teljes vezérkara vidéki fiúkból állt.)

1994-ben a baloldal győzött. És ekkor elkövetett egy hatalmas hibát: látva, hogy a liberálisok milyen elsöprő sikerrel semmisítették meg konzervatív ellenfelüket, saját baloldali erődjét kisebb csapatokra bízva hátrahagyta, és csapatai zömével eszmei-politikai értelemben átvonult a liberális erődbe, társbérlőnek. Ettől kezdve a társadalom nagy kérdéseire következetesen liberális válaszokat adott: privatizált, behívta a multikat és eltakarította az útból a szabad verseny akadályait.

*

A váltás egyébként érthető. Az első parlamenti ciklusban a baloldal „holdudvarát” tejes mértékben lefoglalta a puszta túlélésért folytatott küzdelem. A sikert követően azonban ez a nyomás megszűnt, elérkezett az önmagukkal való szembenézés ideje. A baloldal emberei belenéztek a tükörbe, és elrémültek attól, amit ott láttak: hiszen Sztálin, Brezsnyev és Kádár János nézett vissza rájuk. Természetes reakció volt, hogy másik, vállalható tükörképet kerestek maguknak, és azt a liberális tükörben vélték megtalálni.

Sokáig nem tűnt fel, hogy a baloldali pólus vára egyre üresebb. Sokáig fennmaradt az a látszat, hogy az továbbra is a szocialistáké, akik liberális szövetségesükkel az oldalukon, két vár birtokában egy ellen, a politikai kétharmadot is birtokolják. A Fideszben azonban többen megértették, hogy erről szó sincs. Különös, a közélet szereplőinek fel sem tűnő, lopakodó támadást indítottak a baloldali eszmék várának bevételéért. És eljött a pillanat, amikor a zászlót még nem tűzték ki, de már az ő embereik álltak minden őrposzton.

A baloldal azonban nem figyelt oda, mert egy másik várral volt elfoglalva. Tulajdonképpen minden résztvevő számára meglepő módon a liberális erőd védereje egyik napról a másikra összeomlott, a párt megsemmisült. A szocialisták nem tudták kihagyni a lehetőséget: teljes intellektuális haderejükkel bevonultak az elhagyott várba. Miközben azzal voltak elfoglalva, hogy berendezkedjenek az ölükbe hullott erődben, a Fidesz hátrahagyott saját várukból az utolsó baloldali védőket is kiverte.

Íme tehát, hogyan szerzett kétharmadot Horn Gyula: övé volt a három nagy eszmei erődből kettő, a szocialista és a liberális. És íme, hogyan szerzett kétharmadot Orbán Viktor: övé lett a baloldali és a konzervatív erőd. Ő került abba a helyzetbe, hogy a világ nagy kérdéseire – globalizáció, munkanélküliség, nemzet, család, vallás, eladósodás, erkölcs – egyszerre két nagy eszmerendszerre támaszkodva, konzervatív és baloldali válaszokat tud adni. A politikai baloldalnak pedig csupán a liberális válaszok maradnak. Meg a kisstílű kötözködés és szavakon való lovagolás.

*

Orbán kétharmadának akkor lesz vége, ha az egyik várat elveszíti. Ez két úton következhet be: ha a baloldal kibontakozik a liberalizmus halálos öleléséből, és rohamot indít saját régi erődjének visszavételére – olyan intellektuális teljesítményt nyújtva, mint mondjuk Polányi Károlyé, Károlyi Mihály közeli barátjáé, akinek a piacgazdaságról hetven éve megfogalmazott kritikája ma is elevenbe vág. Erre egyelőre kevés az esély.

A másik lehetőség, hogy a Fidesz szakad szét konzervatív, baloldali és (akár) liberális pártokra – a belátható jövőben ennek sincs nagy valószínűsége.

A legkevésbé sem meglepő, hogy a szocialisták a liberális erődben nem érzik otthon magukat, szocialista mundérba bújt liberálisokkal és politikai kalandorokkal körülvéve, eszmei hontalanként tengenek-lengenek az idegen falak között. Csupán egyetlen örömük maradt: norvég pénzekkel kistafírozott liberális segédcsapatok segítségével külföldön „megmondani” a Fideszt, aztán itthon szétkürtölni, milyen csúnyákat mondanak ránk odaát. Ez szemlátomást sikeres játék, még az amerikai elnököt is bele lehet vonni. Csak választást nem lehet nyerni vele.

Bencsik Gábor, a Magyar Krónika főszerkesztőjének írása.

]]>http://mandiner.hu/]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>]]>
]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Jobbegyenes (1877) Mondom a magamét (4877) Alámerült atlantiszom (142) Gazdaság (653) Heti lámpás (244) Szépségápolás (15) Autómánia (61) Belföld (5) Nagyvilág (1452) Történelem (14) Tereb (140) Kultúra (6) Egészség (50) Emberi kapcsolatok (36) Flag gondolja (33) Gasztronómia (539) Irodalmi kávéház (491) Tv fotel (65) Mozi világ (440) Titkok és talányok (12) Sport (729) Életmód (1) Politika (1571) Vetítő (37) Mozaik (83) Rejtőzködő magyarország (171)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>