Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
69aa6d1f422df8525892642592d0bf24.jpg

D.Tóth Kriszta - Lakat a hűtőszekrényen

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Tizenkét éves voltam. 152 centi. És 34 kiló. Hetente minimum egyszer kiájultam az iskolapadból. Mert fogyókúráztam, mint a ritmikus sportgimnasztikázó kislányok nagy része.

Akkor még így hívták, ma már egyszerűen ritmikus gimnasztikának – de az a gyanúm, hogy csak a név változott, a sport, és ami körülötte van: nem nagyon. Helyes, kontyos, hajlékony és alultáplált kislányok tornáznak zenére labdával, karikával, szalaggal, buzogánnyal. Kívül mosolyognak, mert az is kötelező része a gyakorlatnak. És befelé sírnak, mert az meg természetes velejárója az élsportnak. Na jó. Nem vagyok igazságos. Nem természetes velejárója, mert nem minden edző és nem mindenki kínozza és éhezteti a gyerekeket. Amikor Lolát várom a sportközpontban, ahová táncolni jár, látom a folyosón futkosó kis tornászlányokat. Boldogok, felszabadultak, egészségesek. És szerencsések. Nem is tudják, mennyire.

Egy nemzetközi kutatás szerint az élsportoló gyerekek körében komoly gondok vannak. Tornász-, úszó- és egyéb palánták esnek át megalázó beavatási szertartásokon, aztán nap mint nap tűrik társaik és/vagy edzőik válogatott fizikai, lelki bántalmazásait, ne adj’ isten szexuális visszaéléseit. És minden egyes ilyen, kínban, tehetetlenül, kiszolgáltatottan eltöltött óra súlyos nyomokat hagy a gyerekek lelkén. Ne essék félreértés. Tudom, hogy ugyanennek a gyerekléleknek a sport elengedhetetlenül fontos. A játékon keresztül például toleranciát, fegyelmet, egymás iránti tiszteletet tanul. Felold konfliktusokat. De csak akkor, ha a nagy teljesítménykényszer közben óvják, a versenyszellem mellett vigyáznak rá.

Egyelőre nem tudjuk, hogy itthon mi a helyzet. Az öltözők ajtaja zárva, a sportolók szájával együtt. De az UNICEF Magyar Bizottsága úgy döntött, hogy elkészíti ezt a nagyon fontos felmérést. A kérdőíveket online lehet kitölteni és csak néhány percig tart. Én már megtettem, és nagyon kíváncsi vagyok a ]]>végeredményre]]>.

Anyám egyszercsak megelégelte az ájuldozásaimat. Megkereste az edzőmet és beszélgetett vele egy jót. Az álláspontok nem közeledtek, mert anyu azzal a tanáccsal jött haza, hogy „a gyereket muszáj még egy kicsit lefogyasztani. Anyuka, ha máshogy nem megy, szereljenek lakatot a hűtőszekrényre.” A szüleim aznap este közölték velem, nincs tovább. Kivesznek RSG-ről, nem lesz belőlem olimpiai bajnok (na jó, mondjuk ennek a veszélye azért sosem fenyegetett), és nem mehetek el a nyári edzőtáborba sem. Kicsit pityeregtem, mert vártam a tábort és tudtam, hogy hiányozni fognak a barátnőim az edzésekről. De elfogadtam, hogy mindannyiunknak jobb lesz így.

Azóta sem vagyok képes komolyan fogyókúrázni. Imádok jókat enni, szeretek főzni és a nap kedvenc pillanatai közé tartozik, amikor látom, hogy a hétéves lányom a nap végén jóízűen nekiesik annak, amit készítettem neki. A sport mindkettőnk életének fontos része, de az már most látszik, hogy élsportoló belőle sem lesz. Nem sajnálom.

D. Tóth Kriszta - shopline.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Tv fotel (65) Egészség (50) Heti lámpás (310) Történelem (17) Nagyvilág (1309) Mozaik (83) Vetítő (30) Rejtőzködő magyarország (168) Jobbegyenes (2778) Sport (729) Irodalmi kávéház (537) Szépségápolás (15) Autómánia (61) Tereb (146) Emberi kapcsolatok (36) Kultúra (6) Titkok és talányok (12) Mondom a magamét (7501) Alámerült atlantiszom (142) Gazdaság (702) Flag gondolja (36) Belföld (10) Életmód (1) Gasztronómia (539) Politika (1582) Nézőpont (1) Mozi világ (440)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>