A baloldal még mindig nem tud napirendre térni afölött, hogy Orbán Viktor Zalaegerszegen tartotta ünnepi beszédét október 23-án. A hirklikk.hu kérdéseire Szentpéteri Nagy Richárd (SZNR) alkotmányjogász, politológus öntötte asztalra a gyűlölet epéjét, amelynek rezüméjeként nemes egyszerűséggel lehazaárulózta Orbán Viktort.

Egész pontosan így fogalmazott: „az én olvasatomban, ha valaki ilyen hangot üt meg, az egészen egyszerűen hazaáruló.”

Aki tehát a magyar nemzeti érdekekért körömszakadtáig küzd, aki a Nyugatra '56-os magatartása miatt árulókét tekint, mert az ébredező függetlenségünket hagyta vérbe fojtani, az hazaáruló, aki a baloldal, ezen belül a Brüsszelt imádó Gyurcsány szekerét tolja, az nyilván csak a becsületrend lovagja lehet.

Arról nem szólva, hogy Szentpéteri '56-os „orosz megszállásról” beszél szovjet helyett, hogy sunyi módon áthallásos legyen mondandója a mai Oroszországgal kapcsolatban. Mintha a kettő ugyanaz lenne, amelyet az uniós mantra szerint ma is gondolkodás nélkül el kell ítélni, miközben az energia terén tőle függ az ország.

Ennyi talán elég is lenne ahhoz, hogy befejezzük a cikket, mert józan ember számára Szentpéterinél elmentek otthonról.

Fontos azonban látni, mit mondott a témával kapcsolatban Orbán Viktor, amivel ezt a méltatlan jelzőt a nyakába akasztotta SZNR:
„Az ’56-ot megelőző évben nyerte el és biztosította be semlegességét Ausztria. Sztálin halála után megindult az enyhülés a két blokk között, és jó okunk volt feltételezni, hogy az új szovjet vezetés új fejezetet akar nyitni a Kelet és Nyugat kapcsolatában. Joggal gondolhattuk, hogy a szovjetek is rájöttek, a vérontás árán fenntartott elnyomásra hosszú távon nem lehet birodalmat építeni, ahogy ezt Gorbacsov is belátta 1990-ben.

Az első napokban még működött a terv. Magyarok százezrei vettek részt a forradalomban, a szovjetek összezavarodtak, s ha a Nyugat nem árul el bennünket – 1945 után másodszor is –, sikerrel járhattunk volna. A Nyugat támogatásának hiányában a szovjet vezetők félúton meggondolták magukat: visszafordították a tankokat, és harmincöt évre újra katonai elnyomást és kommunista bábkormányt ültettek a nyakunkba. Ügyünk reménytelenné vált, és egy ország várta dermedten a sorsát.”

Mire Szentpéteri: jó, hogy nem segített a Nyugat. Erre varrjon gombot, kedves olvasó! Szerinte: „ha a Nyugat beavatkozik ’56-ban, akkor kitört volna a III. világháború.” Az, hogy ígérgettek, hogy biztatták az amerikai segítségben reménykedő, a függetlenségért vérüket adó forradalmárokat, neki nem számít. Sőt, kijelenti: „Orbánnak azt a cirkuszi mutatványt kellett végrehajtania, hogy az '56-os függetlenségért folytatott küzdelem kérdésében sem a szovjeteket, hanem a nyugatot okolja. (SIC!)”

S hogy a gyűlölködés epéjéből még megvillantsunk egy cseppet, Szentpéteritől megtudhatjuk azt is, hogy 2006-ban azért mondott az Astoriánál ünnepi beszédet Orbán, hogy a rendőrökkel megveresse az embereket. Mutatom: „De akkor azért volt számára fontos pont ott kiállni, mert azt akarta, hogy megverjék a népet, számos bizonyíték van is arra, hogy a rendőrökkel megverette az embereket.”

A szemkilövetős Gyurcsány pedig a jó ember. Tudjuk.

Így van az, ha valakinek a gyűlölködés, a kormány ellen való folyamatos hergelési kényszer elveszi az eszét.

Viktor Hugo azt mondja, „A gyűlölet tél a szívben”.

Szar lehet dideregve élni. Főleg, ha erre senki nem kényszeríti az embert.

Horváth K. József - ]]>www.888.hu]]>