A márkanév azonban maradt akkor is, amikor a kádári–aczéli hatalom szétzavarta a túl szabadszájú szerkesztőséget; a világ már akkor is mozgott, bár nem olyan tektonikusan, mint manapság. Sokan kíváncsiskodva várták, mi lesz az orgánum sorsa a többpártrendszer körülményei között – Vitányi Iván köpönyegéből aztán olyan házi kedvencek bújtak ki, mint maga Gyurcsány Ferenc, akinek ideológiai felemelkedéséhez ez a látszólag marginális folyóirat szolgáltatta az ugródeszkát. Később aztán – épp a gyurcsányi közéleti munkásság áldásos hatására – maga a magyarországi baloldal is végletesen marginalizálódott; s mind kevesebb Mozgó Világ-os kinyilatkoztatás érte el a honi nyilvánosság ingerküszöbét. A hithű balliberális sajtótermék legutóbbi számában azonban kétségkívül akadt egy ilyen mondat.

Az idézett aranymondás szerzője régi motoros, volt szabad demokrata államtitkár: Csepeli György szociálpszichológus. Megállapítása így hangzik: „Ami ma van, az fordított antiszemitizmus, mert a törvények nem a gazdagoktól, hanem a szegényektől veszik el a pénzt.” A világ mozog, az ész megáll. Mert mit is olvasunk itt? Nyilvánvalóan az orbáni éra adópolitikai kritikáját, miszerint – ahogy a balliberális imamalom hajtogatja – ez a rezsim a szegények ellen és a gazdagok pártján van, ráadásul vélt szociális érzéketlenségét törvényekkel is szentesíti. Egy kiegyensúlyozott politikai közegben az ilyesmire csak legyinteni érdemes, utalva a kétszeri kétharmadra, vagy arra, hogy például a rezsicsökkentést a választópolgárok mégiscsak valamiféle Robin Hood-i gesztusként értékelték az urnáknál. Itt azonban nem fordított robinhoodizmus van nevesítve, hanem fordított antiszemitizmus. Hogy kerül a csizma az asztalra? A formállogika szerint ugyanis ez esetben az antiszemitizmus definíciója az volna, amikor „a törvények nem a szegényektől, hanem a gazdagoktól veszik el a pénzt”. Ennek sincsen több értelme, mint az előbbi kijelentésnek: ha volna, akkor úgy kellene értenünk, hogy amennyiben a törvényeket szociális érzékenység hatja át, akkor egyúttal antiszemiták is. Belátom, nem lehet minden antiszemitázó mondat mögé egy Csepeli Györgyöt állítani, de ez enyhén szólva akkor is magyarázatra szorul.

Azért nem mindegy mégsem a dolog, mert senki nem szeretne – még öntudatlanul sem – antiszemita színben feltűnni, hiszen ez olyan billog, amit bajos jogállami procedúrákkal leoperálni. Jómagam például kényelmetlenül érzem magam, mikor zsidó és nem zsidó értelmiségiek kommünikéjét olvasom, akik Heisler András mellett állnak ki. Ez persze szívük joga (miként az is az volna, ha abcúgoznák) – de mi közöm nekem ehhez? Hiszen maguk is megfogalmazzák: a Mazsihisz tisztújítás előtti belső kampányába akarnak ily módon beavatkozni – márpedig a mondandójuk mégiscsak közügy kell hogy legyen, máskülönben egy ilyen komoly fórum, mint a Népszabadság, nem áldozna rá lapfelületet. „Közeledik a Mazsihisz-elnökválasztás időpontja, és Magyarországon szokás szerint a kampány legfontosabb eszköze az ellenfél lejáratása. Nekünk a pozitívumok fontosabbak. Szeretnénk nyilvánosan elismerni mindazt, amit Heisler András eddigi elnöksége alatt a Mazsihisz, a magyar zsidóság és tágabban, az egész magyar társadalom érde­kében tett”; azonkívül „biztos kézzel vezeti a Mazsihiszt a közélet viharaiban, és hidat épít a vallásos és nem vallásos fiatalok számára is”. Az aláírók között ott van többek között Bitó László, Heller Ágnes, Konrád György, Kornis Mihály, Ungvári Tamás, Vásárhelyi Mária, Vince Mátyás, Závada Pál – a legtöbben fölöttébb rutinosak az ilyen-olyan korteskedésben, beleértve a baloldali összefogás közismert sikerű projektjét is.

Az „egész magyar társadalomba” én is beletartozom, s talán nem fog senki lerobinhoodozni, ha azt mondom: nem túl ízléses a belső részharcokat össztársadalmi kérdésként beállítani, főként, ha a támogatott elnökjelölt alkalmasságának egyik fő indoka az, hogy „méltósággal utasította vissza a sorozatos történelemhamisítást”. Nocsak: felszólalt volna a Csepeli György-típusú nonszensz kijelentésekkel szemben? Vagy sérelmezte volna, hogy a Magyar Gárda-újraalapító, Jobbik-alelnökségből kiugró, majd az ortodox zsidóságát megvalló Szegedi Csanádot a BBC riportere, Nick Thorpe medvejárásúnak meg „pufók arcú, kicsi, de intelligens szeműnek” nevezte, testi jellegzetességekkel nyomatékosítva hősének lelki karakterét?

Ez ugyan nincs kifejtve, de alighanem a Sorsok Háza körül „hamisulhat” ez a fránya történelem. Ebben itt sem pro, sem kontra nem kívánnék állást foglalni, csupán mint „az egész magyar társadalomba tartozó” polgár, akinek van annyi illetékessége az ügyben, mint mondjuk Závadának, hadd említsem meg: milliárdokat költöttek el az adófizetők pénzéből a Józsefvárosi pályaudvaron kialakított emlékhelyre, a fáma szerint építészeti remekmű jött létre – szeretném végre megtekinteni működés közben a saját szememmel is. Aztán ha ez megvan, majd véleményt alkotok az ott ábrázolt történelemről. Mert rendben, hogy mozog a világ – de ne legyen eleve vétkes, aki próbálja a mozgatórugóit racionálisan feltérképezni.

Csontos János - ]]>www.napigazdasag.hu]]>