Ma 2024 március 19. József, Bánk napja van. Holnap Klaudia napja lesz.
3c8fb3ef1b037b7c69695a6555cba0d1.jpg

D.Tóth Kriszta - Ne idd meg a napot!

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A szünet előtti utolsó olaszórámon fontos útravalót kaptam Beától, a tanáromtól. Egy TED előadás linkjét.

A 19 perces videón Elizabeth Gilbert beszél a kreatív géniuszról, az ihtletettségről, az alkotás egy-egy kegyelmi pillanatának transzcendens élményéről, és a kudarctól való zsigeri rettegésről, amely az elmúlt sokszáz évben olyan sok művészembert megnyomorított.

A felvétel akkor készült, amikor Gilbert az Ízek, imák, szerelmek utáni következő regényét írta. Az Eat, Pray, Love-ot több mint 10 millió példányban adták el világszerte, összesen 30 nyelven. 180 napig szerepelt a New York Times sikerlistáján. Készült belőle hollywoodi film, amelyben Julia Roberts játszotta a főhőst – vagyis az írónőt. Mégis, hogyan lehet ezt überelni? Valószínűleg sehogy. Ahogy Gilbert fogalmazott: „úgy dolgozom a mostani regényen, hogy tudom: életem legnagyobb sikerén már túl vagyok”. Mondja mindezt negyven évesen, és mégsem bolondul meg.

Pedig Elizabeth Gilbert is retteg a kudarctól. Mint minden művészember, folyamatosan megkérőjelezi önmagát, és a saját alkotását. Az előadásában Norman Mailert idézi, aki halála előtti utolsó interjújában kerek perec kijelentette, hogy „minden könyvembe belehaltam egy kicsit”. Aztán levonja a következtetést, hogy igen, az alkotás és a szenvedés kéz a kézben járnak. Nem véletlenül van annyi labilis, mániás depressziós, borderline pszichopata, ilyen, olyan, amolyan, fóbiás ember a művészek között.

Gilbert ül otthon a dolgozószobájában, bámul maga elé a semmibe, írni próbál, de helyette szorong, és a mondatokat újra meg újra kitörli. Mert semmi nem elég jó. Soha, semmi nem lesz újra elég jó. Hogy miért nem bolondul meg mégsem?

Azért, mert végül kitalál magának egy elméletet, ami megmenti az életét. És a következő regényét. Ehhez vissza kell fordítania az időt több ezer évvel, egészen az ókori görög és római időkig. Akkoriban ugyanis abban hittek, hogy a Kreativitás meg az Ihlet valamiféle tőlünk független, isteni entitás, amely akkor, amikor úri kedve tartja, meg-megszállja a földi halandót egy rövid időre. Tehát a műalkotást együtt hozzák létre ők ketten: az ember és az Ihlet. Vagyis: ha nem sikerül jól, hát, istenem, nem ment a közös munka, kettejüké a kudarc. És viszont: ha jól sikerült, osztoznak a sikeren, csak semmi elszállt narcizmus. Minden tökéletesen működött is ebben a leosztásban egészen addig, amíg meg nem jelent a színen a Reneszánsz, meg az ő törekvése, hogy az univerzum közepébe az embert, és egyesegyedül az embert állítsa. Onnantól kezdve pedig annak a szerencsétlen érzékeny alkotónak be kellett szívnia magába a Kreativitást is, az Ihletet is, meg a Géniuszt is. Vagy, ahogy Gilbert fogalmaz: le kellett nyelnie a Napot. Hát csoda, hogy annyi mentáliasan sérült művésze lett ennek a világnak? Naugye.

Elizabeth Gilbert úgy döntött: neki ebből elege van. Ő a gögögöket választja. Az új könyve írása közben, azokban a pillanatokban, amikor csak ült és bámult, vagy ujját a „delete” gombra szorította, szorongás helyett a dolgozószobája sarkában álló üres székre nézett és rámodrult: „Hát idefigyelj, barátocskám! Nekünk, neked és nekem itt most írnunk kell. Nagy szükségem van rád, gyere elő és segíts! És csak hogy tudd, ha nem jössz, én akkor is itt leszek és írok. Olyat, amilyet, de írok. Mert én elvégzem a munka rám eső részét, ha törik, ha szakad. Magadra vess!”

A TED előadás után 11 hónappal megjelent Elizabeth Gilbert következő regénye, a Hűség. Nem adtak el belőle 10 millió példányt, és nem készült belőle film, Julia Roberts-szel a főszerepben. Sőt, én sem olvastam, holott az Eat, Pray, Love-ot még eredetiben felfaltam, nem vártam meg a magyar fordítást. De Gilbert azóta is jól van, él, virul, és ír.

Ja, és hogy miért aktuális ez az egész most annyira? Hát... valamit elfelejtettem leírni az elején. Azért tartunk szünetet az olasztanfolyamon, mert ezen a nyáron írok. A második regényemet. Azt, ami a Jöttem, hadd lássalak után következik. Azután a Jöttem, hadd lássalak után, ami tíz évig készült belőlem kifelé, amit úgy szerettem írni, és amit úgy szerettetek ti is, hogy Aranykönyvet adtatok neki...

D. Tóth Kriszta - shopline.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozi világ (440) Vetítő (30) Heti lámpás (308) Kultúra (6) Emberi kapcsolatok (36) Nagyvilág (1309) Gasztronómia (539) Belföld (10) Titkok és talányok (12) Szépségápolás (15) Irodalmi kávéház (536) Gazdaság (701) Autómánia (61) Tereb (146) Egészség (50) Mondom a magamét (7479) Életmód (1) Politika (1582) Történelem (17) Sport (729) Jobbegyenes (2772) Alámerült atlantiszom (142) Mozaik (83) Nézőpont (1) Tv fotel (65) Flag gondolja (36) Rejtőzködő magyarország (168)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>